Íme a menetrend a brit népszavazás után

Tekintettel a közvélemény-kutatások amúgy is megbízhatatlan jellegére, továbbá a szinte minden jelzés szerint döntetlenre álló esélyekre a brit EU-tagságot és a kilépést illetően, a csütörtöki népszavazást követően változatlanul csak a biztosra vehető történések lehetséges egymásutánja ismert.

A szavazás Angliában, Észak-Írországban, Skóciában és Wales-ben (továbbá Gibraltáron) reggel 8-tól este 11-ig tart majd. Amíg a szavazóhelységek be nem zárnak, a honi szereplőknek (brit médiának, politikusoknak) tilos bármilyen becslést, előrejelzést, nyilatkozatot, szóval a szavazás menetét bármi módon befolyásolni tudó lépést tenniük.

Este 11 óra után az exit-pollok számára már szabad a pálya, de a máskor ezekkel rögtön előálló BBC máris jelezte, hogy ezúttal nem készül ilyenre, mivel népszavazások tekintetében – szemben a rendszeres parlamenti választásokkal – nem állnak rendelkezésre a korábbi szavazások kivetíthető eredményei.

Az első hivatalos becslés a részvételre péntek hajnalban várható. Szakértők szerint ennek ezúttal lehet jelentősége, mivel általános várakozások szerint az alacsony (mondjuk 60 százalék alatti) részvétel majdnem biztosan a kilépés-pártiaknak kedvez majd, míg a magas (70 százalék feletti) szavazói arány inkább a bennmaradni akarók esélyeit növelheti.

Hivatalos eredményhirdetést a péntek kora reggeli brit „breakfast time” idejére (valamikor 5-7 óra között) ígérnek, pontos határidő megjelölése nélkül.

Ezt követően, várakozások szerint egy órán belül David Cameron miniszterelnök nyilatkozata valószínű (a kabinet a hírek szerint hivatalosan sem megerősíteni, sem cáfolni nem volt hajlandó ennek bekövetkeztét).

Amennyiben a döntés a kilépés, akkor ezzel a fejleménnyel leghamarabb a pénzpiacoknak és az Európai Központi Banknak lesz dolga. Általános várakozások szerint egy Brexit azonnal padlóra küldheti a fontot, miközben a bankoknál könnyen likviditási hiány léphet fel. Az EKB – miként az egy közelmúltban tartott európai parlamenti meghallgatás során megerősítést nyert – „minden bank számára” cselekvési tervet dolgozott ki az esetleges likviditási feszültségek áthidalására.

Európai uniós vonatkozásban szintén már péntek kora reggeltől események sora várható. Az Európai Parlamentben reggel 8-kor összeül az „elnökök konferenciája” (Martin Schulz házelnök és a politikai frakciók vezetői), hogy tárgyalási mandátumot határozzanak meg Schulz számára.

Ő is része lesz ugyanis annak az egyeztetésnek, amit 10.30-kor kezd majd Donald Tusk, az Európai Tanács elnöke, Jean-Claude Juncker európai bizottsági elnök, és Mark Rutte, a június végéig még a féléves EU-elnökséget ellátó Hollandia miniszterelnöke.

Velük párhuzamosan, reggel 9 órától már ülésezni fog Luxembourgban a tagországok európai ügyi minisztereinek (az úgynevezett „általános ügyeknek”) a tanácsa, ahol értelemszerűen szintén a brit népszavazási eredmény lesz az egyik kiemelt napirendi pont, különösen, hogy a tanácsülés célja egyébként is a jövő heti Európai Tanács előkészítése. Bennfentesek valószínűsítik, hogy a miniszteri ülés előtt ugyancsak Luxembourgban már rövid egyeztetést tarthatnak a tagállami állandó EU-képviselők (nagykövetek) is.

A nap folyamán és a hétvégén aztán – alapvetően egy brit kilépési döntés esetén – a nagyköveti tanács (COREPER) további ülésezése is biztosra vehető, miként minden bizonnyal találkoznak majd a kormányfők személyes megbízottai (úgynevezett tagállami „serpák”) is.

Ugyancsak ezzel párhuzamosan – és ugyancsak a brit kilépés esetén – szakértők biztosra vesznek egy német-francia közös közleményt, valószínűsítve egy egyeztetést az EU/EK hajdani hat alapító országának illetékesei (nagykövetei, vagy miniszterei) között is.

Eldöntött tény az is, hogy hétfőn délelőtt összeül Brüsszelben a biztosok testülete is, hogy áttekintse a szavazás után előállt helyzetet.

Mindez vezet át aztán jövő kedden az EU állam- és kormányfők késő délután kezdődő másfél napos csúcstalálkozójához. A brit kérdés megvitatása a kedd esti munkavacsorán várható: a brit kormányfő ekkor kell, hogy formálisan is tájékoztassa kollégáit országa döntéséről, és a kimeneteltől függően kérje a kilépési folyamat (szerződés 50-ik cikke), avagy a februári EU-brit különmegállapodás végrehajtásának a megkezdését.

Ezután ismét többféle forgatókönyv képzelhető el. Amennyiben a brit kilépés nyer, akkor Donald Tusk nagy valószínűséggel közvetlenül az EU-28-as ülés után kérni fogja az immár brit miniszterelnök nélküli EU-27-eket egy további, rövid egyeztetésre a hogyan továbbot illetően. Szakértők megjegyzik, hogy ez utóbbi akár parttalan viták kialakulását is jelenthetné, ámde a péntektől hétfőig tartó időszakban lefolytatott alsóbb szintű konzultációk célja éppen az lesz, hogy erre az esetre konkrét javaslatot terjesszenek a legfelsőbb vezetők elé.

