Választás vágja majd ketté a lengyel elnökséget

Célegyenesbe fordult a lengyel EU-elnökségi felkészülés, de nem lesz könnyű dolga a második félévben Donald Tusknak és kormányának. A kihívásokról és lehetőségekről a Polgári Platform EP-képviselőjével, Rafal Trzaskowskival beszélgettünk.

Hamarosan indul a lengyel elnökség: mi lesz a napirenden?

A legfontosabb téma a költségvetés lesz, illetve a 2020-ig tartó pénzügyi keretrendszer megvitatása. Mi elsősorban az új büdzsé filozófiájáról szeretnénk beszélni, a pontos számok kidolgozása már a dán elnökségre marad. A második téma a szomszédságpolitika, annak is elsősorban a keleti dimenziója, de természetesen a mediterrán eseményekkel is foglalkoznunk kell; ezen a téren hatékonyabbá szeretnénk tenni a közös politikát. Az utóbbi hónapok eseményei azt mutatják: nem vagyunk elég hatékonyak. Mindent meg kell tennünk az arab országokban kialakult helyzet megoldására, de közben nem veszíthetjük szem elől keleti szomszédainkat sem. Szeretnénk javítani a válságból kilábaló Európa versenyképességét is: meg kell erősítenünk a belső piacot. Itt több problémát is meg kell oldani, elsősorban a szolgáltatási irányelv bevezetésével kapcsolatban, de terveink között szerepel az elektronikus kereskedelem szabályozása is, hogy a közös piac az Interneten is kiteljesedhessen.

Ezek a prioritásaink, de soha nem tudhatjuk, mit hoz a jövő. Nagyon sok bizonytalanságot tartogat a Lisszaboni Szerződés bevezetése, és a magyar példából azt is látjuk: a belpolitika mindig befolyásolja az elnökség teljesítményét.

Említette a Keleti Partnerséget, mint a lengyel elnökség kiemelt területét. Sokak szerint a programnak új lendületre van szüksége: mit tervez Lengyelország a meglévő keret megtöltésére?

Sokkal konkrétabbaknak kell lennünk: meg kell határoznunk, milyen EU-s programokat nyitunk meg a partnerországok előtt. Beszélnünk kell a szabadkereskedelemről, a vízumkönnyítésekről, a pontos menetrendről és a megvalósítandó célokról. A lendület már megvan, és egy újabb lökést adhat a varsói csúcstalálkozó is, de szigorú időbeosztásra és több pénzre van szükség. A jelenlegi gazdasági helyzetben ez persze nem lesz egyszerű: ha lesznek is új források, azokat valószínűleg a mediterrán kapcsolatokra költi majd az Unió, ezért komoly kihívás vár ránk.

Számít arra, hogy több pénz jut majd a Partnerségre?

Igen, az említett problémák ellenére is.

A Keleti Partnerség résztvevője Belarusz is, az ottani helyzet kapcsán viszont Lengyelország különleges szerepet játszik. Mit tehet a varsói kormány a jelenlegi válság megoldása érdekében?

A legnagyobb gond az, hogy egyszerre két stratégiát követünk, de ezek közül egyik sem működik. Úgy vélem, nekünk itt az Európai Parlamentben hűnek kell maradnunk az elveinkhez, és nem tárgyalhatunk antidemokratikus rezsimekkel. A belarusz kormány reakciói azt mutatják: nem akarnak megváltozni, ezért keményebbnek kell lennünk, akkor is, amikor a csúcsról van szó, és akkor is, amikor a Parlamentben tárgyaljuk a kérdést az EURONEST keretein belül.A mi tervünk azt, hogy a civil társadalomhoz fordulunk, és elfelejtjük a kormányt. Szeretnénk megerősíteni az ellenzéket, a demokratikus intézményeket, az egyetemi oktatókat és hallgatókat illetve a hétköznapi embereket, akkor is ha tudjuk: a kormánnyal nem lehet együttműködni.

Ön szerint működhet a Partnerség Belarusz nélkül is?

Nyilvánvalóan szeretnénk stabilizálni a szomszédságot, a program viszont működhet Belarusz nélkül is, ugyanis a többi, EU számára nagyon fontos ország továbbra is részt vesz a kezdeményezésben. Persze ettől még Minszk továbbra is fekete lyuk marad a rendszerben, de nem adjuk fel a reményt.

