Mi maradt a venezuelai felső- és középosztályból?

A Caracas keleti, gazdagabb részében található La Esquina éttermet elnézve az ittenieket nem sújtja olyan mértékű válság, mint az országot általánosságban. A zene hangosan szól a buja növényzetben elrejtett hangszórókból, a kertben lévő bár az étterem középső részében kialakított divatos, sekély medencére néz. Belül ízletes borok tömkelege várja a betérőket, akik számos ínyenc fogás közül választhatnak a carpaccio-tól a szarvasgombaolajig. Ez azonban csak a látszat – legalábbis részben.

Ezt az éttermet egy világ választja el Venezuelától – egy olyan országtól, ahol az emberek mintegy 90 százaléka mélyszegénységben él és nyomorog, és ahol a Nemzetközi Valutaalap (IMF) legfrissebb előrejelzése szerint az idén és jövőre 10 millió százalék körüli lesz az infláció, ahol a minimálbér havonta 5 dollár körül mozog (bár ezt nemrégiben 8 dollárra emelték, noha az emberek ebből semmit sem éreznek meg), valamint ahol a legtöbb ember azért küzd, hogy egy tucat tojást vagy egy kiló rizst tudjon venni éhező családjának.

Létezik a városban egy kis szupermarket, amely importált termékeket értékesít azon keveseknek, akik megengedhetik maguknak. A vásárlók többsége vagy külföldi, vagy a gazdagabb venezuelai lakosok köréből kerül ki, esetleg az ún. “boligarchák” köréből – így nevezik azokat az oligarchákat, akik jól szolgáltak Hugo Chávez és Nicolás Maduro “Bolivári forradalma” alatt. Az itteni polcok ínyenc sajtokkal, olajbogyóval és kaviárral vannak tele, sőt még serrano sonkát is találhatunk.

Bár mára kevés ilyen és ehhez hasonló hely maradt egy olyan országban, amely egykor a régió leggazdagabbja volt, mégis figyelemre méltó, hogy még a legrosszabb időkben is fennmaradtak.

Csökkenő kiváltságok

Ronald Balza Guanipa, a caracasi Andrés Bello Katolikus Egyetem közgazdaságtudományi karának dékánja elmondta, hogy kétféle ember engedhet meg magának bizonyos mértékű luxust az országban (már ha egy szelet torta annak számít): azok, akik külföldi rokonaiktól kapnak pénzt, valamint azok, akik más pénznemben kapják a fizetésüket. Azonban a válság még a leginkább kiváltságosak számára is nehéz helyzetet teremt.

“Csak azért, mert még vannak olyan emberek az országban, akik étteremben tudnak enni, ez nem jelenti azt, hogy például hozzájutnak az összes szükséges gyógyszerhez. Nem tudják megszervezni a gyermekeik oktatását, autóalkatrészeket vásárolni, illetve úgy általánosságban megtervezni a jövőjüket” – magyarázta a professzor.

“2013 óta, amikor Hugo Chávez elnök meghalt, Venezuela gazdasága több mint 50 százalékkal zsugorodott. Sokunk számára azonban ennél jóval többel, ezért van akkora szegénység. Közben venezuelaiak milliói hagyták el az országot. Azoknak a rokonai, akik mind a mai napig étteremben esznek, már réges-rég külföldön élnek. És egyre kevesebben vannak, akik maradnak” – fejtette ki.

Súlyosbodó nehézségek

A közelmúltban országszerte bekövetkezett, sorozatos áramkimaradások sokkal nehezebbé tették az életet. Caracas egyik gazdag negyedében, Las Mercedes-ben a BBC riportere Carlos César Ávilával, a Franca nevű kávézólánc tulajdonosával készített interjút. A férfinak 200 alkalmazottja és négy kávézója van, mostanában nyitják meg az ötödiket.

“Az áramszünetek igen rosszul érintettek bennünket” – mondja. “Számítottunk rá, hogy egy nap megtörténhet, de soha nem gondoltam volna, hogy ilyen hamar és ilyen sokáig tart majd. Azokon a napokon, amikor nem volt áram, egyetlen vásárlónk sem volt. Azokon a napokon, amikor néhány üzletben volt áramunk, emberek tömegei jöttek – menedéket keresni.”

