Állam és egyház kapcsolata: modellek, alternatívák

Az Európai Unión belül állam és egyház kapcsolatát illetően nincs egységes modell. Természetesen főbb modellek megkülönböztethetőek (államegyházi modell, radikális elválasztás, kapcsolódó modell, együttműködő elválasztás), mindazonáltal a konkrét esetek többet mondanak, a valóságban ugyanis nemzeti sajátosságokkal, egyedi esetekkel találkozhatunk. Rövid elemzésem első részében 3 tagállamot mutatok be (a következő hetekben összesen 9 tagállam sajátosságait ismertetem, elsősorban az egyházi közösségek jogállására, az egyházalapítás feltételeire fókuszálva).

Írország

Bár az ország a common law precedenseken alapuló hagyományához tartozik, Írország rendelkezik írott alkotmánnyal, mely alkotmány garantálja a vallásfelekezetek önrendelkezési jogát.

A vallási közösségek önkéntes egyesületként működnek. Az egyházi vagyon fölött alapok rendelkeznek, a katolikus egyház tulajdonáról azonban külön jogszabályok szólnak.

Az alkotmány – a görögökéhez hasonlóan – a Szentháromságra való utalással kezdődik, államegyház azonban nincs. „A mindenható Szentháromság nevében, amelytől minden hatalom származik és amely minden emberi cselekedet végső célja, mi, az ír nép alázatosan elismerjük a mi Urunk, Jézus Krisztus iránti kötelezettségeinket, aki őseinket a megpróbáltatások idején évszázadokon át gyámolította.”

Az alkotmány bűncselekménnyé minősíti az istenkáromlást (40. cikkely), azonban soha nem indult még ilyen ügyben eljárás. A személyiségi jogokról szóló törvény módosításának eredményeként 2011. január 1-től az „istenkáromlást” elkövetőket akár 25 ezer eurós pénzbírsággal is sújthatják.

Portugália

Bár az elmúlt másfél évszázadban az alkotmányjogi szabályozás a római-katolicizmust többször is a nemzet vallásává tette (1971 óta a „portugál nép hagyományos vallásának” a státuszát élvezi), valójában ennek mégsem volt meghatározó jelentősége: az állam és a katolikus egyház közötti kapcsolatokat konkordátum szabályozza (a legutolsó 2004-ben köttetett).

A vallásszabadságról szóló 2001-es törvény számos olyan jogot biztosít a nem katolikus közösségeknek, amelyek korábban csak a katolikus egyházat illették.

Portugáliában az önmagát egyházként elismertetni akaró közösségnek legalább 30 éve kell jelen lennie az országban! Nemzetközileg „jegyzett” (ismert és elismert) közösség is működhet egyházként, ha a közösség legalább 60 éves múltat tudhat maga mögött.

Olaszország

Olaszországban nincs államvallás. Mindazonáltal a Római Katolikus Egyház a többi egyházhoz képest speciális és kitüntetett helyzetben van (a lakosság 86 százaléka katolikus, maga a Szentszék is Olaszországban székel, amely nagy befolyást biztosít a katolikus egyháznak az ország politikai és társadalmi történéseire.)

A jogi szabályozás alapja az alkotmány, amely biztosítja a vallási egyenjogúságot (a 3. és a 19. cikkely).

Az állam a Szentszéket önálló autoritásként ismeri el. Az 1984-es konkordátum szerint az állam szekularizált és fenntartja a jogot az új egyházak elismerésére (a katolikusokkal kötött konkordátumokhoz hasonló szerződésekben ismerik el a többi egyházat).

Az 1984-es Villa Madama megállapodást követő egyezmények alapján megegyezések (intese) jöttek létre az olasz állam és a valdensek zsinata (1984), a hetednapi adventista egyház (1986), a pünkösdisták (1986), a zsidó hitközségek uniója (1987), a keresztény evangéliumi baptista unió (1993) és az evangélikus-lutheránus egyház (1993) között. Több más közösséggel megkötött megállapodás parlamenti ratifikációra vár.

A valóságban az olasz állami egyházjog háromszintű rendszer: a csúcsán a katolikus egyház áll. A középső pozíciót azok az egyházak foglalják el, akik az állammal megállapodásokat kötöttek, az alsó szinten találhatóak azok a felekezetek, amelyek viszonylag újak Olaszországban. Ez utóbbiak az egyesületi jog alá tartoznak.