Ezt tekinti példának az Orbán-kormány

A „latin” modellt jelölte meg a magyar kormány az OÉT megszüntetése után felállítandó új Nemzeti Gazdasági és Társadalmi Tanács előképének, külön kiemelve ebből a portugál és a bolgár mintát. Az EurActiv.hu utánanézett, hogyan is működik az érdekegyeztetés és a szociális párbeszéd Bulgáriában és Portugáliában, mik azok a modellek, amelyeket a második Orbán-kormány példának tekint.

2011. május 27-én jelentette be a kormány, hogy megszünteti az érdekegyeztetés korábbi háromoldalú fórumát, az Országos Érdekegyeztető Tanácsot (OÉT) azért, hogy „egy hatékonyabb, a gazdaság és a társadalom teljes egészét lefedő új szervezetet” hozzon létre, mely a Nemzeti Gazdasági és Társadalmi Tanács nevet kapta. A kormány példaként említette a bolgár példát, Őry Csaba kormánypárti EP-képviselő pedig az EurActiv május 30-án rendezett szakmai fórumán arról beszélt, hogy az „északi” helyett inkább a „latin” érdekegyeztetési modell felé kell fordulni, amilyen például a portugál példa. Az EurActiv megkereste a magyar kormány által példának tekintett bolgár és portugál gazdasági- és társadalmi tanácsot, hogy megtudjuk, hogyan működik a társadalmi párbeszédnek ez a fajta „latin” rendszere.

A portugál Gazdasági- és Szociális Tanácsot egy 1989-es alkotmánymódosítással hozták létre, egy korábban meglévő gazdasági tanácsadói testület, a nemzeti tervezési tanács, valamint a társadalmi párbeszédet szolgáló állandó tanács összevonásával. A portugálok szerint az érdekegyeztetésnek és a társadalmi párbeszédnek ez a formája meglehetősen egyedi: „A portugál Gazdasági és Szociális Tanács modellje valamennyire kivételes abból a szempontból, hogy két korábbi tapasztalatra épült, nevezetesen a háromoldalú tárgyalásokra és a civil társadalom különböző érdekeltségeinek a konzultációjára és részvételére, ez pedig egy egyedi profilt ad neki és megkülönbözteti a többi latin hagyománytól” – válaszolta EurActiv kérdéseire Catarina Braga, a portugál Gazdasági és Szociális Tanács főtitkára.

Magyar kormány által benyújtott tervezettől eltérően a portugál tanácsban azonban a részt vevő mind a 66 „tanácsosnak” van külön szavazata, az egyházak pedig egyáltalán nem képviseltetik magukat a testületben, sőt, azok a bolgár modellben sincsenek jelen. A dolgozók azonban mindössze két szakszervezettel lehetnek jelen, 4-4 főt delegálva a tanácsba, és ugyanígy összesen 8 fővel képviseltetik magukat a különböző munkaadói szervezetek, valamint a kormány is, arányuk azonban így messze eltörpül a civil szervezetek, illetve a társadalom egyéb képviselőinek számához képest. A május 30-án a parlament elé benyújtott törvénytervezet a magyar Nemzeti Gazdasági- és Társadalmi Tanácsról ezzel szemben úgy szól, hogy a testületben képviselt öt társadalmi érdekoldal oldalanként rendelkezik majd egy-egy szavazattal.

A valódi érdekegyeztetés Portugáliában azonban nem a törvénymódosításokra képtelen, és csupán véleményalkotásban illetékes tanácsban, hanem az állandó érdekegyeztető bizottságában folyik, amely továbbra is megmaradt háromoldalúnak, vagyis a szakszervezetek, a munkáltatók és a kormány vannak benne jelen, a korábbi magyar OÉT-rendszerhez hasonlóan.

A bolgár Gazdasági és Szociális Tanács a portugálnál jóval fiatalabb, egy 2001-es törvénnyel hozták létre, működését 2003-ban kezdte meg, feladatának a törvény pedig azt szabta, hogy „tanácsadó testületként nyilvánítsa ki a szervezett civil társadalom akaratát az ország gazdasági és társadalmi fejlődésével kapcsolatban“.

A magyar Nemzeti Gazdasági- és Társadalmi Tanács előtt példának tekintett bolgár testület mellett azonban továbbra is működik egy érdekegyeztető fórum kizárólag a munkáltatók, a munkavállalók és a kormány részvételével, ez a Nemzeti Tanács a Háromoldalú Együttműködésért, melynek szabályai a munka törvénykönyvében vannak lefektetve. A munkavállalók életszínvonaláról, a munkerőpiaci kérdésekről, valamint a konkrét jogszabályalkotásról valójában itt folyik az egyeztetés, és nem a gazdasági- és szociális tanácsban.

A magyar Nemzeti Gazdasági- és Társadalmi Tanács azonban a beterjesztett törvényjavaslat értelmében egy az egyben lecseréli a korábban működő OÉT-et, annak helyére lép, továbbra is fennmaradó háromoldalú érdekegyeztető rendszerről pedig sehol nem esik szó a javaslatban. Az új magyar „érdekegyeztetési” rendszert Bulgáriában valójában mindössze tanácsadásra használják, illetve arra, hogy a civil társadalomnak is helyet biztosítsanak a szociális párbeszédben, a munkaügyi kérdésekről azonban nem ennek a keretében tárgyalnak, hiszen a résztvevők többsége nem illetékes ebben.

Hristina Vergieva, a bolgár Gazdasági és Szociális Tanácsának nemzetközi együttműködésért felelős osztályáról az EurActivnak elmondta, hogy a 2001-ben felállított testület létrehozásának egyik legfontosabb előfeltétele éppen az EU és Bulgária konzultatív vegyes bizottságának jóváhagyása volt, a társadalmi szereplők párbeszédét szolgáló tanácsban pedig kizárólag a civil társadalom képviselői ülnek a kormány, vagy az egyházak nélkül, három csoportba osztva, csoportonként 12-12 szavazattal rendelkezve. „A Gazdasági és Szociális Tanács úgy épül fel, mint egy állandó intézményes formája a párbeszédnek, és mint egy tanácsadói testület, amely gazdasági és társadalom-politikai kérdésekbek közvetít a köztársasági elnök, a nemzetgyűlés, a minisztertanács és a szervezett civil társadalom között“ – magyarázta az EurActivnak Vergieva. „Ilyen az európai modell is – az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság az Európai Bizottság, az Európai Parlament és az Európai Tanács tanácsadó testülete.”

A magyar érdekegyeztetési rendszerben eddig sem megoldott problémát, vagyis a munkaerő-kölcsönzés szereplőinek képviseletét azonban ezek a modellek sem oldják meg, ugyanis sem Bulgáriában, sem Portugáliában nincsenek jelen sem a kölcsönzött munkavállalók, sem a munkaerő-kölcsönzők még a tanácsokban sem.