Új EU élelmiszer és ruházati cimkék

1997-ben a Tanács 258/97/EK rendeletében már szabályozta az új élelmiszerekre és az új élelmiszer összetevőkre vonatkozó szabályokat. A Tanács szükségesnek ítélte a rendelet megalkotását mivel az új élelmiszerekre, illetve az új élelmiszer-összetevőkre vonatkozó nemzeti jogszabályok eltérései képesek voltak arra, hogy akadályozzák az élelmiszerek szabad mozgását illetve mivel ezek az eltérések tisztességtelen versenyfeltételeket teremthettek, ezáltal közvetlenül befolyásolhatták a belső piac működését.

Ezenfelül a Tanács szükségesnek látta egy egységes rendelet megalkotását annak biztosítására is, hogy az új élelmiszereket és az új élelmiszer-összetevőket közösségi eljárás keretében egységes biztonsági vizsgálatnak vessék alá, mielőtt azokat a Közösség területén forgalomba hozzák.

A Tanács ezen rendeletében a legfontosabb követelményeket már egységesítette annak tekintetében, hogy mit kell feltüntetni egy élelmiszer termék címkéjén, mely az EU területén kerül  forgalomba mint például: az összetétel, a tápérték vagy táplálkozási hatások, a rendeltetésszerű felhasználás vagy olyan anyag jelenléte az élelmiszerben vagy az élelmiszer-összetevőben, amely más, azzal egyenértékű élelmiszerben nincsen jelen, és amelynek jelentősége lehet a lakosság bizonyos csoportjainak az egészsége szempontjából (például cukorbetegek). Az azonban a gyakorlati alkalmazásból kiderült, hogy a címkézési szokások további egyszerűsítésre, pontosításra és nem mellesleg további egységesítésre szorulnak.

Ennek eredményeképpen az Európai Bizottság arról határozott, hogy ezután az élelmiszerek címkéin kötelezően szerepelniük kellene a tápértékekre vonatkozó információknak, és annak is, hogy honnan származik az adott élelmiszer. A cél a mostani szabályozás modernizálása, egyszerűsítése és egyértelműsítése.

Ezek alapján a következő újításokat kellene a tagállamoknak az élelmiszerek címkéin feltűntetni:-    a tápanyag-összetételre vonatkozó legfontosabb információkat (energiatartalom, zsír, telített zsír, mesterséges transzsírok, cukor és só mennyisége) olvashatóan és táblázatos formában kellene a csomagoláson feltüntetni.-    a fenti mennyiségeket 100 grammos vagy 100 milliliteres bontásban kell megadni, és a csomagoláson az ajánlott napi mennyiséget is fel kellene tüntetni.-    meghatározott élelmiszerek esetében, mint például a marhahús, a sertés-, a bárány-, a kecske- és a baromfihús, a méz, az olívaolaj vagy a friss gyümölcsök és zöldségek a csomagoláson meg kellene adni a származási országot. Sőt a húsok esetében a címkén szerepelnie kellene, hogy az állat hol született, hol tartották és hol vágták le.

A szabályozás nem terjed ki az alkoholos italokra. Renate Sommer szerint ezek esetében még fontos, hogy a kevert alkoholos, úgynevezett alcopop italokat egyértelműen definiálják, az még a Bizottságra vár, hogy a kérdést szabályozza.

De nem csak az élelmiszereket érintenek az új címkézési szabályok, ezután például minden egyes ruházati terméken egyértelműen fel kellene tüntetni, ha az állati eredetű anyagot tartalmaz, vagyis minden egyes textilterméken világosan jelezni kell, ha az állati eredetű anyagot, például bőrt vagy szőrmét, tartalmaz. Ezenfelül itt is előírás lenne a harmadik országok esetében, a harmadik országokból származó és ott előállított textiltermékekre kötelezően kitegyék az eredetországot jelölő „Made in” címkét. Ezt a javaslatot azonban a tagállamok nem fogadták kitörő lelkesedéssel, ezért ebben a kérdésben a Bizottság még további vizsgálatot folytat le.

Ezek az új szabályozok, előírások kétségtelenül a fogyasztók érdekeit szolgálják, hiszen ha az új szabályozás életbe lép és a tagállamok is elfogadják lényegesen egyszerűbb, egyértelműbb módon tudakozódhatunk a termékek eredetéről, összetevőiről, kétséges azonban, hogy az ezzel járó adminisztráció nem ró e aránytalanul nagy terhet a kereskedőkre.