Nők nélkül nehéz lesz a béke megteremtése Jemenben

A férfiak okozták a világ legborzasztóbb humanitárius katasztrófáját, de mára világossá vált, hogy nem tudják megoldani. A nőknek ugyanakkor nincs semmiféle beleszólásuk a folyamatok alakulásába.

2011-ben óriásplakátok jelentek meg a jemeni hirdetőtáblákon, taxikon és buszokon, amelyeken nők voltak láthatók. Néhányan színes hidzsábokat viseltek, arcukat fedetlenül hagyva, míg mások fekete nikábokat, és csak a szemük látszott. Egy közös dolog azonban volt bennük: mindannyian szélesen mosolyogtak és hüvelykujjukat feltartva pózoltak.

Az óriásplakátok az ENSZ oktatási kampányának részét képezték, amely a népszavazáson, valamint az elnökválasztáson való részvételt támogatta, és arra próbálta ösztönözni a jemeni embereket – különösen a nőket –, hogy vegyenek részt a politikai folyamatokban. „Mindenki egy új Jement várt, változásra számított” – emlékezett vissza Nisma Mansoor, egy jemeni nőjogi aktivista.

Néhány hónapon belül azonban a nők reménykedő mosolya megsemmisült – a plakátokat dühös fekete firkákkal csúfították el. Ez volt a jemeni nyugtalanság első jele, amely előrevetítette, hogy a női jogokkal foglalkozó aktivisták által elért eredmények pálfordulással fenyegetnek.

Akkor jött a háború” – mondta Mansoor – „és minden összeomlott”.

Három évnyi véres polgárháború után a jemeni válság mára a világ legborzalmasabb humanitárius katasztrófájává vált. A háború során legalább 10 000 civil vesztette életét – bár ez a szám valószínűleg jóval magasabb –, és Szaúd-Arábia és az Egyesült Arab Emírségek közös erőfeszítése a húszik irányította vidékek gazdaságának megfojtására olyan éhínséget idézett elő, amelyet az ENSZ az elmúlt évszázad legpusztítóbb éhségválságának minősített.

A múlt hónapban Mike Pompeo amerikai külügyminiszter és James Mattis védelmi miniszter felszólította a hadban álló feleket, hogy 30 napon belül állapodjanak meg a béketárgyalások feltételeiről. A határidőt azóta kitolták az év végéig, és a jelenleg a húszi lázadók kezén lévő támaszpontok visszaszerzésére irányuló harc, beleértve Hodeida kulcsfontosságú kikötővárost is, fokozódott.

A jemeni nők közben azt mondják, hogy következetesen kizárják őket a háború utáni újjáépítésről szóló, rendkívül fontos megbeszélésekből. Sőt mi több, azt állítják, hogy az ENSZ és az Egyesült Államok – két olyan szereplő, akik elvileg elkötelezettek a nők békefolyamatokba való bevonása iránt – sem ragaszkodnak a részvételükhöz. Nők nélkül azonban nehéz lesz a béke megteremtése Jemenben.

Szanaa, 2018. november 3.
Jemeni asszonyok és gyerekek egy segélyszervezet ételosztására várnak a fővárosban, Szanaában 2018. november 3-án. A 26 milliós népességű közel-keleti országban a lakosság több mint kétharmada nem jut elegendő élelmiszerhez, 11,3 millió ember súlyos nélkülözésnek van kitéve.
MTI/EPA/Jajha Arhab

Az évek óta tartó háború kapcsán mindkét felet a jemeni polgári lakosság ellen elkövetett atrocitásokkal vádolják, és ezen belül a nőkre gyakorolt hatás egyenesen pusztító. 2011-ben, az arab tavasz hatására, sok nő vonult utcára, hogy visszaszerezzék jogaikat a közel három évtizedes, egyre konzervatívabb politika után, amely jelentősen gyengítette a jemeni nők és lányok státuszát. A mozgalom épp ezért kapóra jött nekik, és igyekeztek kihasználni az új politikai vezetést, hogy modern államot építsenek ki, mégpedig azzal a céllal, hogy biztosítsák a jemeni jogalkotásban a nők 30 százalékos képviseletét, valamint alkotmányba foglalják a nők egyenlőségét és jogait.

