Kolumbia és Venezuela békejobbot nyújt egymásnak

Hugo Chávez venezuelai és Juan Manuel Santos kolumbiai elnökök bilaterális találkozót tartottak, hogy erősítsék és fejlesszék a közös határ menti régiók gazdaságát és infrastruktúráját. A megbeszélés remek alkalom továbbá arra is, hogy az elnökök elsimítsák az országaik között fennálló esetleges vitákat.

Van honnan visszahozni és javítani a kapcsolatokat

Ezúttal sem hazudtolta meg magát, Chávez most sem szalasztotta el az alkalmat, hogy nyomatékosítsa azon véleményét, amely szerint a Kolumbiával ápolt kapcsolatok erősítésére az előző kolumbiai elnök, a 2002 és 2010 között hatalmon lévő Álvaro Uribe szerinte cseppet sem áldásos tevékenysége miatt van szükség.

A találkozóra Santos szerint is szükség van, ugyanis kolumbiai részről korábban felmerült a gyanú, hogy a FARC gerillacsoport vezetői esetleg Venezuelába menekülnek a kolumbiai hadsereg elől, sőt, hogy esetleg maga a Chávez-kormány is segíti őket. Ugyanakkor az elnök elmondta azt is, hogy Chávezzel van egy megállapodásuk, amely ezt kizárja: a megállapodás értelmében a venezuelai hatóságok, amint rábukkannak a gerillák nyomának legkisebb bizonyítékára, arról azonnal értesítik a kolumbiaiakat – fejtette ki londoni utazása alatt Santos.

Fernando Giraldo politikai elemző szerint a két elnöknek okosabbnak kell lennie annál, mintsem hogy bedőljenek ilyen találgatásoknak, hiszen ez mindkettejüknek csak árthat. Ennek megfelelően szerinte a két ország találkozója a vezetés e téren tanúsított bölcsességét igazolja.

A kolumbiai-venezuelai kapcsolatok 2010 augusztusában azt követően süllyedtek a mélypontra, hogy Álvaro Uribe, akkori elnök nyíltan meggyanúsította Venezuelát a kolumbiai gerillák rejtegetésével.

Egyszerű cserekereskedelem: gerillát barátságért

Azóta Venezuela, hogy tisztázza magát e vádak alól, átadta Kolumbiának a FARC honlapszerkesztőjét, Joaquín Pérez Becerrát, valamint Guillermo Torrest (álnevén Julian Conradót), aki pedig a gerillák amolyan hivatalos dalszövegírója volt.

Ahogyan arról a Kitekintő hasábjain is beszámoltunk, néhány hete Kolumbia délkeleti részén a hadsereg egyik osztaga megölte ugyan a gerillák vezérét, Alfonso Canót. Helyettese azonban akad bőven. A „Tyimosenko” néven elhíresült Timoleon Jiménez, akit a sajtó Cano utódának nevez, az egyes találgatások szerint a venezuelai határvidéken bujkál valahol. Ariel Ávila, a New Rainbow Corporation elemzője szerint ráadásul nem is tegnap óta, hanem 1993 óta – több mint 17 éve. Hogy évekig bujkál anélkül, hogy életjelet adna magáról, annál is inkább megteheti, mert ez nem csak Chávez igyekezetén múlik, vagy ha mégis, akkor az elnöknek nagyon össze kell szednie magát: a határövezet ugyanis a korrupt hivatalnokok, a drogkereskedelem és a bűnbandák oázisa.

A mosolyszünet vége: bolívari szövetség kell

A két ország elnökeinek találkozója a venezuelai fővárosban, Caracasban került megrendezése. A meghívott Santos úgy nyilatkozott, hogy a Venezuelával folytatott kapcsolatok robbanásszerű fejlődést mutatnak, és új „csúcsnak” nevezte azokat. 16 hónapja, amióta elkezdtek javulni a bilaterális kapcsolatok, minden a legjobbak szerint alakul – mondta az elnök a venezuelai elnöki rezidencia, a Miraflores Palota előtt. Látogatása is a kapcsolatok erősítésének kiváló eszköze, ami további pozitív irányba hathat ki, amennyiben sikerülne intézményesíteni is – azaz ha Chávez is tiszteletét tenné Bogotában.

