A csehek már látják a fényt az alagút végén

Csehország már a középkorban Európa gazdaságilag fejlett területei közé tartozott, később a Habsburg Birodalom ipari központja is itt fejlődött ki, amelynek a mai állam az örököse. Igaz, korábban sem volt mentes a cseh történelem gazdasági recesszióktól: bányászat hanyatlása a középkorban, Szilézia elvesztése a XVIII. században, a hatalmas belső piac szétesése az első világháború után, és akkor még az 1929-33 közötti válságról nem is szóltunk. Egy viszont biztos: Csehország eddig mindegyik problémás periódust átvészelte, és a jelenlegi válságból is kezd kilábalni, igaz mérsékelt tempóban.

A válság kezdete és elmélyülése

A Nagy Gazdasági Világválság Csehszlovákia számára végzetes következményekkel járt az előző század harmincas éveiben (a tönkremenő ipari területeken főleg németek éltek, akik a létbizonytalanságban könnyen szélsőségessé váltak). A 2009-es gazdasági válság ilyen sorsfordító eseményeket nem indított el, de a cseh gazdaság ezt is megérezte. Az évtized közepén a gazdaság növekedése évente már a 6 százalék felé közelített, de a 2008-as évben jelentkezni kezdtek a problémák a növekedés lassulásával, hovatovább, 2009-ben a növekedés 4,1 százalékra esett vissza!

A válság 2009-10 folyamán gyűrűzött be igazán Csehországba, ezt foglalkoztatottsági és munkanélküliségi arányokon is lehet látni. A legjobban minden esetben a főváros, Prága teljesít: 2008 első negyedévében 1,7 százalék volt a munkanélküliek aránya a munkaképesek között, azonban az arányszám a következő évek első negyedében csak emelkednek: 2009: 1,9%, 2010: 4,5%. 2011: 3,8%. Vidéki kerületekben nem ilyen rózsás a helyzet. A legjobban a belső kerületek teljesítenek: hasonló időpontokat nézve a közép-, dél-csehországi és a pilzeni kerület áll legjobban a munkanélküliség terén. Legrosszabban a német határ menti szegényebb kerületek (Ústí nad Labem, Karlovy Vary, Liberec központokkal), és Morva-Szilézia teljesít. A legnagyobb arányú munkanélküliség, amennyiben maradunk az első negyedévek vizsgálatánál, a karlovy vary-i kerületben volt, 2010-ben: ekkor a munkaképes lakosság 12,4 százaléka volt munka nélkül. Országos átlagban elmondható minden negyedévet nézve, hogy a 2008-2011-es időszakban 2010 volt a legrosszabb év, igaz, ekkor már az első három hónapban megtörtént a munkanélküliség arányának tetőzése 8 százalékkal.

A foglalkoztatottsági statisztikákat megnézve hasonló kép tárul elénk: itt is a legjobban a központi, míg legrosszabban a határ menti kerületek teljesítettek, valamint itt is a 2010-es év jelentette a cseh foglalkoztatási statisztikákban a mélypontot.  A lakosság fogyasztása is kisebb méreteket öltött: először 2009-ben fordult elő, hogy az előző évhez képest csökkenés mutatkozott ennél az arányszámnál. A fogyasztást és az árak változását a csehekhez közelálló termékkel lehet jól bemutatni: a sörrel (a Cseh Statisztikai Hivatal honlapja külön aloldalt szentel a folyékony kenyérnek). A körülbelül 10,5 milliós ország 2004-es adatok szerint világelső az egy főre eső, éves sörfogyasztásban 156,9 literrel. Ezen felmérése talán nem meglepő a második helyezett ország kiléte sem: Írországban azonban „mindössze” 131,1 liter sör jut fejenként egy személynek évente.

A boltokban a sör átlagárának alakulása 2008 folyamán 8,81-9,13 korona között változott: főleg az év végén emelkedtek az árak. A következő évben az átlagár nem csökkent 9 korona alá, 2010-ben pedig drasztikusan emelkedtek a sörárak: 2010 decemberében 10,05 korona volt az ital átlagára a boltokban. Tavaly kissé mérséklődött az ár, de még így is 10 koronát kellett fizetni nagyrészt a kasszánál egy fél liter űrtartalmú dobozos vagy üveges sörért (utóbbinál Csehországban is felszámolnak betétdíjat). Ugyan a cseh gazdaság nem fog bedőlni, ha a sörfogyasztás az árak emelkedése miatt visszaesik, de a feljebb leírt számok alapján fontos része a gazdaságnak, amely jól tudja mutatni, hogyha baj van a termeléssel és eladással.