Amikor azonban 2015-ben kitört a háború, a nőjogi aktivisták hamar rájöttek, hogy a 30 százalékos kvótát, amelyet oly nehezen harcoltak ki, egyáltalán nem tartják tiszteletben, sőt mi több, a háborús körülmények nem csak hogy visszavethetik, de egyenesen visszafordíthatják az összes eddigi előrehaladást.

„Amikor a fegyverek átvették a terepet, a nemzetközi közösség abban a pillanatban háttérbe szorította a nőket” – magyarázta Sanam Anderlini, a Nemzetközi Civil Társadalmi Cselekvési Hálózat (ICAN) alapítója, egy olyan szervezeté, amely a nők jogainak, békéjének és biztonságának előmozdítására törekszik a konfliktus által érintett országokban. Jemen esetében a nők és a gyermekek teszik ki a 3 millió, lakóhelyét elhagyni kényszerült lakos háromnegyedét, és „ők fizetik a legsúlyosabb árat, csakúgy, mint a legtöbb humanitárius válságban”.

A jemeni aktivisták úgy vélik, hogy a nők életének javításának legjobb módja a háború után, ha bevonják őket a folyamatban lévő béketárgyalásokba. Kutatások bizonyítják, hogy a nők részvétele a békefolyamatokban biztonságosabbá, kevésbé erőszakossá és stabilabbá teszi az országokat: amikor nők is részt vesznek a tárgyalásokban, 35 százalékkal nő a legalább 15 évre szóló megállapodás valószínűsége. Emellett számos szakértő szerint a nemek közötti egyenlőség szintje összefüggésbe hozható a konfliktusok intenzitásával – minél magasabb ez a szint, annál kisebb a konfliktus. Ez azért van, mert a nők hajlamosak több időt és energiát belefektetni az őket és a gyermekeket érintő kérdések kezelésébe, például az egészségügy, az oktatás, a szociális védelem és a higiénia kapcsán – és ezek egy működő társadalom alapfeltételei.

Azonban a nők mindössze a közvetítők 2 százalékát, a tanúk és aláírók 5 százalékát, valamint a tárgyalók 8 százalékát teszik ki világszerte.

A jemeni nők és az olyan nem kormányzati szervezetek, mint az ICAN, már többször felhívták Abed Rabbó Manszúr Hádi jemeni elnök és egyéb, ügyükkel alapvetően szimpatizáló kormányzati tisztviselők figyelmét a problémára, azonban állításuk szerint a kormány nem tett konkrét lépéseket annak biztosítására, hogy a nők részt vehessenek a tárgyalásokban. „Az első dolog, amit a vezetők a szőnyeg alá söpörnek, a nők helyzete. Azt hiszik, ez valami luxus. Ahányszor csak beszélünk velük, körülbelül ez a mondanivalójuk lényege: nem látjátok, mennyire lefoglal bennünket a háború? Nem látjátok, mennyi dolgunk van anélkül is, hogy veletek foglalkoznánk?” – fejtette ki Mansoor.

A jemeni nőjogi aktivisták most tehát az ENSZ Biztonsági Tanácsának a nőkről, a békéről és a biztonságról szóló 1325 sz. határozatában bíznak, amely konfliktus esetén a nők és a lányok különleges szükségleteinek figyelembevételét, hazatelepítését, rehabilitációját, valamint a konfliktus utáni újjáépítésben való részvételét szorgalmazza.

