A kiberháború lövészárkát robbantották fel

A hétvégén az árhullám mellett megérkezett a következő vaskos amerikai feljelentősdi. Egy korábbi CIA-alkalmazott a múlt héten kezdett súlyos vádakat tartalmazó szivárogtatásba, miszerint az amerikai Nemzetbiztonsági Ügynökség (NSA) mindenbe belehallgathat. Ezt eddig is tudtuk, de kinek érte meg feláldozni egy lövészárkunkat abban a kiberháborúban, amely nem is csak az online térben zajlik?!

Egy állítólag több mint 30 powerpoint slide-ot tartalmazó anyag az alapja a sztorinak, amely a The Guardian és a The Washington Post oldalairól indult el. Az amerikai kormányzatot és partnereit azzal vádolják, hogy minden kommunikációba belehallgatnak, amely átmegy a kezük között. Összesen eddig négy slide került nyilvánosságra ebből, amely tartalmazza azon cégek névsorát is, akik együttműködhetnek az amerikai hatóságokkal a felhasználóik adatainak lehallgathatóvá tételében. A legnagyobb nevek állnak a lista élén, úgy mint a Google, Apple, Microsoft; a cégek azóta sajtóközleményt adtak ki kivétel nélkül, mindent tagadva. 

A kiszivárogtató vasárnap felfedte kilétét. Úgy nyilatkozott a 29 éves Edward Snowden Hongkongból, hogy tettét az aggodalom vezérelte: nem akar olyan társadalomban élni, ahol mindent lehallgathatnak. Ahogy fogalmazott, a demokráciát fenyegeti az átláthatatlan és ellenőrizhetetlen titkosszolgálat.

Most foglalkozzunk azzal, hogy mi értelme volt ennek a kiszivárogtatásnak, és hagyjuk egyelőre azt, hogy a nemzetközi lehallgatórendszerek infrastruktúrája már az internet előtt létezett. 

Az ügy első ránézésre mutat némi hasonlóságot a Bradley Manning féle Wiki-botránnyal. De csak első ránézésre. A Wikit a legnagyobb és legbotrányosabb anyagával kisegítő Bradley Manning közlegény ugyanis nem kevés konkrét emberi jogi jogsértésekre mutatott rá számos felvételellel, dokumentummal. Gondoljunk csak az amerikai helikopterről agyonlőtt reuters tudósítóra. Ha ezt végignézte Bradley, valószínűleg nem is egyszer, akkor érthető, hogy valamit akart kezdeni ezzel a tudásával. Ez pedig a megelőzés volt, hogy ne tudjanak saját nemzetének katonái erősen aggályos háborús bűnöket elkövetni, vagy legalább a parancsnokaik jobban észnél legyenek. Ez a whistleblowing igazi értelme: nem árulás, nem az ellenség segítése, hanem a saját rendszer kijavításának szándéka vezérli az elkövetőt. 

Edward Snowden mit tehet hozzá a világ történelméhez? Az amerikai hatóságok és a kongresszus néhány tagja is elmondta, hogy az adatbányászat a telekom szektor közreműködésével több sikeres terrormegelőző akcióhoz vezetett, viszont konkrét visszaélésről maga Snowden sem beszélt. Az amerikai elnök az elmúlt évben több mint 1400 olyan hivatkozást kapott, amely erre az elektronikus adatbányászatra épített.

Meglepő ez akkor, amikor a klímaváltozás, a közel-keleti háborúk és Kína helyett az USA a legnagyobb veszélyforrást a nemzet biztonságára a kiberhadviselésben látja? 

Snowden szivárogtatása tehát biztosan árt úgy az USA-nak, mint a szövetségeseinek. Az pedig, hogy újra vitába lehet bonyolódni arról, hogy az amerikai állampolgárokon kívül Washington hogyan hallgassa le a világ többi polgárát, nem lesz túl előremutató. Ez zajlott 9/11 előtt, pontosan 2001 tavaszán az Európai Parlamentben, az akkor éppen ECHELON néven futó amerikai lehallgatóprojekttel kapcsolatban. 

Azóta méginkább kiberháborúban állunk és valaki most feladott egy védvonalat. Ez nem hőstett, ez már-már szabotázs. És az vesse az első követ az USA-ra, aki nem gyanította, hogy már működik a nemzetközi elektronikus lehallgatás: ha valaki komolyan titkolózni akar, ne emailt írjon. A demokráciára ezer és egy veszély leselkedik, amely során biztos, hogy javítani kell és lehet a szolgálatok ellenőrzésén. De egy idegen hatalom nem jelenthet-e nagyobb veszélyt a féltett demokráciánkra, mint egy szövetséges titkosszolgálat…? 

Így az, hogy kínai területre menekült egy amerikai szivárogtató…legalábbis elgondolkodtató, főleg akkor, amikor az elmúlt időben számos hackertámadással vádolta meg Washington Kínát, katonai és kereskedelmi célpontok ellen elkövetkett adatlopásokkal. Milyen jól jöhet most Pekingnek, hogy az USA is rosszfiú szerepbe kerül egy időre. Mindez azt mutatja, hogy tényleg zajlik a kiberháború, és nem csak a kibertérben.