Eurózóna gazdasága: Valódi fejlődés vagy újabb Szirének dala?

Az elmúlt évek során az euróövezet gazdasági növekedése kicsit olyan volt, mint a Szirének Homérosz Odüsszeiájában, akik az ígéret dalát éneklik csak azért, hogy tőrbe csalják áldozatukat. Vajon most másképp lesz?

Az év eleje óta közzétett felmérések sokakat megleptek, mivel kivétel nélkül erős növekedésről adtak számot. Ezért nem meglepő, hogy a közgazdászok és a politikai döntéshozók most határozott bizonyítékokat keresnek arra vonatkozóan, hogy az eurózóna idei látszólagos fellendülése fenntartható lesz-e, figyelembe véve a különböző potenciális destruktív gazdasági és politikai veszélyeket.

Azt mondják, eddig még nem volt egy olyan inflexiós pont, ahol azt lehet mondani, hogy az eurózóna helyreállt, és nincs kitéve további hanyatlásnak.

„Az euróövezet gazdasága immár három éve lassan, de fokozatosan épül, melyet nagyban segített a monetáris politika ösztönzése, ezáltal egy egészségesebb pénzügyi szektor megteremtése, valamint az, hogy véget vetettek a költségvetési megszorításoknak. Ez egy stabil fellendülés, amely mindegyre csak folytatódik” – mondta James McCann, a Gazdasági Együttműködési és Fejlesztési Szervezet (OECD) közgazdásza.

A számok is ezt igazolják. Az Európai Bizottság megjegyzi, hogy a reál GDP az euróövezetben 15 egymást követő negyedévben nőtt – ez is egy biztató jele a folyamatos javulásnak.

De félretéve néhány új adatot, ez egy lassú, már-már stagnáló folyamat volt látványos eredmények helyett. Éves szinten a gazdasági növekedés továbbra is csak mintegy 1,6 százalékos és a legtöbb, Reuters által megkérdezett közgazdász előrejelzése szerint közel azonos értékkel számolhatunk ebben az évben is.

Tehát a kérdés az, hogy a legújabb adatok képesek-e mindezt felforgatni, vagy sem. Még mielőtt belemennénk abba, hogy a görög államadósság problémái vissza fognak-e térni, hogy megszorongassák a térséget, először két dolgot kell megvizsgálnunk: az inflációt és a választásokat.

Az infláció kérdése

Ugyan a januári és februári pozitív adatok – mint például a német ipari megrendelések szárnyalása – nagyban hozzájárulhatnának az övezet felemelkedéséhez, mégis az infláció lehet a kulcsfontosságú hozzátevő.

„A csalódás kockázata az, hogy a magasabb fogyasztói árindex lassítja a reáljövedelem növekedését és a fogyasztást” – mondta Paul Mortimer-Lee, a BNP Paribas vezető közgazdásza.

A februári euróövezeti infláció előzetes olvasata, melyet szerdán jelentenek be, várhatóan éves szinten 2,0 százalékos értéket fog mutatni. Ez az érték pedig megfelel az Európai Központi Bank által kitűzött célnak. És bár ez még mindig messze van a hiperinflációtól, ilyen szintre négy éve nem volt példa. Ezenkívül az infláció és a kiskereskedelmi eladások fordított utat tettek meg az elmúlt öt évben. Más szóval: az emelkedő árak árthatnak a fogyasztói kiadásoknak, ami viszont a gazdaság egyik fő hajtóereje.
Az infláció alakulása 2011-2017 között. Fotó: Reuters

Az infláció alakulása 2011-2017 között. Fotó: Reuters

Michael Holstein a DZ Bank közgazdásza szerint a növekvő infláció jelenti rövid távon a legnagyobb kockázatot a foglalkoztatásra nézve. „A fogyasztás változatlanul nagy szerepet játszik a gazdasági növekedésben, de ereje valamelyest gyengül” – mondta. Tehát ha az euróövezeti infláció a következő évben túlfut, elképzelhető, hogy elfojtja azt a növekedést, ami előidézte.

A politika és a választások

A közgazdászok főként a blokk politikai életében látják a hibalehetőséget. Sokan régóta azzal érveltek, hogy az eurózóna mint vezető gazdaság nem tud versenyezni jelentős strukturális reformok nélkül – ez különösen fontos lenne a Németország utáni második és harmadik gazdaság szempontjából.

„Franciaországnak és Olaszországnak magasabb sebességbe kellene kapcsolnia” – mondta Florian Hense, a Berenberg magánbank európai közgazdásza. Ám pont ez a két ország az, ahol a politika azzal fenyeget, hogy késlelteti vagy kisiklatja az EKB és számos magánszektor-beli közgazdász által olyannyira támogatott növekedésösztönző strukturális reformokat.

Olaszországban ugyan csökkent annak az esélye, hogy idén választások lesznek, de a Matteo Renzi miniszterelnök lemondását övező politikai zűrzavar valószínűleg mindaddig hátráltatja a jelentős reformokat, míg sort nem kerítenek az említett választásokra.

  • Kapcsolódó cikkeink:

Azonban jelenleg úgy néz ki, Franciaország a legnagyobb rizikófaktor. A három esélyes elnökjelölt közül kettőt gazdasági reformerként tartanak számon. És akkor ott van még Marine Le Pen, a szélsőjobboldali Nemzeti Front jelöltje, akinek – amennyiben megválasztják – első dolga lesz egy népszavazást kiírni Franciaország EU-tagságáról (Frexit). Ez évekre destabilizálhatja a régió gazdaságát.

  • Kapcsolódó cikkeink:

Az eddigi közvélemény-kutatások szerint Le Pen nem nyerhet. Ehhez csak annyit fűznénk hozzá: azt sem gondolta senki, hogy Donald Trump lesz az Egyesült Államok új elnöke, vagy hogy a britek a kilépés mellett teszik le a voksukat.

Forrás: Reuters

Friss hírek

Az USA húzza felfelé a világgazdaságot

Az Egyesült Államok tavalyi államháztartási hiányának példátlan pro-ciklikus bővülése felhajtóerőt adott a hazai fogyasztásnak, és ezzel egyidejűleg magyarázattal szolgált az amerikai gazdaság meglepő ellenállóképességet jelző tavalyi növekedésére is.

Read More »