Újabb atomkatasztrófa történhet Japánban

Továbbra sem enyhülnek a problémák a 2011 márciusában megsérült fukusimai atomerőművel kapcsolatban. Az üzemeltetést végző Tokyo Electric Power Co (Tepco) hosszú tagadás után végre beismerte, hogy radioaktív víz szivárog a sérült reaktorból egyenesen a Csendes-óceánba, megfertőzve a térség vízi élővilágát. Emellett az atomerőműben dolgozó munkások egy részénél is magasabb sugárzást mértek, amelyet az épület hűtési rendszeréből származó radioaktív pára okozhatott. A legnagyobb probléma azonban az, hogy szakértők szerint erősen kérdéses, vajon a vállalat képes lesz-e biztonságosan eltávolítani a pihentető medencében található több mint 1300 kiégett fűtőelemet, vagy a próbálkozás eredménye egy minden eddiginél súlyosabb nukleáris baleset lesz.

Az elmúlt több mint két évben becslések szerint naponta körülbelül 300 tonna radioaktív víz szivárgott a Csendes-óceánba a 2011 márciusában megsérült fukusimai atomerőműből. Az atomerőművet üzemelő Tokyo Electric Power Co (Tepco) végre tehát elismerte, hogy a védőakadályok – amelyet azért állítottak fel, hogy megakadályozza a sugárfertőzött víz óceánba ömlését – többé már nem képesek elbírni a szennyezett talajvíz mennyiségével. A gyanú azonban már régóta fennállt, helyi halászok és független kutatók már jó ideje beszéltek a szivárgásról, de a Tepco az előző hónapig kitartóan tagadott. A vállalat azt is beismerte, az üzemnél vett talajvíz- és földmintákban magas dózisú rákkeltő izotópokat mutattak ki, így cézium 137-et, tríciumot, stroncium 90-et. Ezért a Tepco megkezdte a radioaktív talajvíz kiszivattyúzását, hogy ezzel csökkentse a szivárgást, azonban ennek a tárolása is egyre komolyabb problémákba ütközik.

A helyzetet ugyanis nagyban nehezíti, hogy Fukusima pont egy nagyobb víztározó felett helyezkedik el és a legtöbb szakértő egyet ért abban, hogy a terület alatti tó vize jelentősen beszennyeződött. Naponta pedig 400 tonna felszín alatti vizet pumpálnak az erőműbe, hogy így hűtsék a reaktorokat, miután a hűtőrendszer tönkrement a cunami során. Idáig a Tepco viszont azzal hitegette a nyilvánosságot, hogy sikerült a vízszivárgást megfékeznie. Most azonban azt is beismerték, hogy nem csak az alacsony felezési idejű, ezért viszonylag kevés aggodalomra okot adó tríciumról van szó, hanem jelentős mértékű radioaktív jódot, céziumot és stronciumot is tartalmaz az óceánba ömlő radioaktív víz. A jód-131-es izotóp például beépül a pajzsmirigybe és olyan részecskéket bocsát ki, amely károsítja a szöveteket. A pajzsmirigy sérülését pedig már a Fukusima térségében élő gyerekek 40%-nál megtalálták. Gyerekeknél ez a fizikai és mentális növekedés elmaradását, felnőtteknél többek között rákot okozhat. A cézium-137-es izotóp pedig az izmokban, a stroncium-90-es a csontokban halmozódik fel.

Sugárzó halak Japánban?

Szakértők jelenleg is vizsgálják a sugárzás hatását a halállományra, valamint hogy hogyan lehetne a szivárgást megállítani. A tengeri élőlények fertőzöttsége különösen aggasztó egy olyan országban, ahol a halfogyasztás a kultúra része és sokkal elterjedtebb, mint például hazánkban. A szakértők pedig úgy tűnik, abban egyet értenek, hogy a sérült atomerőmű melletti kikötőben lévő halak fertőzöttek, hiszen továbbra is cézium-137-esnek vannak kitéve, amelyből egy kisebb mennyiség úgy hiszik, hogy megrekedt a part menti vizek üledékében. A rendszeresen elvégzett japán mérések alapján, a cézium-137-es szintje a fenéklakó halakban – köztük sok fontos kereskedelmi forgalomba kerülő halfajtában is – Fukusimában a legmagasabb. Emiatt a halászterületek a reaktorhoz közel továbbra is bezárva vannak tartva, számos faj halászata tilos és környező területeket is alaposan vizsgálják, hisz ez a szint ott is lassan eléri a határértéket.