Ebben a szakaszban az Európai Tanács egyelőre még főként csak a lehetséges politikai irányt jelöli meg, kilátásba helyezve egyúttal júliusra egy újabb rendkívüli találkozó összehívását is, ahol immár az „EU-27-ek” lehetséges jövője kell hogy a téma legyen.

A brit kilépés esetére egyúttal ugyancsak jövő kedden valószínűleg az Európai Parlament is rendkívüli plenárist tart, ahol a jelenleg látható szándékok szerint határozatban szólítják majd fel az Európai Tanácsot, hogy a brit kormányfő bejelentését az esetlegesen negatív eredményt hozó népszavazásról tekintse elegendő alapnak a Lisszaboni Szerződés 50. cikke értelmében lefolytatandó kilépési eljárás megkezdésének.

És ha maradnak?

Amennyiben a csütörtöki népszavazás eredménye a brit maradást hozza, a valószínű ünneplésen túl az Európai Tanács a jövő kedd-szerdai ülésén deklarálhatja a februári EU-brit megállapodásban foglaltak hatályossá válását és a végrehajtás megkezdését. Általános vélemények szerint ugyanakkor az „EU jövője” kérdés mielőbbi megvitatásának a szándéka ebben az esetben sem kerül le a napirendről, miként arra a hét folyamán számos tagállami vezető már eddig is utalt.

Ami az EU-brit megállapodást illeti, a februári egyezség főbb pontjai a következők voltak:

Szociális vészfék: A megállapodás és a vonatkozó másodlagos jogszabályok hatályba lépése után hét éven át veheti igénybe a brit kormány, és ilyenkor minden esetben maximálisan négy évig tarthat fenn korlátozást.

– A négy év során nem egyenlő a korlátozás mértéke, hanem az évek haladtával – elvben azzal arányosan, ahogy a külföldi munkavállaló befizetése a brit költségvetésbe növekszik – a hozzáférésre való jogosultság is egyre szélesebb lesz.

– A vészfék alkalmazásának igényét amúgy Londonnak – megfelelő indoklással – a Bizottság felé kell jeleznie, amelyik ez alapján felkéri az EU-tanácsát (tagállamokat), hogy minősített többséggel fejezzék ki egyetértésüket, ha az indoklást elegendőnek tartják.

Gyerekek után kapható családi pótlék indexálása: Az újonnan munkát vállalók esetében azonnali hatállyal, a már korábban érkezett EU-munkavállalók családjánál 2020-tól helyezi kilátásba az új számítási módszer alkalmazását. Valamennyi tagállam számára hozzáférhető és alkalmazható intézkedéssé válik.

– Az indexálás lehetséges alapja: egyaránt figyelembe fogják venni a munkavállaló származási országban kifizetett családi pótlék – euróban kifizetett – nominál értékét, valamint ennek vásárlóértékét is.

EU-polgárok nem EU-állampolgárságú házastársának jövőbeni hatósági megítélése: Ilyen esetben a befogadó ország idegenrendészeti hatósága a harmadik országokból érkező személyeknél alkalmazott rend szerint járhat el, (Ezt jelenleg tiltja az az alapelv, hogy EU-polgár házastársa automatikusan szintén EU-polgárnak minősül. Mindez brit érvelés szerint rengeteg névházasság kötését eredményezte a brit földön.)

„Egyre szorosabb unió”: Az elfogadott szöveg egyértelműen leszögezi, hogy egy jövőben esedékes szerződésmódosítás révén „világossá teszik, hogy az egyre szorosabb unió utalás nem vonatkozik az Egyesült Királyságra”. Az „egyre szorosabb uniós” kitételt nagyon is magukénak tekintő tagországok nyomására ugyanakkor megerősítésre került az is, hogy az EU szerződései e módosítás után is lehetővé teszik „az integráció mélyítését azon tagországok között, amelyek osztoznak ennek jövőképében”.

Nemzeti parlamentek: Ha valamely EU jogalkotási kezdeményezésre válaszul „a nemzeti parlamentekhez delegált szavazói súly” (EU-szintű) 55 százaléka 12 héten belül – a szubszidiaritás elvének megsértésére hivatkozva – kezdeményezi a jogalkotás megállítását, akkor az EU-tanács soros elnöksége köteles átfogó konzultációt kezdeni. A Tanács leállíthatja a jogalkotás folyamatát, feltéve, hogy a tervezetben nem kerül sor olyan módosításra, amelyik figyelembe veszi az EU 55 százalékos nemzeti parlamenti súly által jelzett kifogásokat.

Eurózóna: Elvben egyetlen nem-euró tagország is kezdeményezhet rendkívüli beavatkozást az eurózóna valamely készülő döntése (jogalkotási folyamata) kapcsán. Francia igényre ugyanakkor külön rögzítették, hogy az ilyen folyamat „nem teremthet olyan helyzetet, ami vétójoghoz juttatná a (kezdeményező) tagországot” (az eurózóna döntését illetően). Része viszont a konzultációs folyamatnak a felvetés Európai Tanács elé vitelének lehetősége is,

Szerződésmódosítás: A Nyilatkozat két kitétele – az „egyre szorosabb unió”-ból való kimaradás, illetve az eurózóna döntéseire válaszul hozható korrekciós lépések joga – átkerül majd az alapszerződésbe annak egy jövőbeni esetleges módosításakor.

Amennyiben az EU-tagsági népszavazás a bennmaradás győzelmét hozza, a megállapodásban foglaltak hatályossá válnak. Ezt követően veszi kezdetét a végrehajtáshoz szükséges másodlagos jogszabályok megalkotása. Ez utóbbiak menetében ugyanakkor már az Európai Parlament is társ-jogalkotói jogosítványokkal részt vesz majd.