Nincs realitása Magyarország elszigetelődésének

Heizer Antal 5 évig volt Magyarország szlovákiai nagykövete, mandátuma azonban lejár, július 15-én távozik Pozsonyból. A Bumm hírportál az elmúlt időszakról, a szlovák-magyar viszonyról és a magyar EU-elnökségről is kérdezte.

Ön öt év után távozik nagyköveti tisztségéből. Mi az oka a váltásnak?A diplomáciai kiküldetés szabályai szerint, melyekhez a legtöbb ország, így Magyarország is igazodik, a diplomaták négy évet töltenek külföldön. A magyar kormány a választások után úgy döntött, hogy több diplomata mandátumát az uniós elnökség végéig meghosszabbítja. Én is ebbe a kategóriába estem, számomra ez egy nagy megtiszteltetés és komoly kihívás volt. Tehát normális váltási rendben utazom haza, és az utódom kijelölése is megtörtént.

Lehet tudni valamit az utód személyéről?Egy fiatal karrierdiplomatáról van szó, Balogh Csabának hívják. Augusztus végén áll hivatalba, a nagykövetség szeptember végétől tudja ismét teljes odaadással végezni tevékenységét.

Visszatekintve ténykedésének öt évére, egy zaklatott, konfliktusokkal teli időszakban kellett képviselnie Magyarországot. Számított arra, hogy ennyire sok problémával kell szembesülnie?Mondhatjuk, az elmúlt öt évben válságközeli helyzetek is kialakultak bizonyos szituációk kapcsán. Ennek okát a Szlovák Nemzeti Párt Fico-kormányban való részvételében látom. Ez a szélsőséges nacionalista erő folyamatos nyomás alatt tartotta a felvidéki magyarságot, így a két kormány vezetőinek nagyon szűk tere adódott arra, hogy pozitív irányba haladjanak a kölcsönös kapcsolatok. Örülök viszont annak, hogy a két kormányváltás után nyugodtabb párbeszéd indult meg, újjáéledtek a korábbi években is létező kapcsolatok.

Míg Ön szerint az SNS volt a konfliktusok fő forrása, Ön diplomataként a Smerhez köthető politikusokkal állt kapcsolatban. Mit lehet tudni az ő nézeteikről?Az elmúlt kormányzati ciklusban folyamatos harc folyt a koalíción belül azokért a szavazókért, akik a szélsőségesebb pártok mellett voltak, így a Smeren belül is több irányzat érvényesült. Tudnék olyan vezetőt mondani, akivel harmonikus volt a kapcsolat, de volt olyan miniszter, akivel a többi minisztérium sem tudott dűlőre jutni, mivel minden lépése mögött meghúzódott a magyarellenesség. Azért nem mondok neveket, mert elképzelhető, hogy egy bizonyos időszak után ugyanezekkel az emberrekkel kell együttműködni.Amit fontosnak tartok megjegyezni, hogy a válsághelyzetek kiindulópontjai soha nem Magyarországon voltak – egy kivételellel, a pilisszentkereszti szlovák ház ügyében. Az összes többi konfliktus Szlovákiában keletkezett, az állam és állampolgárai viszonyrendszeréből fakadt. Sajnos több olyan ügy felmerült az elmúlt években, melyek nem oldódtak meg, az idő múlásával lekerülni látszanak a napirendről. Én ennek nem örülök, szerintem ezeket az ügyeket tisztességes módon le kell zárni, és a mostani kormánnyal erre lehetőségünk lesz. Olyan fontos ügyekről van szó, mint a Malina Hedvig-ügy, nem tudjuk, mi történt pontosan Dunaszerdahelyen, érvényben van a furcsa zászlótörvény, és lehetne még sorolni a listát.