Szakértők szerint azonban a halak hamar elveszítik a céziumot, amely az izmaikban összegyűlt, ha már nincsenek kitéve a sugárzásnak, ezért ha elhagyják az érintett területet, hamar kiürül belőlük a veszélyes izotóp. Ezért jelenleg úgy tartják, azon emberek, akik a fertőzött területen kívülről fogyasztanak halat nincsenek közvetlen kockázatnak kitéve. Ami mégis aggasztja a tudósokat, hogy a tengervilágot hosszútávon hogyan károsíthatja a sugárzás. A kiszivárgott radioaktív anyagok egy része az óceán vizével keveredve fel fog hígulni, de egyes anyagok, így a stroncium- 90 izotóp nagyobb koncentrációban halmozódhat fel az üledékben és egyes élőlényekben, ugyanis az kalcium módjára a csontokba épül be, ahonnan nem örül ki.

A jelenlegi fertőzöttség nagy része azonban még a katasztrófa utáni hónapokban következett be, jelenleg kisebb mértékű sugárzás szivárog csak, ennek ellenére évtizedekbe telhet még a céziumhoz hasonló elemek eltűnnek a tengerfenékről, emiatt hosszú távon okozhatnak problémát a halászat számára, óriási bevételkiesést okozva. Egyelőre ráadásul az sem világos, hogy a Tepco képes-e a közeljövőben megállítani további radioaktív víz óceánba ömlését, főleg úgy hogy nem is tudja pontosan, honnan ered az. Amit fel is tud tartóztatni a Tepco és tartályokba gyűjteni, azok sem jelentenek végső megoldást, ahogy kezdenek kifogyni a helyből és azok egy része már most is szivárog.

Az ügy sürgős voltára tekintettel Abe Sindzó miniszterelnök nagyobb kormányzati beavatkozás mellett kötelezte el magát és augusztus elején arra utasította kormányát, hogy aktívabb szerepet vállaljon és vegye át a felelősség egy részét a Tepco-tól, amely nem képes a helyzetet kezelni. Jelenleg 40 milliárd jen értékű kezdeti ráfordításról tárgyalnak, amely pénzt arra használnának, hogy megállítsák a szennyezett víz óceánba áramlását. Az egyik terv szerint a reaktor épületei köré fagyasztott falrendszert húznának fel, ami megállítaná a talajvizet, hogy befolyjon a szennyezett épületekbe és onnan újra ki.  A terv alapján csővezetékeket építenének ki a sérült atomerőmű körül, amelyen keresztül hűteni lehetne a területet egy kiépített hűtőrendszeren keresztül. Ezeket a vezetékek 20 és 40 méterrel építenék a föld alá, amellyel jégfalat lehetne hosszan kiépíteni. Az építkezés 2015 nyarán kezdődne és hat évig tartana. Ezt a metró járatok építésénél használt technológiát azonban hasonló körülmények között még sosem használták, ezért kérdéses, hogy mennyire működne, ha egy újabb nagyobb földrengés átmenetileg megfosztaná az áramellátástól.

Veszélyben a kiégett fűtőelemek

Komoly aggodalmakra ad okot a sérült 4-es reaktor pihentető medencéjében tárolt, mintegy 400 tonnányi használt fűtőelem is, amelynek eltávolítását a Tepco novemberben tervezi megkezdeni és várakozásai szerint körülbelül egy évbe fog telni.   Ehhez hasonló mértékű eljárásra ugyanis még nem került sosem sor és rengeteg veszélyt rejt magában. Több mint 1300 használt fűtőelem kazetta van összecsomagolva, amelyeket el kellene távolítani az épületből, az ugyanis várhatóan nem fog tudni ellenállni még egy nagyobb földrengésnek. A Tepco tavaly már teszt jelleggel eltávolított két használatlan fűtőelemet a medencéből, de ezek sokkal kevésbé veszélyesek, mint a használtak. Normális esetben a használt fűtőelemek eltávolítása sem számít kockázatos eljárásnak egy atomreaktorban, azonban még sosem volt példa arra, hogy sérült reaktorból kelljen kiemelni őket.

