Ki Magyarország és az EU jelöltje az IMF élére?

Barroso bizottsági elnök, Angela Merkel, Nicolas Sarkozy és több más európai kormányfő jelezte, hogy a legnagyobb részvényesi csoportként az EU szeretné fenntartani magának az IMF vezetői posztot. Kevés olyan európai ország van, amelynek Magyarországhoz hasonlóan rossz viszonya van az globális pénzügyi szervezettel, ezért az EurActiv annak próbált utánajárni, hogy Magyarország miként fog szavazni az IMF utód kiválasztásában, és a magyar elnökség milyen lépéseket tesz az EU jelöltjének megtalálásában.

Az Európai Üzlet Csúcson José Manuel Barroso elmondta, hogy „az csak természetes, hogy az EU országok felelősnek érzik magukat abban, hogy egy jó jelölttel előálljanak”, miután több európai ország vezetője is így nyilatkozott. Ugyanakkor az EurActiv brüsszeli tudósítójának közbevetésére elismerte, hogy egyelőre egynél több potenciális európai jelölt van, és ezért az üggyel az EU-nak hamarosan szembe kell néznie. Szinte percekkel később kiderült, hogy az akkor még előzetes őrizetben lévő Dominique Strauss-Kahn lemondott, így a kérdés aktuálissá vált.

Az EurActiv a magyar kormányszóvivői irodától, illetve a pénzügyminisztériumi feladatokat is elllátó nemzetgazdasági tárcától is négy kérdésre keresett választ. Egyrészt megpróbáltuk megtudni, hogy Magyarországnak van-e favoritja, illetve, hogy Barroso bizottsági elnök kijelentésének fényében a magyar elnökségnek van-e feladata a közös európai jelölt megtalálásban. Ezen kívül a politikailag két legérdekesebb európai jelölt, Christine Lagarde és Gordon Brown személyével kapcsolatos magyar reakciót kértünk.Az EU soros elnöksége nevében válaszoló Urkuti György főosztályvezető szerint „Az Európai Unió Tanácsának soros magyar elnökségének nincs teendője az IMF-vezető kiválasztásával kapcsolatban. Ami a magyar kormány jelölését vagy támogatását illeti, kérem, forduljon a Nemzetgazdasági Minisztériumhoz”. A Minisztériumban azonban tegnap még nem tudtak bennünket tájékoztatni a magyar álláspontról.

Az IMF-nek 1945 óta eddig tíz vezérigazgatója volt. A második világháború végén Bretton Woodsban létrehozott intézményrendszerben eddig az Egyesült Államoknak és az európai országoknak kényelmes szavazattöbbségük volt. Az „aranyszabály” szerint a Világbank és az IMF első számú vezetői közül az egyik amerikai, a másik európai volt.Az Egyesült Államok nem valószínű, hogy az EU szemére vetné, hogy a gyanús körülmények között távozó Dominique Strauss-Kahn helyére európai jelöltet ültetne. A Világbank jelenlegi vezetője ugyanis az amerikai Robert Zoellick, akinek az elődje, Paul Wolfowitz, szintén kínos körülmények között kényszerült lemondásra – de Európa akkor tartotta magát az aranyszabályhoz, és valószínűleg most az Egyesült Államok is így fog tenni.

Az elmúlt években a világgazdaság átrendeződését az IMF éppen Strauss-Kahn által levezényelt átalakítása többé-kevésbé követte. Ugyan az első két vezetői posztot egy európai és egy amerikai közgazdász töltötte be, az utána rangban következő öt vezető már ázsiai. Kína a harmadik legnagyobb részvényessé vált a közgyűlésben.Oroszország és több más ország, köztük Dél-Afrika éppen ezért most azt követeli, hogy a következő vezérigazgató ne amerikai vagy európai legyen. Ezt az európaiak elutasítják. Angela Merkel úgy nyilatkozott, hogy természetesen a változások tükrében középtávon elfogadhatónak tartja, hogy a G7-en kívüli jelölt kerüljön a szervezet élére, de a jelenlegi euróválság közepén kifejezetten ragaszkodik egy európai jelölthöz. Az EU mellett a két legnagyobb szavazati csomaggal rendelkező Egyesült Államok és Kína nem foglalt állást az ügyben. Kína taktikusan az érdemeken alapuló, nyitott kiválasztási folyamat mellett érvel.

A bukmékerek néhány napja a legjobb oddsot az ENSZ fejlesztési szervezetét vezető Kemal Derviş volt török pénzügyminiszternek adták, aki elvileg áthidalhatná ezt a szakadékot. Kérdéses, hogy az elmérgesedő EU-török viszonyban vajon át mernék-e adni az európai országok az irányítást egy török vezetőnek?A legnagyobb esélye valószínűleg egy francia vagy német jelöltnek van. Németországban több megfelelő vezető is mutatkozik, ugyanakkor a franciák potenciális jelöltjének, Christine Lagarde-nak a jelenlegi helyzetben van egy igen fontos politikai előnye: kétségbe nem vont kompetenciája mellett nő, aki nem csak áttörhetné az utolsó üvegplafont az IMF-ben is, de az elődjével szemben felbukkanó pletykák és vádak után hitelesen állíthatná vissza a női dolgozók bizalmát is az intézményben. Hollandia a most leköszönő, és az európai egységet jobban megtestesítő Európai Központi Bank vezért, Jean-Claude Trichet látná szívesen a poszton.