A szaúdi trónörökös kockázatos játékot játszik

Mohamed bin Szalmán koronahercegnek olyan hatalma van, mint eddig egy szaúdi uralkodónak sem: mára átvette az irányítást a gazdaság, a fegyveres erők, a nemzetőrség és a hírszerzés felett. Azonban míg mindezt elérte, Mohamed hercegnek sikerült aláásnia az ország összes alappillérét, amit sokan nem néznek jó szemmel.

Kezdjük meglepetésszerű fellépésével a korrupció ellen, amely során hercegeket, magas rangú vezetőket és üzletemberek tucatjait – közöttük minisztereket és milliárdosokat – vettek őrizetbe november elején. A tisztségviselők nagy része „pénzügyi rendezésről” állapodott meg a hatóságokkal, hogy elkerüljék a bűnvádi eljárást, így a szaúdi államkassza dollármilliárdokkal gazdagodott, hála nekik. Például az ő szemükben Mohamed bin Szalmán biztosan nem népszerű uralkodó.

Másodszor: szakított a vahhábita papokkal, mikor megtagadta tőlük a hatalmat a közerkölcsök érvényesítésére. Ide tartozik, hogy a konzervatív iszlám királyságban – ahol máig szigorú társadalmi szabályok vonatkoznak a nőkre –, az utóbbi időben fokozatosan kiterjesztik a szebbik nem jogait. Szalmán bin Abdel-Azíz szaúdi király tavaly szeptemberben rendeletet írt alá arról, hogy engedélyezik a nőknek az addig tiltott autóvezetést, illetve sporteseményeket is látogathatnak. Nemrégiben pedig Szaúd-Arábia legfőbb vallási testületének egyik tagja kijelentette, hogy a szaúdi nőknek nem kell kötelezően viselniük a hagyományos muszlim, lenge és hosszú fekete öltözetet, az abaját. Mindezek szintén széleskörű felháborodást váltottak ki az országban.

Ezen kívül visszavonta a nyugdíjrendszer azon részeit, amelyek arra szolgáltak, hogy megvásárolják velük az emberek hűségét.

Talán a koronaherceg olyan gyorsan valósítja meg a társadalmi reformokat, hogy az ellenfelei csak kapkodják a fejüket. Ez azonban kiszámíthatatlanná és ingataggá teszi a vezetést – a megszorító intézkedéseket sorra kivetik, majd visszavonják.

Többen már puccsról beszélnek. És bár ezek a pletykák nem megbízható forrásból származnak, sokat elárulnak az ország uralkodó általános hangulatról. Sokan emlékeznek még Fejszál király meggyilkolására 1975-ben egy családi vita során, amely végső soron a televízió bevezetéséről szólt.

Néhány tisztviselő szerint az, hogy a papok jelenleg „csendben vannak”, azt jelenti: a legrosszabb veszély elmúlt. Mások azonban nyugtalankodnak. „Támogatom a változást, de tartok ennek a változásnak a sebességétől. A vallásos emberek egyelőre befogják a szájukat. A nagy kérdés az, hogy ez vajon továbbra is így marad-e, vagy azt tervezik, hogy erőszakosan reagálnak?” – fogalmazott egy korábbi tisztviselő.

Egy szaúdi üzletember szerint a társadalmi liberalizáció „minden családban vitát okoz”, a korrupcióellenes intézkedések önkényesek, továbbá a magánszektor támogatása ellenére Szaúd-Arábia továbbra is „családi vállalkozásnak” számít. A koronaherceg jelenleg a király hatalmával bír, és saját kezében tartja az állam kényszerítő erejét, miközben a nők és a fiatalok bajnokává válik a korrupt, öreg elit ellenében. Azonban politikai pártok vagy valódi konzultáció hiányában nehéz lesz számára, hogy a népszerűséget politikai erővé alakítsa. Ez a népszerűség pedig ingatagnak bizonyulhat.

„Sok ellensége van. Ha azt látják, hogy gyenge, akkor megpróbálják majd eltaposni” – mondta egy neve elhallgatását kérő miniszter, aki a következő tanácsot adta a Nyugatnak: „Támogassák Szaúd-Arábiát. A koronaherceg egy váratlan lehetőséget teremtett arra, hogy megváltoztassa az iszlámról folytatott diskurzust. Minél mérsékeltebb ez a párbeszéd, annál inkább élvezhetjük mindannyian ennek későbbi előnyeit.”

