Ismét Martin Schulz az EP elnöke

Működött az EP nagy pártjai közötti előzetes megállapodás: az érvényes szavazatok kétharmadával az újjáválasztott parlament keddi alakuló ülésén Strasbourgban már az első fordulóban Martin Schulzot (német, szocialisták és demokraták frakció) választották két és fél évre Házelnöknek.

A posztért Schulz mellett még hárman szálltak ringbe: Sejjat Karim (brit, konzervatív), Ulrike Lunacek (osztrák, zöld) és Pablo Iglesias az Egyesült Baloldaltól. Az új Házelnök megválasztásához 376 voks kellett, Schulz végül 409 szavazatot gyűjtött be, ami egyébként az érvényes szavaztok kétharmada volt. (A 751 fős plenárisból 723 képviselő szavazott, ebből 612 volt érvényes.)

A szavazást megelőzően a jelölteknek 5 perc állt rendelkezésre, hogy megindokolják nevezésüket a házelnöki posztra. Schulzon kívül valamennyien elítélték a nagy pártok előzetes megállapodását, amivel szavaik szerint csupán formalitássá degradálódott a kedd reggeli voksolás, és ami úgymond ellentmond az európai polgárok – májusi választásokon kifejezett, változást igénylő – üzenetének.

Lunacek ennek kapcsán emlékeztetett, hogy a „demokrácia egyenlő a választás lehetőségével”, ám előzetes egyezségek mellett erre nincs mód. Karim „szégyenteljesnek” nevezte az egész eljárást, a „hátsó szobákban történő politikai mutyizást”, és utalt arra a régi megjegyzésre, hogy „nehéz tisztelni egy parlamentet, amelyik nem tiszteli önmagát”.

Schulz, aki az előző ciklusban is EP-elnök volt, majd sikertelen kísérletet tett az Európai Bizottság elnöki tisztségének megszerzésére, az európai demokrácia letéteményesének minősítette az Európai Parlamentet és boldognak nevezte magát, hogy szolgálhatja működését.

Az újbóli megbízatást elfogadó beszédében a német politikus emlékeztetett, hogy az Európai Parlamentre az új ciklusban is rengeteg teendő vár. Utalt olyan kulcsfontosságú témákra, mint amilyen a fiatalokat sújtó munkanélküliség, vagy „a digitális alapvető jogok chartájának a megalkotása”.

Az Európai Parlament – amely 28 szuverén nemzet közvetlenül választott képviselőtestülete, lefedve az európai kontinens nagy részét, Máltától a Lapföldig, hangoztatta Schulz – „irányt kell, hogy szabjon a jövőnek” – vélte beszédében az EP újjáválasztott német elnöke.

A kedden kezdődött strasbourgi plenáris dolga még megválasztani az EP új alelnökeit, és ezekben a napokban dől el az is, hogy milyen parlamenti szakbizottságok alakulhatnak és azoknak mely képviselők lesznek a tagjai. A bizottsági vezetőkről a július közepén esedékes újabb plenáris fog dönteni. Ugyanekkor fognak szavazni az Európai Bizottság elnöki székébe javasolt Jean-Claude Juncker kinevezéséről is.

Brüsszeli értesülések szerint, az EP baloldali frakciója Juncker majdani EP-jóváhagyásáért cserébe kapott ismételt lehetőséget a Házelnökségre. A mindezt formalizáló megállapodás a Néppárt és a Szocialisták-Demokraták között kilátásba helyezi, hogy a parlamenti ciklus félidejében a jobboldali centrumpártok adhatnak majd elnököt a Parlamentnek.

Ez a „váltógazdaság” amúgy régi múltra tekint vissza az EP történetében: az elmúlt harminc évben egyetlen alkalommal tértek csak el tőle, amikor a szocialistákat „megleckéztetni” akaró néppártiak a liberálisokkal és egyéb alkalmi parlamenti pártszövetségesekkel összeállva elérték, hogy a ciklus első felében néppárti, a másodikban pedig (2002-2004 között) Pat Cox ír képviselő személyében liberális politikus állt az EP élén.