A világ sokat tanulhat a hongkongi tüntetésekből

Mintegy 2 millió hongkonginak sikerült az, ami korábban sosem: politikai visszavonulásra kényszerítették Kínát. A tapasztalat pedig jó lecke lehet a fejlett gazdaságokban élők – és legfőképp az Egyesült Államok – számára.

Az a döntés, miszerint határozatlan időre minden munkát felfüggesztettek a nagy társadalmi ellenállást kiváltó kiadatási törvénytervezettel kapcsolatban, világossá teszi, hogy a világ második legnagyobb gazdasága igenis érzékeny a megfelelő nyomásgyakorlásra.

Bár Hongkong kapcsolata Kínával egyedülálló, a tüntetők öt, globálisan is megismételhető lépés által szereztek érvényt akaratuknak:

Az első, hogy konkrét és reális célokat határoztak meg. A hongkongi lakosok alapvetően sokkal nagyobb autonómiát szeretnének, de sokan felismerik (és ami ennél is fontosabb, elfogadják), hogy Kína sosem lesz hajlandó egy széleskörű strukturális változásról beszélgetni. Carrie Lam hongkongi kormányzó éppen ezért csak egy egyszerű követeléssel szembesült, egy olyannal, amelyet “a Népköztársaságban élő politikai mesterei” is lehet, hogy elfogadnak.

A második, hogy egyesítették a népi ellenállást. A zsarnoki kínai hatóságok megtanulták Lenintől, hogy a tömegeknek félelmetes ereje lehet. Ezért fordítanak annyi energiát a lázító gondolatok, valamint a “politikailag célszerű általános harag” elfojtására. A kormány azonban nem képes felülírni túl sok ember vágyát.

A harmadik, hogy használták a város gazdasági befolyását. Amint arra szakértők is rámutattak, a hongkongi gazdaság nagymértékben megszenvedné, ha a külföldi kormányok úgy döntenének, hogy teljesen kínaivá minősítik. Valószínűleg a fájdalmas szankciók reális kilátásai ösztönözték Hszi Csin-ping kínai elnököt arra, hogy áldását adja a kompromisszum megkötésére.

A negyedik, hogy ésszerűen mérlegelték a zavargásokat és a pusztítást. Bár Hongkong központi, üzleti negyedében több ízben is előfordult, hogy a békésnek induló megmozdulások erőszakba fordultak, és a tüntetők összecsaptak a rendőrökkel, akik paprikasprayt, könnygázt és vízágyúkat vetettek be, a tiltakozók többsége nyugodtan és óvatosan viselkedett, hogy ne adjanak ürügyet a hatóságoknak arra, hogy erőszakosan reagáljanak.

Az ötödik pedig az, hogy minimalizálták a propagandát. Egy kis számú radikális kisebbséget kivéve a hongkongi tüntetők nem sértegették és nem gúnyolták ki a kormányzó Kínai Kommunista Pártot vagy a “Hszi-kultuszt”. Éppen ellenkezőleg. Lehetőséget adtak a kínai hatóságoknak arra, hogy megmutassák: konstruktív szereplők, akik tiszteletben tartják a legitim kéréseket. A párt így a pragmatikus siker narratívájává formálhatja, hogy meghajolt a tüntetők akarata előtt.

Hongkong, 2019. június 14.
Virágot tart a kezében egy lány a hongkongi anyák százai között a kiadatási egyezmény és a tüntetõk elleni erőszak alkalmazása ellen tartott tiltakozáson a törvényhozó testület épülete előtt Hongkongban 2019. június 14-én.
MTI/AP/Vincent Yu

A Kínán kívüli “hagyományos hatalmi elit” – mind a politikai, mind a vállalati – jól járhat, ha alaposan áttanulmányozza ezeket a játékszabályokat. Ha okosan taktikáznak, megtanulhatják, hogyan kezeljék az ázsiai óriást egy viszonylag gyenge helyzetből. Végső soron (az ENSZ becslése szerint) 2030-ra Kína népessége 11 százalékkal nagyobb lesz, mint az összes fejlett gazdaság lakossága együttesen. Bárki lesz is hatalmon akkor Pekingben, nagy valószínűséggel ő fogja meghatározni a világgazdaságot.