A kolumbiai elnök hétfői tájékoztatása szerint a felek első körben a biztonsági kérdéseket fogják áttekinteni, rátérve a drogkereskedelem problémájára is. További témák közül a kultúra és a természetesen a gazdaság említhető meg.

Santos látogatása remekül lett időzítve, ugyanis a héten rendezték a karibi és latin-amerikai országok harmadik csúcstalálkozóját is. Ez a találkozó azért fontos, mert egyfelől túlmutat két országon, hiszen egy egész régiót érint, másfelől pedig újfent hangoztatták a résztvevő felek, hogy a jelenlegi gazdasági helyzetben Latin-Amerika az, amely számos szükséges dolgot megadhat a világnak.

A vendéglátó Chávez a baráti kapcsolatok konszolidálásának üdvözlésével fogadta kolumbiai kollégéját, és kifejtette abbéli reményét, hogy ez most és mindörökre így is fog maradni ezen túl. A nagy latin-amerikai felszabadító hadvezérre, Simón Bolívarra emlékezvén, a venezuelai elnök úgy véli, hogy noha két köztársaság keretein belül élnek, de egy népet alkotnak, és ilyen körülmények között van különös kívánalom az együttműködésre. Ez az együttműködés szerinte működő kapcsolatrendszert, a javak megosztását, egységet és „örök szövetséget” jelent a két ország között – mindezt a már említett karibi és latin-amerikai csúcstalálkozó alatt, és a december 2-3-án megrendezendő UNASUR csúcs előtt pár nappal.

Új kereskedelmi megállapodás

Santos és Chávez a gazdaság terén is kellően komolyan veszik a szavakban megnyilvánuló szándékaikat, hiszen új kereskedelmi megállapodást is kötött a két ország, amely mintegy 3500 termék kereskedelméről szól. Santos örömét fejezte ki, és egyben a kolumbiai és venezuelai nép növekvő jólétét várja a megállapodástól. Lelkesedésének megvan a kellő alapja, hiszen országa nemrég kapott meghívást az Egyesült Államok piacára egy szabadkereskedelmi megállapodás keretében, ami ismerve az amerikai piac óriási méretét és vásárlóerejét, igen nagy szó Kolumbia számára.

2008-ban a két szomszéd összesen 7 milliárd amerikai dollárnak megfelelő kereskedelmi forgalmat realizált egymás vonatkozásában – ami utána 2010-re az említett Uribe elnöknek hála 1,7 milliárdra apadt.

Az új megállapodás a Kolumbia és Venezuela között áprilisban született egyezség alapján jött létre, amelyet a két ország az Andoki Közösség (CAN) találkozóján rögzített. Ezt Santos elnök is így látja, hozzátette azonban azt is, hogy a megállapodás egyben egy újabb lökést ad a Venezuelával folytatott kereskedelemnek, hiszen 3500 termék esetében szállítják lejjebb a vámtarifákat.

Az elnök szerint a most kötött megállapodás céljaiban ugyanaz, mint azé a megállapodásé, amelyet országa 20 éve kötött Venezuelával – csökkenteni a vámokat, és ezzel lendületet adni az egymás közötti kereskedelemnek. Nem elég papíron rögzíteni a célokat, hanem tenni is kell értük, és Santos Kolumbiája azon lesz, hogy rövid időn belül a Venezuelával folytatott kereskedelmi forgalom értékét először 5 milliárd, majd fokozatosan a már egyszer elért 7 milliárd amerikai dolláros érték fölé tornássza.

Venezuelai részről Chávez a két kormány háttérmunkáját emelte ki, mint amit a „barátság, a személyes és politikai kapcsolatok erősítéséért folytattak”.