Csökken a szakszervezetek befolyása

Március 25-én volt száz éve a a New York-i Triangle Shirtwaist-gyárban kitört tűzesetnek, amelyben 141 munkás vesztette életét, és amely döntő lökést adott az amerikai szakszervezetek fejlődésének. Az eset híre és a katasztrófáról készült fotók bejárták a világot, hatására pedig tízezrek vonultak az utcákra, a munkahelyek biztonságossá tételét és magasabb bért követelve.

Az évforduló alkalmával azonban kevés dolog ad ünneplésre okot a szakszervezetek számára, hiszen a támogatottságuk az utóbbi évtizedekben ha lassan is, de egyfolytában csökkent. Míg a Gallup közvélemény kutató cég adatai szerint 1937-ben a lakosság 72 százaléka értékelte pozitívan a munkájukat, a hetvenes évekre ez 50 százalék körülire esett, 2010-ben pedig a Pew közvélemény kutató intézet felmérése szerint 45 százalékkal elérte az (eddigi) mélypontot. 

A szakszervezetek csökkenő támogatottságának az egyik oka minden bizonnyal a nehéz gazdasági helyzetben és a maga munkanélküliségben keresendő. Amikor februárban Scott Walker, Wisconsin republikánus kormányzója bejelentette, hogy az állam költségvetési hiányának a csökkentése céljából lefaragja az állami dolgozók juttatásait, és megvonja tőlük a kollektív szerződési tárgyalásokhoz való jogukat, a kezdeményezés összességében pozitív fogadtatásra talált a lakosság körében.

A versenyszférában dolgozó amerikaiak közül ugyanis sokan rossz szemmel nézik, hogy az állami szférában dolgozók bére és juttatás-csomagja (különösen a nyugdíjak) az utóbbi évtizedekben gyorsabban nőttek, mint az övéik – egy átlagos amerikai tanár ugyanakkor évente csak 180 napot köteles dolgozni. A hétről-hétre ismétlődő több tízezres tiltakozások és a demokraták felháborodása ellenére a republikánus többségű wisconsini állami gyűlés végül 53-42 arányban fogadta el a közalkalmazotti szakszervezetek jogait radikálisan korlátozó törvényjavaslat leglényegesebb pontjait.

A szakszervezetek csökkenő befolyását az is mutatja, hogy míg 1983-ban a munkavállalók 20 százaléka volt szakszervezeti tag, 2010-ben 11,9 százalékra csökkent a tagok aránya. A legnagyobb szakszervezetek hagyományosan a demokraták egyik legnagyobb (pénzügyi) támogatóinak számítanak, így a mostani folyamat a republikánusok számára hosszabb távon kedvező lehet és komoly előnyöket hozhat a következő választásokon.