Amerikából jöttem: ízlések és pofonok

Lángos, déli harangszó, István király és magyar nóta: a világ számára jobbára ismeretlen, nálunk viszont nagyon is megszokott, a hazai élethez szervesen hozzátartozó fogalmak. Egy külföldinek azonban kihívást jelenthetnek Magyarország egyes kulturális, gasztronómiai vagy társadalmi szokásai, melyekhez talán nem is olyan könnyű hozzászokni. Különösen, ha az illető egy óceánnyi távolságról érkezik. Cikksorozatunk első része.

Bár nem Magyarország a legvonzóbb úticél a bevándorlók számára, mégis sok amerikai állampolgár él rövidebb, vagy épp hosszabb ideje hazánkban. Vannak, akik vakációra érkeztek és itt találtak párra, vannak, akik egyetemi tanulmányaikat folytatják és olyanok is, akiket munkájuk hozott Magyarországra. Közös bennük, hogy mindannyiuknak meg kell küzdeni a kulturális különbségek szülte félreértésekkel és bizonytalanságokkal, hogy enni, inni, utazni, tájékozódni, élni tudjanak itt.

De lássuk, miben nyilvánulnak meg a főbb különbségek a két nemzet közt és milyen hatással lehetnek egy itt szerencsét próbáló amerikai mindennapi életére.

Utazás

Amerika területi adottságai miatt lakosai megszokták a távolságokat, kocsival akár napokig utazhatnak anélkül, hogy elhagynák az országhatárt. Természetesek a hatalmas dugók a nagyvárosokban, mint ahogy az is, hogy 2-3 óráig is eltarthat az út a legközelebbi bevásárlóközponthoz. Magyarországon ennél jóval egyszerűbb a helyzet, dugókra talán csak Budapesten lehet számítani, a vidéki városokban pedig sokszor gyalog is elsétálhatunk a munkahelyünkre, annyira kicsik a távolságok. A hazai tömegközlekedés hagy némi kívánnivalót maga után, néhány budapesti villamos vonal kivételével sehol nem mondják be idegen nyelven az állomásokat, így külföldiként kihívás nálunk ezt az utazási formát választani. Sajnos a tömegközlekedési vállalatok dolgozói közt is ritka az, aki beszél idegen nyelven, így a gyanútlan turista gyakran csak kézzel-lábbal tudja megértetni magát. Egy amerikai tinédzser már 16-17 éves kora körül jó eséllyel kaphat kocsit a szüleitől, hiszen a lakosság nagyrészre autóval közlekedik. Magyarországon többen választják a tömegközlekedést, a nagyvárosokban szinte minden vonalon jellemzőek a tömött buszok, trolik és villamosok.

Ízlések és pofonok

Egy itt élő amerikai számos új szokást tanulhat és megtapasztalhat egy, az övétől jelentősen eltérő hozzáállást az élet dolgaihoz.

Az „amerikai álom” mítosza az egész Egyesült Államokat belengi, az általános attitűd, hogy mindenkinek minden sikerülhet, ha keményen megdolgozik érte, érdemes tehát küzdeni azért, amit el akarunk érni. Magyarországon az emberek általános lelkiállapota leginkább pesszimistának mondható: nehezen hisszük el, hogy lehet jobb is, sokszor úgy érezzük, mindenki – beleértve a szomszédos országokat, a kormányt, vagy épp a körülöttünk élőket – ellenünk van, ki vagyunk szolgáltatva munkahelyünknek és az államnak. A hazánkban élő külföldieknek ez a hozzáállás meglehetősen furcsa lehet, bár kétségkívül érthető is bizonyos értelemben, főleg ha tekintetbe vesszük történelmünk alakulását.

Egy amerikainak hazájában teljesen természetes, ha költözni kell egyik városból a másikba, sőt, gyerekeit is arra bátorítja, hogy ha munkájuk úgy kívánja, akár több száz kilométerre tegyék át székhelyüket. Magyarországon ennek épp az ellenkezője igaz, a szülők szeretik minél közelebb tudni magukhoz gyermekeiket és nehezen élik meg azt is, ha azok a fővárosban keresnek boldogulást. Az amerikai fiatalok épp ezért sokkal önállóbbak, mint magyar társaik.  

Az amerikai értelmezés szerint a hét kezdete a vasárnap, a szombat pedig mindenkinek munkaszüneti nap. Nálunk hétfővel kezdjük a hetet és vannak, akik szombaton is dolgoznak, vagy épp iskolába járnak. A tengerentúlon a választások mindig hétköznapra esnek, míg nálunk rendszerint vasárnap járulunk az urnák elé. A dátumokat, csak úgy, mint a neveket is máshogy írjuk, így aki itt él, annak meg kell szoknia, hogy a vezetéknevet követi a keresztnév, az évet pedig a hónap és nap. Míg mi előre megszabott keretek közt választhatunk nevet gyermekeinknek, az Államokban szabadon szárnyalhat a szülők fantáziája és akár kedvenc mesehősükről vagy sportolóikról is elnevezhetik az utódokat. A magyarokat minden délben harangzúgás hívja az asztalhoz a nándorfehérvári diadal emlékére, sok háztartásban pedig a rádióból „szól a nóta a jó ebédhez”. 

A fegyvertartás ugyanúgy hozzátartozik az amerikai háztartáshoz, mint a magyarhoz a Zsolnay vagy Herendy étkészlet. Míg a tengerentúlon szinte bárki hozzájuthat és birtokolhat lőfegyvert, addig nálunk sokkal kevesebben rendelkeznek ilyen eszközzel és a tartása is sokkal szigorúbb szabályokhoz kötött. Így ha fél a betörőktől, egy rendes magyar háziasszonynak jobb, ha gyúrófát tart a párnája alatt.

Cikksorozatunk következő részében összehasonlítjuk többek közt a magyar és amerikai ünnepeket, a gasztrokultúrát és a szociális viszonyokat is. Nemsokára kiderül, hogy ünneplik az amerikaiak a karácsonyt, miért kedvesebbek a boltosok az USA-ban, mi az amerikai „szia” és , hogy valóban szemérmesebb-e, aki az óceán túloldaláról érkezett.