Bagdad, a középkor világvárosa

Nemcsak Irak, az egész arab világ szemében kulcsfontosságú szerepet tölt be Bagdad. A VIII. században tudatosan a muszlim világ központjának szánt település az évszázadok során igazi világvárossá nőtte ki magát, amely kereskedelmi, kulturális és hatalmi központként egyaránt funkcionált. A kör alakúra tervezett, koncentrikus úthálózattal és kiterjedt szolgáltató iparral rendelkező városban 1,2-2 milló ember élhetett.

Arab történetírók szerint az Abbászida-dinasztia (750-1258) második uralkodójához, al-Manszúrhoz (754-775) köthető Irak mai fővárosának, Bagdadnak a megalapítása – célja az volt, hogy az új, a korábbinál erősebb kalifátus központjaként szolgáljon. A források arról tanúskodnak, hogy négy évre volt szükség az új főváros felépítéséhez, és viszonylag rövid idő múlva, az Abbaszidák egyik legnagyobb uralkodójának, Harún al-Rasídnak (786-809) uralma alatt már kora legpompásabb központjának tartották. Maga a kalifa az Ezeregyéjszaka meséinek egyik legfontosabb szereplője, így sok történet megemlékezik a városról is.

Bagdad hamar kereskedelmi központtá nőtte ki magát, viszonylag közel van Kínához, Indiához, emellett Afrikához és természetesen Európához is. A városba áramló pénz növelte a kalifa bevételeit, amit aztán egyebek mellett építkezésekre, fejlesztésekre fordíthatott. A gazdagság nem kizárólag az uralkodó osztályokat érintette, hiszen a megélénkült kereskedelem szükségszerűen a gazdaság (és a kultúra) fejlődésével is járt.

Szakértők szerint a város jelentőségének növekedésével párhuzamosan a kalifáknak kiterjedt szolgáltatóipar kiépítésére volt szüksége. Ennek keretében a seregektől elkülönített egységként működő rendőrség védte a kereskedőket – azonban így sem tudták minden esetben megakadályozni a gazdagon megpakolt karavánok kifosztását –, fogadókat építettek és még egy kezdetleges posta is rendelkezésre állt. Ekkor született meg az öntözőrendszer is. A kultúra fejlődéséhez is hozzájárultak a kor építkezései: a mecsetek mellett múzeumok, könyvtárak segítették az oktatást. A IX-XIII. század egyik legfontosabb kulturális központja a Bajtu al-Hikmah (a Bölcsesség Háza) is Bagdadban volt.

Bagdad méreteit jól érzékelteti, hogy – bár eltérő adatok állnak rendelkezésünkre – legkevesebb 1,2 millió lakosa volt az Arany Korban, egyes szerzők azonban megkockáztatják, hogy ez a szám elérhette a 2 milliót is (ezzel Konstantinápoly mögött a második helyen volt). A város tökéletesen kör alakúnak épült, fal vette körül, amelyet négy díszkapú szakított meg. A lakónegyedeket szintén koncentrikusra tervezték, az úthálózat is ezt a sémát követte. Bagdad központjában volt a kalifák palotája (bár már viszonylag hamar, a IX. században az uralkodók máshova költöztek), tőle egy rövid sétányi távolságra a nagymecset.

Az Abbászidák központja a VIII-IX. századot követően mindenféle szempontból hanyatlásnak indult, végül az 1258-as mongol támadásnak esett áldozatul.