Így vállalkozz Kínában

Amennyire keresi Magyarország is a kapcsolatokat Kínával, annyira homályos folt a térképen a kelet-ázsiai régió viselkedése a külföldi vállalkozókkal. Rengetegen próbálkoznak és rengetegen látják úgy, ez a Kína már nem az, ami tíz éve volt. Aki akkor ráérzett a korrupcióval átszőtt gazdaság működésére, már lehet, hogy nem találja a helyét. Hiába, a kelet-ázsiai ország még mindig az egyik legnépszerűbb célpont az EU befektetői szemében. Valóban vége az aranykornak?

Az elmúlt évtizedekben egyre több és több cég próbál betörni a kínai piacra – először még a korlátlan lehetőségek miatt, az elmúlt tíz évben viszont inkább a szűkülő mozgástér ellenére. Miután 1981-ben a Coca Cola megnyitotta első kínai üzemét, a kilencvenes években egyre több nyugati nagyvállalat jelent meg a piacon, ahogy az ország gazdasága ki volt éhezve a külföldi tőkére és a kormány le akarta nyűgözni a multikat. A légkör a külföldi vállalkozások körül 2006, a kínai piac nyitását célul kitűző ötéves terv vége óta egyre romlik. Bár az elmúlt évtizedben egyre nehezebb külföldieknek vállalkozást indítani és talpon tartani az ázsiai országban, még mindig megéri.

A gazdasági világválság után sok cég a zárt kínai piacon próbált megmenekülni és az elmúlt években az ázsiai ország járult hozzá leginkább a fogyasztás növekedéséhez. Sok nagy multi, mint a General Motors vagy az Apple óriási hasznot termeltek itt, de a kormány elmúlt évekbeli gyakorlata miatt egyre többen panaszkodnak, fenyegetnek kivonulással vagy vonulnak ki. Az állam mindig megnehezítette bizonyos szektorokban a cégek dolgát, például a közbeszerzések terén gyakorlatilag állami monopólium uralkodik, a külföldi bankok és brókerházak nem léphetik át a határt, a cenzúra pedig lehetetlenné teszi a bejövetelt olyan nagyvállalatoknak, mint a Facebook és a Twitter. Bára cenzúra a Google-nek sokáig nem jelentett problémát és a kaliforniai óriás alkalmazkodott a politikai széljáráshoz, az állam hacker-támadásai miatt 2010-ben mégis leállította az országban lévő szervereit.

A 22-es csapdája

Tim Cooknak, az Apple vezérigazgatójának azért kellett nemrég bocsánatot kérnie, mert Kínában nem az amerikai sztenderdeknek megfelelő jótállási szabályzatot alkalmaztak, és a CCTV (Kínai Központi Televízió) azért állította pellengérre a Starbucksot októberben, mert a kávéjuk többe kerül Kínában, mint máshol. A cég azzal válaszolt, hogy ez a helyi piaci árak miatt van, beleértve a munkaerőt és az ingatlanokat is. A cég riposztja nem volt alaptalan, a külföldi cégek működése jóval drágább és rizikósabb, mint egy tisztán kínai tulajdonú vállalaté. Hatalmas adók terhelik az import termékek árát és növelik azt a piaci ár sokszorosára, legyen szó sonkáról, kávéról, csokoládéról, ruhákról vagy autóról – ami a kínai kormányzat, hanem a külföldi vállalkozásokra vonatkozó olyan kettős mérce, amely a külföldieket sújtó különadóként is értelmezhető. 

Kínában külföldiként már céget alapítani sem könnyű, de akár kisebb, akár nagyobb vállalkozásról, vagy multinacionális vállalatról van szó, a fenntartás rendkívüli kreativitást és szerencsét igényel. Egy kft indításához minimum 30.000 jüan (1.050.000 forint), de inkább több százezres kezdőtőke szükséges, ami ha nagyobb vállalatról van szó, többek között a tartomány szabályaitól és a külföldi-kínai tulajdonosi aránytól is függően akár milliókig rúghat. A jogszabályok a részben kínai kézben lévő vállalatokat részesítik előnyben, a teljesen külföldi tulajdonú vállalatok nem adhatnak el a belső piacra, az ilyenek csak exportra dolgozó, általában összeszerelő üzemeket működtetnek.