Caracas, 2019. május 3.
Bundában sült sajtrudat, helyi néven tequenót eszik egy fiatalember a venezuelai főváros, Caracas legnagyobb szabadtéri piacán, a Cochén 2019. május 2-án. A világ legnagyobb ismert olajtartalékaival rendelkező Venezuelát gazdasági és belpolitikai válság sújtja, amely miatt milliók kényszerültek elvándorlásra. A dél-amerikai országban évek óta hiperinfláció és általános áruhiány van.
MTI/AP/Rodrigo Abd

A kihívások, valamint a rengeteg venezuelai kivándorlása ellenére ő még mindig úgy gondolja, hogy lehetőség van arra, hogy kiszolgálják az itt maradó 30 millió embert.

“Az itt élő embereknek szükségük van szabadidőre, találkozókra, kikapcsolódásra, arra, hogy egy csésze kávé mellett vitassák meg gondjaikat vagy épp örömüket. És alapvetően ez az, amit mi kínálunk. Ahhoz pedig, hogy támogathassuk ezt az ágazatot, szükség van munkavállalókra, szükség van termelőkre. Tehát, bár talán a mi hatásunk kicsinek tűnik, valahogy mégiscsak segítünk jobbá tenni a maradók életét” – mondta, elismerve, hogy az üzlet fenntartása igen kemény az ilyen nehéz időkben. “Ez nagyon hasonlít a felfelé történő kerékpározáshoz. Ha megállsz, akkor leesel. Tovább kell tekerni, bármi áron” – tette hozzá.

“Mindannyiunkat érzékenyen érint”

Daniela Salazar, aki marketingesként dolgozik és 150 dollárt keres havonta, Carlos egyik vásárlója, aki épp egy csésze kávé és egy szelet torta fölött beszélget az egyik barátjával.

“Ha elég szerencsés vagy, hogy dollárban kapod a fizetésed, akkor tisztességesen élhetsz” – magyarázza, elismerve, hogy az előtte lévő étel körülbelül a jelenlegi venezuelai minimálbér értékével egyenlő. “Régebben sokkal többet fogyasztottam, tortát, kekszet, sőt, sokszor a barátaimat is megvendégeltem. Ma csak kávézunk.” A tortára sandítva aztán hozzáteszi: “Ma ünnepelünk, születésnapom van.”

A közelben Yuraima Cruz a nővérével, Yajairával és néhány kollégájával ünnepli nyugdíjba vonulását. Korábban a kormányzat alkalmazásában állt, pszichológusként dolgozott. Most magánpraxisa van, a díjakat dollárban számítja fel. “A fizetések így jobbak, de semmi sem elég jó, hogy kezelni tudjuk a brutális inflációt” – mondja. Az állam által nyújtott nyugdíja 5 dollár körül van.

“Korábban a kormányzati fizetésemből fizettem a gyerekem taníttatását, Európába utaztam, autót vettem” – magyarázza bánatosan. “Én és a barátaim mind egyetemi végzettséggel rendelkezünk, egyszer mi voltunk a középosztály, de a válság mindannyiunkat érzékenyen érint.”

  • Kapcsolódó cikkeink:

Forrás: BBC / Kitekintő

Felkapott hírek

Friss hírek

A világnak szánt üzenet lehet Kim Dzsong Un lovaglása

A KCNA állami hírügynökség által szerdán kiadott képeken Kim Dzsong Un észak-koreai vezető látható, amint egyedül, egy hatalmas fehér ló hátán ülve havas mezőkön és erdőkön halad felfelé a Pektu-hegyen, a Kim-dinasztia spirituális szülőföldjén. Elemzők szimbolikus jelentőségűnek értékelik a lépést, amely által Észak-Korea azt akarja hangsúlyozni, hogy fel kíván lépni a nemzetközi szankciók, valamint a nukleáris programját érintő nyomás ellen.

Read More »

Albánia és Észak-Macedónia egyelőre nem lehet EU-tag

Az Európai Unió tagállamainak nem sikerült megegyezésre jutniuk Albánia és Észak-Macedónia uniós csatlakozási tárgyalásainak megkezdéséről - közölte Tytti Tuppurainen, az unió soros elnökségét betöltő Finnország európai ügyekért felelős minisztere Luxembourgban, az általános európai ügyekkel foglalkozó tanács keddi üléséről tartott esti sajtótájékoztatóján.

Read More »

A honlap további használatához kérjük fogadja el a sütik használatát. További információt adatvédelmi tájékoztatónkban és a sütik kezelésére vonatkozó tájékoztatónkban talál.

A süti beállítások ennél a honlapnál engedélyezett a legjobb felhasználói élmény érdekében. Amennyiben a beállítás változtatása nélkül kerül sor a honlap használatára, vagy az "Elfogadás" gombra történik kattintás, azzal a felhasználó elfogadja a sütik használatát.

Bezárás