  • További cikkeink a jemeni konfliktus alakulásáról:

Rasha Jarhum, a Peace Track kezdeményezés társalapítója, egy olyan szervezeté, amely a jemeni jogállamiság javítására és a nők politikai szerepének előmozdítására törekszik, elmondta, hogy bár az ENSZ jemeni különmegbízottja, Martin Griffiths találkozott a nőjogi aktivistákkal és meghallgatta aggodalmaikat, az ENSZ nem tudta megígérni azt, hogy biztosítja: a nők elsődleges szerepet tölthetnek majd be a legfontosabb béketárgyalások során. „Ha az ENSZ küldötte maga sem tartja tiszteletben a nemek közti egyenlőséget, hogyan biztosíthatná azt, illetve a 30 százalékos kvótát a jemeni szereplők körében?” – tette fel a kérdést.

Jarhum javasolt egyfajta végrehajtási mechanizmust: ha a hadviselő felek nem biztosítják a nők 30 százalékos részvételét a béketárgyalásokon, akkor a nőknek kijelölt helyeket üresen kell hagyni ahelyett, hogy férfiakkal töltenék fel. Az ENSZ-nek azonban nem tetszett ez az elképzelés, mondván ez veszélyeztetné a politikai tárgyalásokat.

Az aktivisták úgy érzik, hogy az olyan országok, mint az Egyesült Államok és az Egyesült Királyság, amelyek támogatták a szaúdi vezetésű koalíciót, kötelesek biztosítani, hogy a nők igenis szerepet kapjanak az ország jövőjének alakításában. „Mindig azt mondják, hogy támogatják az emberi jogokat” – mondta Mansoor. „A nők jogai emberi jogok.”

Az Egyesült Államok azonban szintén vonakodott határozottan állást foglalni a nők béketárgyalásokba való bevonásával kapcsolatban. Donald Trump amerikai elnök tavaly ugyan aláírta a nőkről, a békéről és a biztonságról szóló törvényt, amely arra kötelezi a kormányt, hogy dolgozzon ki egy stratégiát a nők békefenntartó és biztonsági műveletekben való részvételének növelésére, ennek végrehajtása máig nem történt meg.

Számos jemeni nőjogi aktivista számára betelt a pohár:

  • azt szeretnék, ha a nők jelentős szerepet játszanak a jemeni kormány előrehaladásával kapcsolatos törvények, politikák és gyakorlatok meghatározásában;
  • azt akarják, hogy a nők vezetői pozícióba kerüljenek, ideértve a törvényhozókat, a helyi tisztségviselőket és a bírákat, hogy olyan intézkedéseket vezethessenek be, amelyek biztosítják a nők védelmét és egyenlő esélyeket a számukra;
  • valamint természetesen el akarják érni, hogy legyen beleszólásuk a béketárgyalások alakulásába.

„Befejeztük a részvételért való kuncsorgást. Nincs szükségünk meghívásra országunk békefolyamatának támogatására” – zárta le a beszélgetést Rasha Jarhum.

Forrás: Foreign Policy

Felkapott hírek

Friss hírek

Tovább puhítják Trumpot a támaszpontok átnevezése ügyében

A konföderációs katonai vezetőkről elnevezett támaszpontok átnevezését szorgalmazta Mark Milley tábornok, az amerikai vezérkari főnökök egyesített bizottságának vezetője csütörtökön egy kongresszusi bizottsági meghallgatáson. Milley leszögezte, hogy "nagyon komolyan" kell foglalkozni bizonyos jelképekkel: például a konföderációs zászlókkal, a szobrokkal és a katonai támaszpontok neveivel.

Read More »

A honlap további használatához kérjük fogadja el a sütik használatát. További információt adatvédelmi tájékoztatónkban és a sütik kezelésére vonatkozó tájékoztatónkban talál.

A süti beállítások ennél a honlapnál engedélyezett a legjobb felhasználói élmény érdekében. Amennyiben a beállítás változtatása nélkül kerül sor a honlap használatára, vagy az "Elfogadás" gombra történik kattintás, azzal a felhasználó elfogadja a sütik használatát.

Bezárás