A szlovák-magyar kapcsolatokat furcsa kettősség jellemzi. A szlovákiai parlamentben sokszor napi rendszerességgel hangoznak el magyarellenes állítások, ugyanakkor gyakran hangsúlyozza mindkét fél, hogy a két ország közötti kapcsolatokkal nincs semmi gond.Valóban, nagy ellentmondást érzek ezen a területen. Ha az ember visszanézi a szlovák parlament honlapját, több napos vitákat találhat magyar ügyekben, a magyar országgyűlést tekintve pedig látszik, hogy a magyar politikai elit körében nem téma a szlovákkérdés. Talán a történelmünkből fakad ez a különbözőség. Magyarországon ez a probléma nincs a politikai elit első húsz legfontosabb kérdése között, Szlovákiában viszont folyamatosan. Ezt az ellentmondást nehéz feloldani.A gazdasági kapcsolataink ugyanakkor nem reagáltak olyan élesen a politikai konfliktusokra. Azok stabilak, jól fejlődnek a turisztikai kapcsolatok, a gazdaság előbb tudott reagálni a valós kihívásokra – arra, hogy a két nép miként fog együtt élni a jövőben.

Ami a nemzetközi színteret illeti, Szlovákia és Magyarország miként jelenik meg: inkább két civakodó államként, semmint egymás természetes szövetségeseként?Legalábbis erről hallunk itthon, de ez nem így van. Az uniós kérdéskörökben 99 százalékában teljesen azonos az álláspontunk, külpolitikai kérdésekben csak egy-két esetben térnek el – például Koszovó kérdésében. A kétoldalú, kisebbségpolitikai vitáink viszont kihatnak a nemzetközi színtérre. Ezeket a vitákat nemzetközi fórumokon rendezzük, ezt nem tartom problematikusnak. Ami problémás lehet, az a két ország eltérő kisebbségpolitikai megközelítése. Magyarország a kisebbségek kollektív jogai mögött áll, míg Szlovákia az individuális jogokat szorgalmazza. Ezt a konfliktust feloldani nagyon nehéz, mindkét megközelítésre vannak európai példák.

A kollektív jogértelmezés nem számít nemzetközileg egységesen elfogadottnak, nem kellene Magyarországnak felülbírálnia ezt a stratégiát?Magyarországon nincs dilemma azzal kapcsolatban, mire épül a nemzetpolitika, ez nem külpolitikai kérdés. A hatályos alkotmányunk és alaptörvényünk is egyértelműen fogalmaz mind abban a kérdésben, hogy Magyarország államalkotó tényezőként tekint a hazai nemzeti kisebbségekre, mind pedig a tekintetben, hogy kollektív jogokat biztosít a számukra. A határon túli magyar közösségekről való gondoskodás kérdésében teljes körű konszenzus van. Egyébként ezt Szlovákia is természetesnek veszi és ugyanígy gyakorolja, nekünk pedig nem fáj, ha a közösségükhez tartozónak vélik a magyarországi szlovákokat – a gyakorlatban egyébként ez így is történik. Magyarország nem titokban szervezkedik, az alkotmányában megfogalmazott feladatokat hajtja végre. Mivel ez minden partnerünknek világos, könnyű velünk szót érteni, ha valaki nem fogadja el az alaptételt, az viszont természetes módon komoly vitákat gerjeszt.

Ön szerint mennyiben más a felvidéki magyarság, mint az erdélyi, vajdasági, vagy kárpátaljai?Erre a kérdésre nehéz válaszolni, hiszen az elmúlt öt évet Szlovákiában töltöttem. Alapvető különbség nincs és nem is lehet, az egyes közösségek helyzete lehet különböző – abban, hogy az érintett ország, ahol élnek, belépett-e az unióba és mikortól uniós tag. Különbség adódhat a gazdasági és politikai helyzetből, valamint nyilván különbözőek a problémák. Érzelmileg, a magyarságtudatot tekintve nem látok különbséget. A határon túliak magyarságtudata sokszor erősebb, mint az anyaországiaké, de ez valahol természetes, hiszen Magyarországon természetes módon éljük meg magyarságunkat, nem kell küzdeni nyelvünkért és kultúránkért. Ilyen szempontból az elmúlt egy évet tekintve változást tapasztalok Szlovákiában, alapvetően jószándékú, kisebbségbarát hozzáállás tapasztalható a kormány részéről. Még akkor is, ha nem tudnak mindent úgy megoldani, ahogy azt a magyar közösség igényli.