A szaúdi sajtóügynökség (SPA) által kiadott fotó. Mohamed bin Szalmán szaúdi koronaherceg részt vesz a 29. Arab-csúcson Dhahranban, Szaúd-Arábiában, 2018. április 15-én. (EPA/SAUDI PRESS AGENCY HANDOUT)

Szaúd-Arábia és a többi Perzsa-öböl-menti monarchia ugyanazzal a régi kérdéssel küszködnek: miért került az arab civilizáció ilyen siralmas állapotba? Az araboknak két válaszuk van erre: „mert már letértünk tisztességes elődeink útjáról”, illetve „mert nem sikerült elfogadnunk a modern nyugati szellemiséget”.

A szaúdi vezetők évtizedeken át az első választ érezték magukénak, így annak érdekében, hogy visszaszerezzék az ősi iszlám dicsőséget, a vallásban keresték a választ. Az olajnak köszönhetően ez a modell működőképesnek tűnt: a szaúdiak élvezhették a jólétet, miközben ájtatosságot gyakoroltak (azok pedig, akik utóbbit nem érezték magukénak, szabadon mehettek külföldre). Az olaj azonban már nem elegendő. Az az elképzelés pedig, hogy az iszlám képes választ adni az összes kérdésre, zsákutcába futott.

Az egymást követő szaúdi vezetők valószínűleg csak kinéztek palotáikból, és azon csodálkoztak, hogy milyen messzire jutott az országuk. Úgy tűnik, a fiatal Mohamed bin Szalmán herceg az első, aki észrevette, hogy Szaúd-Arábia valójában mennyire le van maradva:

  • az izraeliek egyre gazdagabbak és tudják, hogyan kell harcolni;
  • az Egyesült Arab Emírségek állampolgárai jobban élnek és többet szórakoznak;
  • Irán úgy tűnik, hogy több barátot „vásárol magának”, mint a szaúdiak;
  • a Nyugat pedig kevésbé tölt be őrzővédő szerepet, mint korábban.

„Mivel járult hozzá eddig Szaúd-Arábia a világ alakulásához?” – teszi fel a kérdést a szaúdi üzletember. „Mekkával és Medinával? Ezeket Isten alkotta. Egy dolgot sem tudunk felmutatni. Ha az olaj elfogy, akkor még vizünk sem lesz.”

A probléma az, hogy a koronaherceg a modernizáció egyfajta nyakatekert formáját próbálja keresztülvinni. A diverzifikációt és a liberalizációt a királyi palotából irányítják – még az egyszerű szórakozás is központi tervezést és „giga-projekteket” igényel.

A növekvő társadalmi szabadságot pedig paradox módon egyre nagyobb politikai elnyomás kíséri. Jamal Khashoggi Amerikába száműzött szaúdi újságíró e kapcsán így fogalmazott: „Mohamed bin Szalmán sok olyan dolgot csinál, amiért én is évekig küzdöttem: a nők jogainak kiterjesztése, a radikalizmus elleni küzdelem és a korrupció kigyomlálása. Ez nagyszerű hír. De a célok elérése érdekében mi szükség van az emberek megfélemlítésére? Miért kell letartóztatni bárkit? Ez az olyan arab diktátorok módszere, mint Gamal Abden-Nasszer.”

A koronaherceg tehát valójában az arab világ tragédiáját ismétli – a liberalizáció nem liberális eszközökkel történő megvalósítását. Ebből pedig előbb-utóbb nagy gondjai lehetnek.

  • Kapcsolódó cikkeink:

Forrás: The Economist / Kitekintő

Friss hírek

Az USA húzza felfelé a világgazdaságot

Az Egyesült Államok tavalyi államháztartási hiányának példátlan pro-ciklikus bővülése felhajtóerőt adott a hazai fogyasztásnak, és ezzel egyidejűleg magyarázattal szolgált az amerikai gazdaság meglepő ellenállóképességet jelző tavalyi növekedésére is.

Read More »