Az eltávolítandó fűtőelemekben összehasonlításképpen 14 000 hirosimai bombát kitevő cézium 137-es izotóp található. A kockázat pedig óriási, hiszen fenn áll a veszélye annak, hogy valamely fűtőelem eltörik, beszorul, vagy azok túl közel kerülnek egymáshoz és ebben az esetben még súlyosabb katasztrófa következhet be, mint 2011 márciusában. Mycle Schneider és Antony Froggatt független szakértők a nemrégiben megjelent a világ nukleáris iparának állapotáról szóló jelentésükben arról írtak, hogy amennyiben minden elszigetelés és kontroll nélkül ekkora sugárzás szabadulna fel a pihentető medencéből, akkor az minden eddiginél súlyosabb atomkatasztrófához vezetne.

Az atomerőművek működésekor ugyanis elhasznált fűtőelemek keletkeznek, amelyeket eltávolítanak a reaktorból és átmenetileg vizes medencébe helyezik hűteni.  Ilyenkor nukleáris láncreakció már nem folyik bennük csak a radioaktív bomlások keletkeztetnek hőt. 3-5 év tárolás után a pihentető medencéből elszállítják a kiégett kazettákat. Jelenleg is erre a folyamatra készülnek Fukusimában, azonban egy sérült reaktorban. A művelet során a fűtőelemeket először ki kell majd emelniük a helyükről, a víz alatt mozgatni őket és elhelyezniük őket nehézacél kamrában, ami már megállítja a fűtőelemek által kibocsátott sugárzást, ezért abban kiemelhetők a vízből és áthelyezhetők az üzem közös tároló medencéjébe, amelynek épülete sértetlenül maradt. Normál esetben 100 napba telik az eltávolítás, de a körülmények miatt a Tepco először két évben, majd a sürgősségre való tekintettel egy évben számolt, de elképzelhető, hogy amennyiben komplikációkba ütköznek akkor tovább fog tartani. A kiemelés ráadásul csak az első lépése az erőmű leszerelésének, amely várhatóan 40 évbe fog tartani és 11 milliárd dollárba fog kerülni.

A fűtőelemek a négyes reaktor pihentető medencéjében vannak és a Tepco felállított egy hatalmas acélvázat az épület fölé, miután eltávolította a törmeléket, amelyet a 2011-es katasztrófát követő robbanás hátrahagyott. Ebben az építményben lesznek majd a daruk, amelyek végrehajtják azon fűtőelem eltávolítását, amelyek megsérülhettek a földrengés, vagy a robbanás, illetve a sós víz beáramlása következtében.  A legaggasztóbbnak szakértők azt a több mint 500 kazettát tartják, amelyeket kevéssel a földrengés előtt távolítottak el a reaktor magjából és csak 2 és fél éve hűlnek a medencében, ezért ezek hőmérséklete a legmagasabbak és jelentik a legnagyobb veszélyt. A kiégett fűtőelemek továbbá plutóniumot is tartalmaznak, ami a reaktor magfolyamatainak későbbi fázisában jön létre és, amely az egyik legtoxikusabb anyag az egész világon.

Arnold Gundersen a nukleáris energia egyik szakértője szerint amennyiben az egyes elemek túl közel kerülnek egymáshoz, vagy megsérülnek akkor ellenőrizetlen nukleáris láncreakció jöhet létre, amely során nagy mennyiségű sugárzás szabadulna fel és akkora hő, amely elnyelésére a hűtő rendszer nincs felkészítve, hiszen a pihentető medencét a csökkenő hő eltávolítására tervezték, nem folyamatban lévő nukleáris reakció hőjének elvezetésére. Ilyen helyzetekre pedig nincsenek szabályozó rudak, amelyekkel a folyamatot kontrollálni lehetne. A fűtőelemek akkor is tűzveszélynek lennének kitéve, ha levegővel találkoznának.  A medence ráadásul a cunami után néhány nappal egy robbanás miatt már kapcsolatba került a levegővel, valamint törmelék is került bele. A kiemelést segítő számítógépes rendszer – amely megjegyzi a pontos elhelyezkedését a kazettáknak milliméteres pontossággal – szintén elpusztult, ezért manuálisan kell a folyamatot elvégezni és nagy a kockázata, hogy valamelyik fűtőelem leesik és eltörik.