Váltsunk témát. Mit hozott Magyarországnak az uniós elnökség?Magyarország rendkívül nehéz helyzetben vette át az elnökséget, de ez más országokról is elmondható. Ami változás, hogy mi hármas elnökségben gondolkodtunk és beszéltünk – így elveink, elgondálasaink, terveink nem fél, hanem másfél éves időszakokon keresztül érvényesültek. Amit a magyar elnökség végén sikerként tudunk felmutatni, az az előző elnökségek sikere is volt, az általunk előkészített munka egy része pedig a következő elnökségek során fog beérni. Érdemes egyébként belegondolunk abba, hogy az új magyar kormány gazdasági módszereit, melyek két-három éve még szentségtörésnek számítottak, például a különadót, vagy a nyugdíjpénztárak beszámítását az állami deficitbe ma több ország alkalmazza ilyen vagy olyan formában: elfogadott és támogatott rendszerré váltak. A magyar elnökségre hárult a gazdasági kormányzás beindítása, válsághelyzetek léptek fel, elfogadtuk a romastratégiát és a Duna-stratégiát, lefolytattuk a horvát csatlakozási tárgyalásokat.Sokan kérdezik, miért nem valósult meg a magyar elnökség alatt a keleti partnerségi csúcstalálkozó Budapesten. Mi ezt nem fogjuk fel tragédiaként, akkor is közös lengyel-magyar elnökség alatt valósítottuk volna meg.Úgy látom, aktív elnökségünk volt, néha csodálkozok is azon, miként bírták ezt politikusaink. Magyarország számára az elnökség hozadéka, hogy az országot ismét partnerként kezelik az Európai Unióban. Részben azért is, mert költségvetési hiánycélunk három százalék alá csökkent, csökkentettük az államadósságot, és a konkrét gazdasági lépések is megfelelnek azoknak az elképzeléseknek, melyeket az Unió elvár az országtól.

Más értékelések, például a szlovák lapokban megjelent elemzések mintha egy párhuzamos világot vázolnának fel. Azt jelzik előre, hogy Magyarország az izoláció szélén áll…Lehet arról fantáziálni, mi történik holnap, mai ismereteink szerint nincs realitása annak, hogy a térségben, vagy az Unióban Magyarország elszigetelődne. Nincs oka annak, hogy az ország körül kialakuljon egy új kisantant. Ha az európai vezetők törekednének az ország elszigetelésére, akkor pedig az utolsó napokban nem az eredményekről beszélnének.

A tendencia mindenesetre aggasztó, hiszen Magyarország a szlovén kormányfővel annak elszigetelést illető kijelentései, a szlovákokkal az alkotmány és a kettős állampolgárság, az ukránokkal szintén az állampolgárság, a románokkal pedig a Mátyás-szobor miatt keveredett vitába.Azt hiszem, Magyarország rugalmasan reagál minden felvetődő kérdésre. A szlovénekkel tisztázni tudtuk az említett félmondatot, a nemzetpolitikai elveinkről már beszéltünk: ott semmiféle visszalépés nem várható magyar részről. Románia esetében az ország adminisztratív felosztása járhat fontos következményekkel, Kárpátalján a helyi magyarok pedig az orosz kisebbséggel kapcsolatban felvetődő problémák elszenvedői.Úgy gondolom, a magyar diplomácia képes arra, hogy az ilyen eseteket kezelje.

Ha egyetlen tanácsot kellene adnia az utódjának, mit mondana neki?Egy magyarországi diplomatának Szlovákiában csak azt tudom tanácsolni, hogy legyen nyitott. Teljeskörű nyitottságra van szükség a felvidéki magyarság és a szlovák politikai elit problémái iránt, értenünk kell, milyen történelmi dilemmái, belső mozgatórugói vannak az elitnek. A mi feladatunk nem a döntéshozás, hanem a megoldási javaslatok és variációk felvázolása, a magyarországi politikai elit pedig kiválasztja a neki megfelelőt. Egy nagykövetség nem lehet zárt, nyitott egységként kell működnie minden irányba.