Egyelőre ismeretlen a zágrábi robbantások háttere

Január 11-én, nem sokkal éjfél után ismét robbanás rázta meg a horvát fővárost. A bomba ezúttal nem a vasút, hanem egy buszmegálló közelében lépett működésbe, egy embert – feltételezések szerint éppen az elkövetőt – megsebesítve. A zágrábi rendőr-főkapitány kora reggeli nyilatkozatában ismét kizárta, hogy terrorcselekmény történt volna, ám ezzel nem mindenki ért egyet.

A január 9-én kora hajnalban Varasd és Zágráb közötti vasútvonalon bekövetkezett detonációt nem egész két nappal később újabb robbanás követte a horvát fővárosban. Ezúttal személyi sérülés is történt, viszont meg nem erősített információk szerint épp a bombagyáros lehet önmaga egyetlen áldozata.

Az 53 éves férfi azóta is kórházban van, s mivel a hatósági szervek hét lakat alatt őrzik, sokan biztosra veszik, hogy ő áll a robbantások hátterében. Mindenesetre a horvát rendőrség az államügyészséggel és a hírszerzéssel karöltve nagy erőkkel nyomoz az ügyben.

Valóban terrortámadás történt?

Goran Burušić, a zágrábi rendőr-főkapitány több interjú során is kizártnak nevezte, hogy terrorakcióról lenne szó és később a horvát belügyminiszter is ezt az álláspontot képviselte. Utóbbi elmondása szerint ugyanis az első robbantást nem követte semmiféle üzenet, s egyetlen szervezet sem vállalta érte a felelősséget. A horvát sajtóban megszólaltatott biztonságpolitikai szakértők többsége viszont egyelőre nem zárta ki a terrorakció lehetőségét. Így Zágráb polgármestere nem is mert egyértelműen nyilatkozni az ügyben, mondván hogy ennek a kérdésnek az eldöntése a szakértők a feladata lesz.

Az eddig kiszivárgott hírek alapján valóban nehéz lenne eldönteni, hogy terrorakcióról van-e szó vagy pedig nem. Önmagában az a tény, hogy az elkövető rögtönzött módszerekkel, amatőr módon készített robbanóeszközt nem zárja ki egyik lehetőséget sem. Mint ahogy egy esetlegesen később bizonyítandó egyéni akció sem zárhatná ki a terrorcselekmény tényét, amíg nem ismerjük a támadások tényleges indokait.

A terrorizmus mint fogalom

A terrorizmussal kapcsolatba hozható cselekmények megítélése koránt sem könnyű feladat, hiszen a ma létező országok és nemzetközi szervezetek, illetve az azok által életre hívott jogszabályok vagy dokumentumok sokszor külön utakon járnak, így gyakorlatilag nincs egy mindenki által elfogadottnak mondható terrorizmust körülölelő definíció.

Azonban, ha mégis kísérletet tennénk a terrorizmus jellemzőinek egységbe fésülésére, akkor a következőket semmiképpen nem hagyhatnánk ki belőle: erőszakos, politikai céllal történik, áldozatai pedig civilek.

Nem csak „Ahmed” a terrorista

2001 szeptembere óta a nyugati világ szemében a terrorizmus gyakran egybemosódik az iszlám extrémizmussal. Holott ha motivációk szerint kategorizálunk, akkor nem hagyhatjuk figyelmen kívül a nacionalista, szeparatista csoportokat, a szélsőbal, illetve a szélsőjobb tevékenységét, sőt az úgynevezett egyéni elkövetőket sem, akik akár szélsőségesen gondolkodó és cselekvő állat- vagy környezetvédők is lehetnek.

Így, szakmai úton megközelítve tehát – ha a politikai motiváció bebizonyosodik – koránt sem zárható ki annak a lehetősége, hogy a zágrábi robbantó valóban terrorcselekményt követett el. Különösen annak fényében, hogy egy nem reprezentatív közvélemény-kutatás szerint január 11-én a horvát fővárosban megkérdezett emberek több mint fele úgy érezte, nincs biztonságban Zágráb utcáin.

Horvátországban nem nehéz robbanóanyaghoz jutni

A Večernji listnek nyilatkozó szakértők szerint itt az ideje komolyan foglalkozni a kérdéssel, mivel Horvátországban, a délszláv állam háborús múltjának köszönhetően igen könnyen kerülhet robbanóanyag nem kívánatos kezek közé. A megkérdezettek egyöntetűen azt állították; viszonylag könnyű, s különösebb szakértelem sem szükséges hozzá, hogy valaki újrahasznosítson egy „kibelezett” aknát vagy gránátot, s ezekből Horvátországban sajnos nincs hiány.

Mátraházi Tibor