A bankok viszonylag jól vészelték át a válság mélypontját: a háztartások hitelfelvétele nem csökkent, csak a cégeknél volt ez tapasztalható. A vállalkozásoknak nyújtott hitelek mértéke valóban csökkent több pénzintézetnél, de a Cseh Nemzeti Bank alapkamat-eséséhez képest ez elhanyagolható. Utóbbi intézet még 2009 elején bizakodhatott: az infláció mértéke esett (2008: 6,3, 2009: 1 százalék), a cseh korona pedig más valutákhoz képest nagyon erősnek bizonyult. A válság hatására a korona ismét gyengülni kezdett, ami a kereskedelmi szektor számára bizonyult nehéz helyzetnek. A kormányzat még a válság begyűrűzése előtt elfogadott egy tervet, amelyet 2009-10 folyamán szerettek volna felfuttatni. Ennek értelmében a 2008-as GDP 2,2 százalékát gazdaságot ösztönző intézkedések fedezésére tették volna félre. A terv azonban nem volt működőképes: a költségvetési hiány is nagyobb mértékben nőtt, mint ahogy az állami vezetés tervezte.

A regenerálódás lassú folyamata

Az ösztönzés kudarca miatt 2010-ben egy gazdasági mentőcsomagot dolgoztak ki. Igaz, ez nem volt olyan széleskörű, mint ahogy még egy évvel korábban tervezték. Ez köszönhető volt annak, hogy a Mirek Topolánek vezette koalíciós kormány megbukott, a helyére pedig ügyvivő kabinet került Jan Fischer vezetésével. A csomagban a bevételi intézkedések határozatlan ideig voltak érvényben, míg a kiadási oldalon egy évre előre terveztek csupán. A kormány terve egyszerű volt, és érthető: olyan stratégiát kell kidolgozni, amely kivezet a válságból, stabilizálja a költségvetést és az államkasszát nyereségessé teszi.

A csomag működött, és Csehország lassan kezdett kilábalni a válságból, igaz ez nem ment egyszerűen. A belső intézkedések hatására az első negyedévben 0,9 százalékkal növekedett a gazdaság, de a következő három hónapban mindössze csak 0,1% százalékkal. Ez köszönhető volt annak, hogy a külföldi piacok forgalma még mindig alacsony, noha a cseh autóipar képes lenne ellátni más országokat is megfelelő mennyiségű gépjárművel (a tavalyi év ipari termelése 5,4%-os növekedést mondhat magának 2010-hez képest). A pénzügyi helyzet is egészen elfogadható. A válság ellenére az infláció alacsony szinten maradt, valamint a nem teljesítő hitelek aránya is 6,6 százalék körül mozog. A csehországi bankok jó része nem hazai alapítású, így őket a cseh kormány nem tudta megsegíteni, csak a cseh alapításúakat. A külföldi bankok a saját országukban kaphattak anyagi segítséget. A monetáris stabilizációban pozitív szerepe volt az önálló, nemzeti valutának. A hitelképesség javulása miatt helyezte át a Standard & Poor’s hitelminősítő az országot az AA- kategóriába.

Az állami adminisztráció költségeit visszafogó intézkedések hatására az államháztartási hiány 2010-ben csak a GDP 4,8 százalékát érte el. Elemzések szerint az ilyen intézkedések nélkül a cseh hiány még 5 százalék felett lett volna tavaly is. Azonban az állam adósságállománya még mindig 38%-a az éves GDP-nek, amely megduplázódott az elmúlt tíz évben, dacára, hogy Csehország a legstabilabb gazdaság a régióban. A kormányzati megszorítások azonban nem álltak le, a cél, hogy a hiány a GDP 3,5 százalékát tegye csak ki idén. A folyamat vége pedig a stabil költségvetés kialakítása, amelyet a jelenlegi intézkedésekkel 2016-ra érne el az ország.