A kormány az egyik kezével simogat, a másikkal üt. A legutóbbi hírek szerint a kötelező kezdőtőke szintjét csökkenteni fogják és egyszerűsítik a cégregisztrációt, azonban a korrupcióellenességből politikai imázst kreáló Hszi Csin-ping (Xi Jinping) nemrég kijelentette, korrupció terén a külföldiekkel fognak először leszámolni. Másfajta törvények vonatkoznak a kínai és mások a külföldi vállalatokra, vagyis a mindenkire érvényes törvényeket és szabályozásokat a külföldiekkel szigorúan betartatják, a kínai cégekkel viszont elnézőek. A helyi cégek korrupciós machinációikkal így olyan lépéselőnybe kerülnek, amelyre nagyon nehéz tisztességes választ adni, ha a külföldi fél versenyben akar maradni. Nehéz olyan környezetben betartani a szabályokat, ahol körülötted senki nem tartja be őket, hangzik bármely hírbe hozott vállalat reakciója. Ha minden törvényt betartasz és minden minőségbeli követelménynek megfelelsz, olyan drága lesz a terméked, hogy senki nem fogja megvenni – ha lejjebb adsz a minőségből, a kapcsolatrendszerüket hatékonyabban kihasználó kínai cégek jobbat fognak olcsóbban előállítani – ha ügyeskedsz, előbb vagy utóbb elkapnak.

Ezeket a leszámolásokat a politika eszközként használja a belföldi vállalatok megvédésére és arra, hogy bűnbakokkal terelje el a figyelmet saját magáról. A leggyakoribb vád multik ellen árrögzítés és a piac felosztása, emiatt került már bajba a Danone, a Siemens és a General Electric is, vagy legutóbb a Qualcomm amerikai számítástechnikai és a GlaxoSmithKline gyógyszergyártó cég. Az ilyen botrányokra jól harap a közvélemény és arra is jók, hogy még inkább kedvezzenek a kínai vállalatoknak azzal, hogy olcsóbb árakra kényszerítik a kereszttűzbe került cégeket, amelyek bevételének akár fele is származhat a kínai piacról. A kormány így sikeresen védheti meg a hazai vállalatokat a nép szemében, és a multik alkalmanként tűrik, ha leköpködik őket és vesztenek egy kicsit, mert a nyereség még így is óriási. Ez a fajta lavírozás működött a GaxoSmithKline esetében, ahol a vállalat azért finoman jelezte, hogy túl nagy büntetés esetén kivonul az országból. Nem vonult ki, ahogy a 2013 utolsó negyedévében 23%-kal csökkent bevételű IBM sem, de a Nokia és a L’Oreal leépít, a Yahoo, a Best Buy és a Media Markt már megunta ezt és nincs jelen a piacon.

Vége az aranykornak?

A kép azonban ennél árnyaltabb. Sokak szerint valójában nem vállalkozni lett rizikósabb Kínában, hanem megszegni a törvényeket. A kilencvenes években a piacon frissen megjelenő cégek büntetlenül követhették azt a gyakorlatot, amit a kínai példák szolgáltattak. A kaotikus rendszer informális keretei között óriásit lehetett szakítani, a multik a törvények figyelmen kívül hagyásával törekedtek a maximális profitra. Ez mindkét félnek megérte: a kínaiak megismerhették a nyugati technológiát és menedzsmentet, a külföldieknek rendelkezésére állt a rengeteg olcsó munkaerő. Az elmúlt tíz évben ez változott meg, a kínai gazdasági és jogi vadnyugat a külföldiek számára nincs többé, sokan ezért úgy érzik, ez az egyenlőtlen verseny nem eléggé kifizetődő és más fejlődő országokban próbálnak szerencsét.

A kínai állam nem titkolja, hogy a saját termékeik színvonalának emelése miatt van szükségük a külföldi cégekre. A szellemi tulajdonjogi problémák a legkülönbözőbb helyeken bukkanhatnak fel. A külföldi multik, ha lehet, elkerülik a munkafolyamatok átfogó megismertetését a kínai alkalmazottakkal és a technológia Kínába szállítását a másolás veszélye miatt. Azonban van, hogy az állami szabályozás, van, hogy a gyártás feltételei gyakorlatilag megkövetelik a technológia megosztását.

Ebben a környezetben erősödnek az olyan kínai nagyvállalatok, amelyek tengeren túli tapasztalatokkal már világszínvonalú termékeket állítanak elő, ahogy a Xiaomi vagy a Huawei mobilcégek. A Bloomberg Businessweek a kínai befektetések növekedéséből arra következtet, hogy a kínai vállalatok hamarosan több pénzt fognak befektetni külföldön, mint amennyit külföldiek fektetnek be Kínában. Az országba áramló befektetések több mint 90%-a azonban még mindig Hongkongból érkezik, a többi megosztva főleg az EU-ból, az USA-ból és Japánból. Így nem csoda, hogy bár az EU felméréseiben résztvevő cégek felét rosszul érintik a kínai szabályozások, 71 százalékuk mégis a három legvonzóbb befektetési célpont közé sorolja az ázsiai országot.