Évszázados hagyományok és a jelenkor valósága

A mai Irak területén az elmúlt évezredekben többféle kultúra is megfordult, így nem csoda, hogy a közel-keleti ország építészete is rendkívül változatos. A szakértők szerint például még az iszlám megjelenése előtti korok birodalmainak hatása is fellelhető az iraki épületek egy részén, a mecsetek többsége pedig az elmúlt évszázadok kultúrájáról tanúskodik.

Manapság találhatóak olyan épületek, amely az Abbaszidák korára (750-1258) jellemző stílusjegyeket viselik magukon, ezek közé tartozik az Al-Musztanszarijja Egyetem vagy a szamarrai Al-Malvidzsah mecset, de éppúgy fellelhető a Szaddam Huszein uralma alatt épület Nagy Mecset is, amelyet azonban a háború miatt még nem fejeztek be.

A vályogházak mellett éppen csak összetákolt, elsősorban a nyomortanyákon fellelhető viskók is megtalálhatóak, de Bagdad, illetve a többi nagyváros nem szűkölködik a nyugati stílusban épült épületekben sem. Leginkább Bászrában volt népszerű – a XIX. század elejéről származó – stílus a sanasíl (vagy masrabíja), amelynek hatása még most is érezhető a városon. Jellegzetessége az, hogy gyakran használ festett üveget és fát. A stílus gyorsan elterjedt az országban, és ma már iraki hagyományként is szokták emlegetni.

A 2003-ban megkezdett háború és a még most is gyakorinak mondható robbantások, amelyek igen sűrűn irányulnak mecsetek ellen, nagymértékben károsították a korábban kiemelkedőként jellemzett iraki építészetet. Az újjáépítésekről szóló tervek – értelemszerűen – kevés hangsúlyt fektetnek arra, hogy az épületek visszanyerjék eredeti stílusukat