Az USA nagy, sokrétű, színes és szerteágazó

A falakon képek – az egyik egy indiánt, a másik egy fekete blues zenészt, a harmadik egy texasi cowboyt, a negyedik egy baseball-meccset, az ötödik Barack Obamát ábrázolja. A polcokon angol nyelvű könyvek, újságok, az asztalokon egy csomó szóróanyag. A budapesti American Corner, azaz Amerikai kuckó az Egyesült Államok kultúrájának közvetítését tűzte ki zászlajára. Egyszerre oktat, szórakoztat és nevel. Bemutatja az elnökválasztást, a kortárs afroamerikai irodalmat, de ha kell, a hálaadás napi tökös pitét is. A budapesti Corner igazgatójával, Sólyom Erikával beszélgettünk. Interjúnk második részében sztereotípiákról, hamburgerevésről, olvasztótégelyről és afroamerikai programokról beszélgetünk.

A különleges és állandó rendezvényeken kívül még mikre lehet ellátogatni a Cornerben?

Van egy Program Series elnevezésű programsorozatunk. Minden akadémiai évben van egy-két téma, melyre felfűzve több eseményt is tartunk. Volt már elnökökkel, öregdiákokkal, toleranciával, vállalkozásokkal kapcsolatban sorozatunk. A Bicultural Bridges (Kettőskultúrájú Hidak) szériában például olyan amerikai embereket kerestünk meg, akiknek valamilyen magyar vonatkozása is van: járt már nálunk magyar származású amerikai orvoskutató, egy magyar-amerikai dokumentumfilmes, festőművész, stb. A tolerancia témaköre egyébként minden évben megjelenik, a Corner missziója ugyanis többek közt a nyitottság, a tolerancia, a kultúrák közötti párbeszéd erősítése.

Azok a magyarok, akik a Cornerbe látogatnak valószínűleg nyitottak más kultúrák felé, de lehet, hogy náluk is előfordul néhány olyan sztereotípia, ami nem fedi a valóságot. Jól gondolom?

Amikor meginterjúvoltak erre a munkára, ez volt az egyik kérdés, amit a bizottság feltett, hogy mit válaszolok arra, ha valaki rákérdez, mi az amerikai kultúra, mert szerinte nincs is amerikai kultúra, csak hamburgerevő cowboyok… Ezt azért a Cornerben nem tapasztaltam, mert akik ide jönnek, már valamennyire ismerik az Egyesült Államokat. De a mindennapi életemben sokszor látom az előítéleteket. Hét évet éltem New Yorkban, tehát az összes ilyen jellegű sztereotípiára könnyen tudok ellenpéldákat mondani. Nemcsak a személyes élményeim, de a hivatalos statisztikák alapján is. 

Minden ember rendelkezik valamilyen sztereotípiával egy más kultúra, más nemzet iránt, de amikor Amerikával kapcsolatban hallok ilyeneket, akkor mindig visszakérdezek, hogy mi Amerika, mi az, hogy amerikai? Az USA annyira nagy, sokrétű, színes és szerteágazó, hogy iszonyúan nehéz általánosítani. Még az átlagember átlagáltalánosításaihoz képest is nagyon nehéz és megfoghatatlan ez a dolog. Amint mond valaki valamilyen sztereotíp dolgot Amerikára, én ezer más dolgot tudok mondani, ami ennek ellentmond.

Ha például én azt mondanám, hogy az Egyesült Államok a hamburgerevők országa, mit mondana?

Például azt, hogy én New Yorkban hét év alatt egy ilyen hamburgerevővel sem találkoztam. Többel ellenben idehaza. Nehéz általánosításokat megfogalmazni. Amerikában három évig dolgoztam egy oktatáspolitikai szervezetnél, a munkahelyemen heten voltunk egy csapatban – volt köztük puerto ricói, nyugat-afrikai, trinidadi, haiti származású, de tősgyökeres brooklyni is. Utóbbi kollégám sem volt azonban jobban amerikai, mint a többiek.

Akkor talán egy jó sztereotípia, hogy Amerika egy kulturális olvasztótégely.

Ez valamilyen szinten így van.

Térjünk vissza a februárra. Mi várható a Cornerben?

A február mindig különleges, az afroamerikai kultúra hónapja. Egyelőre három programot tudok biztosra mondani. Lesz a TALC, a társalgási klub egy nagyon érdekes vendéggel: egy hölgy, aki Kenyából származik, édesapja afrikai, édesanyja amerikai. Njeri Wagana egy teológus, aki sok időt töltött már Magyarországon, de Amerikában is élt.

A másik programunkra egy detroiti hölgy jön, Kayla Mason, aki főleg hátrányos helyzetű fiatalokkal foglalkozik, 14 éves kora óta közösségszervezés területén dolgozik. Egész életében azt mondták neki a felnőttek, hogy mivel mélyszegénységben született, egyedülálló szülő gyermeke, utcai bandák között nőtt fel, ezért sohasem fogja elvégezni még a középiskolát sem. Ehhez képest nagyon sikeres szociológus és közösségépítő lett.

A harmadik programunkon pedig egy Ethelbert Miller nevű ismert afroamerikai költőt, irodalmi aktivistát látunk vendégül. Miller úr Washingtonban él és dolgozik, a budapesti programjai közül többek között nálunk is lesz egy irodalmi estje, ahol nemcsak irodalomról, hanem politikáról, kultúráról és művészétről is fog beszélni.