Újjá kell építeni Olaszországot

A G20-ak Cannes-i tanácskozásán a közös európai cselekvés figyelme Olaszország felé fordult. Berlusconi külföldi hitelképessége már a múlté, Rómában több százeren tüntettek a kormány és a tervezett megszorítócsomag ellen. Az október 26-án Brüsszelnek elküldött válságterv aktualizálást kíván, pontosítást és az ellentmondások feloldását, ám az olasz köztársasági elnök szerint pozitív a Cannes-i konklúzió szempontjából, hogy Olaszország bizonyítékát adta elhivatottságának és megbízhatóságának.

Silvio Berlusconi miniszterelnök hitelképessége állítólagos baráti kapcsolatuk ellenére sem állt helyre külföldön Angela Merkellel és Nicolas Sarkozyvel, amit leginkább az mutat, hogy az IMF megfigyelőket küld Olaszországba a válságkezelés ellenőrzésére. A valós gazdasági helyzet elemzése után a szakértők  a reformok előrehaladását ismertetik, az euróövezet vezetői minden erejükkel megpróbálják elkerülni a görög helyzet megismétlődését.

Giorgio Napolitano köztársasági elnök megismételte: a bizalmi válságot tekinti a legnagyobb veszélynek Olaszországra nézve, amelyet kezelni kell,  ezért közös cselekvésre van szükség. Felhívja a figyelmet arra, hogy az országnak teljesítenie kell vállalásait.  Napolitano igyekszik valóban megtestesíteni a nemzet egységét, és ennek érdekében az összes politikai erőt összefogásra szólította fel. Kollektív lelkiismeretvizsgálatot követel a közélet minden egyes szereplőjétől, félretéve a kicsinyes egymásra mutogatást, és a felelősség áthárítását. Az államfő a generációk összefogását kéri a második világháború óta nem tapasztalt gazdasági válság közepette.„Beszéljünk nyíltan: Európa hazánk ellen felemelte szavát, ezt a bizalmi válságot a legsürgetőbb megoldani, és az ország külföldi hitelét helyreállítani.” 

A kományzat stabilitása láthatóan továbbra is átmeneti. Halloween ürügyén az Espresso című napilap arról írt, hogy elérkezett a boszorkányok órája Silvio Berlusconi és a „Mindenszentek” kormány számára. Való igaz: a kormányfő viszonya minisztereivel sem felhőtlen, Berlusconi se barát, se ellenség viszonyban van pénzügyminiszterével Tremontival, aki a G20-ak Cannes-i csúcstalálkozójának záró sajtókonferenciáján még jelét adta vazallusi hűségének. Berlusconit a Reuters újságírója itt arról kérdezte, hogy egy másik elnökkel vajon javulna-e az itáliai gazdasági helyzet, mire Berlusconi csak annyit mondott, hogy a válasz egyértelmű, amire Tremonti diszkréten inkább nem tett hozzá semmit.. Ezen  a ponton az  olasz miniszterelnök elégedetten rámosolygott az újságíróra., és sokat sejtetően megjegyezte: „Te is fiam, Reuters…”

Berlusconi hazaárulásnak tartja a kormánytöbbség elhagyását, amely természetesen az ő többségének a megszűntét, és előrehozott választásokat jelentene. A kormányfő Cannes-ban kijelentette: mindig is megvolt a többségünk és meg is lesz. A kormány székházában ugyanakkor már számolgatják a szavazatokat – a többség olvadozik a ’disszidens’ képviselők miatt, – a stabilitási törvénymódosítás megszavazásához. 

A gazdasági kihívások és a belső szembenállás halálos koktélként hathat. Az ellenzék számos tagja megszavazná az Európai Uniónak biztosítékot nyújtó, törvényes garanciákat kínáló stabilitási csomagot, de ez egyben a Berlusconi –kormány iránti bizalmat is jelentené, amit azonban vonkodnak megadni. Ezért a szavazás kimenetele enyhén szólva is kétséges, és újra felveti a kérdést: az ország hogyan tud kifelé egységesen politizálni, ha az össznemzeti célok belpolitikai játszmáknak rendelődnek alá. A nagyobb ellenzéki pártok közül a Demokrata Párt és a Kereszténydemokrata Szövetség vezetője is egységkormány létrehozását támogatná, de Berlusconi nélkül. A két párt egyben az előrehozott választásokat is pártolná, mondván, hogy ők – Berlusconival ellentétben – nem félnek a felelősség revíziójától. 

A kormányból kihátráló képviselők kapcsán hangzott el Franceso Torace, a’Jobboldal’ elnevezésű parlamenti csoport nagy port felvert kijelentése, miszerint a ’köpönyegforgató képviselőket agyon kéne lőni”. A képviselő nem visszakozott. ( A történethez hozzá tartozik, hogy ő meg a Gianfranco Fini vezette Nemzeti Szövetséget hagyta ott 2007-ben)

A hétvégére a Demokrata Párt tüntetést szervezett az „Újjáépítés. Az olasz nép nevében” szlogen alatt, hogy „mindenkit egyesítsen, aki szívében érzi Olaszország jövőjét, és elősegítené annak demokratikus, szociális és gazdasági újjáépítését.” A népünnepélyre már tegnap 14 vonatot, két hajót, és 700 autóbuszt töltöttek meg a tüntetőkkel.

A sajtó úgy kommentálta az eseményt, hogy a „nép kitódul az utcára és nézi, hogyan ég a ház, miközben az IMF és az EU buta kisiskolásként kezeli az országot, az állami intézmények pedig koránt sem stabilak. Miközben az iskolákban nincs WC-papír, a bíróságokon azt használják fénymásolópapírként.” A fenti általános helyzetkép ismeretében egy hírportál abbéli reményének adott hangot, hogy a tüntetés nem a Demokrata Párt erőfitogtatása lesz, és a baloldal egy pillanatra elfeledkezik magáról hogy a nemzet problémára koncentrálhasson.

A megmozduláson többszázezren jelentek meg a szervezők szerint, amelyen Bersani, a Demokrata Párt főtitkára úgy fogalmazott: „már csak kevés hiányzik a változáshoz, mert a világ végre megértette, hogy egy dolog Berlusconi és egy másik az olasz nép”. A politikus hozzátette, hogy Berlusconinak természetesen mennie kell, ám attól még a problémák maradnak, az új Olaszországnak pedig a bizalom, egyenlőség és az igazság hármasán kell alapulnia. A főtitkár egyfajta második honalapítás szükségességét jelezte a trikolórt lengető, himnuszt énekelő tábor felé, többször is hangsúlyozván az újjáépítés fontosságát.