Ön is megerősítette, hogy Lengyelország vezető szerepet kíván játszani a költségvetési tárgyalások során. A keleti tagállamok számára az egyik legfontosabb cél a Közös Agrárpolitika (KAP) forrásainak megőrzése. Mit tervez a lengyel elnökség: megőriznék vagy növelnék a támogatási összeget?

Szeretnénk megőrizni a KAP-ot, mint a közös költségvetés legfontosabb elemét. Határozottak vagyunk, de nyitottak a reformra, még ha ez azt is jelenti, hogy a tárgyalások végén egy kicsivel kevesebb lesz a végösszeg. Szeretnénk, ha mindenki ugyanolyan elbírálás alá esne, és egyenlők lennének az esélyek. A most meglévő különbségeket meg kell szüntetni. Elismerjük, hogy valószínűleg kevesebb lesz majd a támogatások összege, de azt akarjuk, hogy az összes európai gazdát azonos módon kezeljék.

2011 a közép-európai együttműködés éve. Milyen a kapcsolatok a magyar elnökséggel?

Mindenki szerint nagyon jó a kapcsolat, rengeteg közös célunk van. Orbán Viktor miniszterelnök tavalyi, rögtön a választások után tett varsói látogatása nagyon fontos jel volt. Ha érzelmi oldalról közelítem meg a kérdést, akkor azt mondhatom: Magyarország és Lengyelország most Európa élén áll, és mindenkinek ki kell kérnie a véleményünket. Ez évszázadokig nem volt így: ezért is történelmi a mostani pillanat.

A magyar félév azt is megmutatta, milyen hatással van a belpolitikai küzdelem az elnökségre. Lengyelországban októberben parlamenti választásokat tartanak: tart attól, hogy hasonló sárdobálás indul meg az EP-ben a lengyel pártok között?

Ellentmondásos a helyzet, a közelgő választások miatt nehéz időszak vár ránk. Ugyanakkor bízom benne, hogy konszenzus lesz a pártok között, és Lengyelország valamint Európa érdekében az európai ügyekről nem fogunk vitázni. Ez nagyon nehéz lesz, de a másik választásunk az lett volna, ha az elnökség előtt tartjuk a választásokat. Egyik megoldás sem volt optimális, de bízunk benne, hogy gond nélkül lemegy majd a lengyel félév, különösen azért, mert egyezség született: a jelenlegi kormány be fogja fejezni, amit elkezdett. A választások után az új kormány megalakításával – már ha lesz új kormány – addig fogunk várni, amíg az elnökség véget nem ér.

Nemrég kiderült, hogy elszámolták a lengyel GDP-adatokat. Milyen hatással lesz ez az ország euró-bevezetési terveire?

Meg kell fontolnunk, mikor lenne a legalkalmasabb bevezetni az eurót. Még nem döntöttünk, de szeretnénk a közeljövőben átállni. A görög példa azt mutatja: a statisztikai hiba nem jó ómen, de nem hiszem, hogy ez bármilyen módon befolyásolná a csatlakozási terveket.Észak-Afrika esetében bebizonyosodott, hogy az EU nem képes egységes hangon beszélni.

Ön szerint az Unió a megfelelő módon kezelte a krízist?

Nagyon nehéz a helyzetünk: az EU pénzügyi válságban van, az észak-afrikai eseményeket nem lehetett előre látni, mindeközben a Lisszaboni Szerződés bevezetésével is küzdünk. Meg kell várnunk, amíg feláll az intézményi struktúra, de ettől a helyzet még tisztázatlan: továbbra sem tudjuk, ki miért felelős. A nemzeti elnökség feladatai ugyan csökkentek, de a pontos határokat még nem látni.

Mindezek mellett komoly megosztottság van a tagállamok között is. Az EU csak akkor tud egységes hangon szólni, ha nem vagyunk megosztottak, ekkor viszont minden eszköz a rendelkezésünkre áll. Ha nem értünk egyet, semmilyen szerződés sem segít rajtunk. Észak-Afrika esetében a németek is mást gondoltak, a franciák is mást gondoltak, mi lengyelek pedig a két álláspont között voltunk valahol félúton. Természetes, hogy egyes tagállamokat jobban érdekel a mediterrán térség. A helyzet ugyanakkor nagyon nehéz: másképp reagáltunk az egyiptomi és tunéziai, és megint másként a líbiai helyzetre, Szíriáról nem is beszélve. Még nagyon sok tennivalónk van az EU külügyeinek területén.