Iraki pénz: a rúpiától Szaddam propagandájáig

Sokat változott az iraki pénz története az elmúlt évszázadokban: sokáig az Oszmán Birodalom fennhatósága miatt az ottomán lírát használták a területen, majd a mandátumterületként kezelt Irak lakosságának – a briteknek köszönhetően – indiai rúpiával kellett megismerkedniük. A ma is hivatalos dínár, amely 1932-ben került bevezetésre, kinézetre ugyan sokat változott, de legalább az elnevezése megmaradt.

Az ottomán lírát, amely hivatalos fizetőeszközként szolgált az egész Oszmán Birodalom területén1918-ig, a rúpai váltotta fel, egyszerűen csak azért, mert Angliának így volt a legegyszerűbb és legkifizetődőbb a gyarmata (India) és a mandátumterülete (a mai Irak) között a kereskedelmet bonyolítani. A rúpia egyébként nem volt ismeretlen az ott lakóknak, hiszen a korábbi évszázadokban is elterjedt fizetőeszköznek számított az Indiával való intenzív kapcsolatoknak köszönhetően. Ráadásul, 1915-öt követően, amikor brit csapatok szállták meg az iraki területeket ismét nagymértékben elterjedt, de hivatalosan csak három évvel később váltotta fel az ottomán lírát.

1932 kulcsfontosságú év volt az iraki történelemben, hiszen amellett, hogy a Londonnal kötött szerződés után sokkal nagyobb függetlenséggel bírt, mint korábban, a pénzügyek terén is változások álltak be. Nemcsak az Iraki Monetáris Tanácsot állítottak fel ekkor, hanem bevezették a dínárt is – érme és papírpénz formájában egyaránt. A rúpiával ellentétben a dínárnak volt váltópénze, a riyal, a dirhem és a fils. 

Igazi önállósággal 1945-öt követően büszkélkedhetett csak az ország, a bagdadi vezetés ekkor írta alá az IMF-hez való csatlakozó okiratot és négy évvel később létrehozták az Iraki Nemzeti Bankot is. A Bretton Woods-i rendszer összeomlása (1972-73) az egész világra, így a dínárra is hatással volt, bár a dínárt a fonthoz is rögzítették.

Az 1990-91-es öbölháborút követően a valuta fontos eszköze lett a propaganadának is. Míg korábban pálmafák, nagyobb mecsetek, dzsámik és fontosabb épületek képei jelentették a hátteret, addig a háborút követő időszakban Szaddám Huszein képe volt az elsőszámú díszítés. Szaddam 1986-ban már lovak társaságában köszönt vissza a dínárról, ráadásul 1992 és 2002 között minden új kibocsátott pénzen rajta volt, időnként olyan emlékművek társaságában, mint például Istár-kapu vagy az ismeretlen katona szobra (ez utóbbi éppen a háború előtti évben kibocsájtott dínár díszítése volt).

A 2003-ban megkezdett háború után megváltozott dínár jól jellemzi az országot sújtó inflációt, hiszen míg korábban negyed dínárosok is forgalomban voltak, ezek teljesen eltűntek, miközben megjelent a 25 ezer dínáros bankjegy. 2004-et követően az amerikai vezetésnek, elsősorban az újjáépítési tervek miatt, fontos volt, hogy minél előbb konszolidálják a dínár helyzetét. Ezért még ebben az évben létrehozták az Iraki Központi Bankot és új pénzt bocsájtottak ki.

Manapság a forgalomban egyaránt megtalálható az 50-es és a 25 ezres dínár is, bár ez utóbbinak a használata nagyon ritka. A díszítések visszatértek a korábbi képekre; így Bászráról, az építészetéről híres iskoláról, a bagdadi Musztanszirijáról, a szamarrai dzsámiról, pálmafákról, hidakról mintázták a pénzek hátterét.