Breton identitás-demonstráció a zöldadó-vita mögött?

Jean-Marc Ayrault kormánya már október végén határozatlan időre felfüggeszteni kényszerült az „écotaxe” néven emlegetett környezetvédelmi adó bevezetését Franciaországban, ami a 3,5 tonnánál nehezebb áruszállító járműveket különdíj megfizetésére kötelezte volna. A meghátrálás oka az a páratlan mértékű ellenállás, amit a francia árufuvarozó körök igen látványosan juttattak kifejezésre. A tiltakozás Bretagne-ban volt a legvehemensebb, az útlezárásoktól a több tízezer munkást megmozgató, gyakran tűzzel, füsttel és könnygázzal kísért demonstrációkig számos formát öltött. Sőt, a bretonok azután is folytatják az ellenszegülést, hogy a francia kormány egyelőre letett a vitatott adónem bevezetéséről.

Tény, hogy az „écotaxe” igen érzékenyen érinthetné a breton fuvarozókat. A régió erőteljes agrárjellegéből adódóan bőven van mit fuvarozni: az élelmiszeripari termékeket el kell juttatni valahogy Franciaország és az EU többi részére, ugyanakkor a tiltakozók szerint a vasúti infrastruktúra kiterjedtsége, s így hozzáférhetősége Bretagne-ban jóval alulmúlja a francia átlagot, ezért kénytelenek nagymértékben a közúti fuvarozásra támaszkodni az áruszállítás tekintetében.

Ez most mégsem jelent akkora problémát, mivel Párizsban visszavonták, illetve felfüggesztették az új adóról szóló rendelkezést. A meghatározott időre történő felfüggesztést Ayrault külön is hangsúlyozta, hogy elegendő időt biztosítsanak a párbeszédre nemzeti és regionális szinten. Akármit is akart ezzel mondani François Hollande kormányának első minisztere, az „écotaxe” közvetlen veszélye elhárult a francia – köztük a breton – fuvarozók feje felől. Az érintettek azonban olyannyira felháborodtak az ötleten, hogy azután sem hagytak fel az ellene való tiltakozással, hogy lekerült a napirendről: a november 16-17-i hétvégén több ezer kamionos szervezett figyelemfelkeltő akciót (útlezárásokat) a francia kormány rosszul sikerült kísérletének emlékére.

Újra ég a Vendée?

A kedélyek Bretagne-ban sem csillapodtak le teljesen, sőt, már korábban egészen különleges színezetet kaptak. Bretagne fekete-fehér zászlaját lobogtatva több ezer rőtsipkás („bonnet rouge”, utalás a breton mitológia koboldszerű lényére) van jelen a kormányellenes megmozdulásokon, ahol szép számmal bukkannak fel Bretagne autonómiáját követelő szlogenek. Megjegyzendő, hogy ez nem mindennapi jelenség a francia köztársaságban. 

De van-e valami e mögött a látványos identitás-demonstráció mögött? A válasz: igen is, meg nem is. Állnak mögötte  jócskán érdek, például azoké a breton vállalatvezetőké, akik mostanában számoltak fel jó néhány munkahelyet, és remek alkalmat találtak a francia kormány ügyetlenkedésében arra, hogy a felelősség jó részét áthárítsák a breton érdek ellen tevékenykedő Párizsra. Az Institut de Locarn nevű breton think-tank és a mozgalmat támogató más szervezetek olyan kétértelmű kifejezésekkel dobálóznak, mint a „nemzetállam eltűnésének szükségessége” vagy a gazdasági berendezkedés megválasztását illető „kísérletezés lehetősége”. Valójában mindez azt jelenti: több autonómiát Bretagne-nak!

Bretagne azért még Franciaország, nem francia gyarmat!

Ugyanakkor azok a politikai erők, akik egyre agresszívabb autonómiatörekvéseket tűznek zászlaikra, még mindig nem rendelkeznek jelentős befolyással a régióban, s ez még akkor is igaz, ha a függetlenségpárti „Parti breton” vagy az autonómiáért kardoskodó „Nous te ferons Bretagne” mozgalom jócskán kivette a részét abból, hogy a kormányellenes demonstrációk minél drámaiabb hatást érjenek el. 

Egyelőre azonban úgy tűnik, a breton identitást képviselő politikai mozgalmak hiába keltették fel a helyi élelmiszeripari érdekcsoportok (a nagy agrárvállalatok és a közúti fuvarozócégek) érdeklődését, és hiába váltak Bretagne-ban az „écotaxe” elleni tiltakozások „identitásdemonstrációkká”, a jelenség felszíni marad. Françoise Morvan – aki korábban könyvet is írt a breton nacionalizmusről – ugyanakkor úgy véli: amit az elmúlt hetekben láthattunk Bretagne-ban, csak a kezdetét jelenti annak a harcnak, amit a nagyobb regionális autonómiában érdekelt erők indítottak meg a francia hatszög nyugati végein.