Ez hatalmas váltás az egy generációval ezelőtti Kínához képest, egy olyan országhoz, amelynek vezetői szinte kétségbeesetten vágytak a külföldi piacokra, a technológiára és a szakértelemre. Az átmenet már rég megkezdődött, és úgy tűnik, hogy az Egyesült Államok, a hamarosan-csak-előző világelső nagyhatalom sokat tanulhat.

Bár a Trump-adminisztráció legalább tisztában van a kihívással, az igazság az: annyira aggódik, hogy az első hongkongi leckét figyelmen kívül is hagyta azáltal, hogy egy szétszórt és irreális menetrendet dolgozott ki Kínával szemben. Azt akarja, hogy Kína az amerikai áruk vásárlásával csökkentse az Egyesült Államokkal fennálló kereskedelmi hiányát, fejezze be az amerikai szellemi tulajdon és a technológia ellopását, valamint a valutaárfolyam befolyásolását, tartsa be a versenyszabályokat, továbbá fogadja el a katonai és politikai hatalom elavult egyensúlyát. A legrosszabb, hogy mindezekért cserébe semmit sem ajánl fel.

Ha a lista második pontját nézzük, az amerikai vezetésnek mindeddig nem sikerült általános gyűlölködést keltenie Kínával szemben. A Gallup idén februárban végzett felmérése szerint az amerikaiak 57 százaléka áll negatívan az ázsiai országhoz –  ez mindössze 6 százalékponttal magasabb az előző évtized átlagánál.

Ami a gazdasági befolyást illeti, az újabb és újabb amerikai büntetővámok és vállalati ellenőrzések kontraproduktívak, ráadásul csak arra ösztönzik Kínát, hogy fokozza az önellátást. Például a Huawei-re vonatkozó szigorú szankciók miatt a vállalat a tervezettnél kissé később lesz a világ legnagyobb okostelefon gyártója, de néhány év múlva egy sokkal erősebb, a saját lábán álló cég lehet belőle (a vállalat már meg is kezdte saját mobil operációs rendszere védjegyének bejegyzését).

Míg a hongkongi tüntetők ugyebár direkt figyeltek arra, hogy nehogy az egész megmozdulás erőszakba torkolljon, úgy tűnik, Trump kereskedelmi erőfitogtatásának éppen az a célja, hogy agresszív választ váltson ki Kína részéről. A gazdasági nyomásgyakorlás, a változás iránti igény homályossága és a katonai fenyegetőzés kombinációja pedig minden okot megad arra, hogy a kínai vezetés az összes amerikai lépéssel dacoljon. Valójában Washington retorikája azt jelzi, hogy a Kínai Kommunista Párt semmit sem tehet annak érdekében, hogy az Egyesült Államok tisztelje.

Mindezen azonban még lehetne fordítani – ha nem is a politikai vezetés, de a vállalatvezetők részéről, akik nem fegyvereket, hanem jólétet hoznak magukkal. Nekik ezáltal előnyük van a kormányokkal szemben, azonban azt még meg kell tanulniuk, hogy hogyan tudják a lehető legjobban kihasználni korlátozott erősségeiket. Az erőszakmentes hongkongi ellenállás tanulmányozása mindenesetre jó kiindulópont lehet.

  • Kapcsolódó cikkeink:

Forrás: Reuters

Friss hírek

Az USA húzza felfelé a világgazdaságot

Az Egyesült Államok tavalyi államháztartási hiányának példátlan pro-ciklikus bővülése felhajtóerőt adott a hazai fogyasztásnak, és ezzel egyidejűleg magyarázattal szolgált az amerikai gazdaság meglepő ellenállóképességet jelző tavalyi növekedésére is.

Read More »