A várakozást sem engedheti meg azonban a Tepco: amennyiben egy újabb nagy földrengés még az előtt tönkreteszi az épület tetejét vagy kilyukasztja a medencét, hogy teljesen eltávolították volna a fűtőelemeket, akkor a víz elkezdhet apadni és a használt fűtőelemek lángra kaphatnak, ami sokkal nagyobb sugárzást bocsáthatna szabadjára, mint az eredeti katasztrófa és fenyegetheti a több mint 200 kilométerre fekvő Tokiót is.

Cikkünk a következő oldalon folytatódik a munkások aggodalmaival és a helyreállítás nehézségeivel.

Aggódnak a munkások

A Tepco hangot adott annak az aggodalmának is, hogy a nagy melegben a párásító rendszer kismennyiségű sugárzást szórhatott szét az atomerőmű térségében. A probléma forrását egyelőre nem sikerült megtalálnia, vagyis, hogy miért mértek tíz az erőműben dolgozó ember kezén és arcán a Tepco által felállított határérték ötszörösét elérő sugárzást. A hűtőberendezéseket kikapcsolták az épületben és megtiltották a munkásoknak, hogy csapvizet használjanak, amelyekbe ugyanis a víz egy közeli, talán sugárszennyezett forrásból származik. Szerencsére azonban úgy tűnik, hogy a helyzet egyelőre nem komoly, a Tepco elmondása szerint nincs jele annak, hogy a vízkészlet – amelyet a spriccelésre használ a rendszer – fertőzött lenne.  Azt is bejelentették, hogy tesztelték a vízfeldolgozó üzemből érkező vizet a fukusimai atomerőmű oldalánál és nem találtak emelkedett sugárzási szintet, de még ha be is szennyeződne, akkor se jelentene gondot, mert csak az atomerőmű számára biztosítja a csapvizet.

Nagy problémát jelent viszont, hogy a fukusimai erőműben lassan nem lesz hol tárolni a naponta több száz tonnányi új szennyezett vizet, amellyel fűtőelemeket hűtik. A Tepco ugyan több mint ezer tartályt épített az ilyen szennyezett víz tárolására, de így is lassan kifogynak a helyből, 85%-a a kapacitásuknak ugyanis már felhasználásra került. A további talajvíz beszivárgása ezért nagyon komoly gondokat okozhat, ha nem sikerül felderíteni a forrását és csökkenteni a mértékét.

Fukusimai munkások közben úgy nyilatkoztak a sajtónak, hogy egyrészt nem bíznak abban, hogy a Tepco képes kezelni a helyzetet, másrészt szerintük a vállalat a kezdetek óta tudott a szivárgásról, de nem tett ellene semmit. Ráadásul a munkások további robbanásoktól is tartanak, amelynek ők lennének az első áldozatai.

Nem akarnak visszatérni

Már pedig a fűtőelemek kiemeléséig és a helyreállításig arra sincs esély, hogy a több mint százezer menekült visszatérjen a térségbe, a földművelés és a halászat szünetelni fog és a terület elhagyatottá válik. Még ha egyes településeket biztonságosnak is nyilvánítanak, a térségben a növények, halak, gombák mind veszélyes izotópokat tartalmazhatnak, így az ezekből élő helyiek visszatelepülés esetén sem jutnának munkához, ráadásul sok elhagyatott épület tönkrement az elmúlt évek alatt. Jelenleg még átfogó terv sem létezik az érintett falvak helyreállítására. Első lépésként a sugárzást kell eltávolítani a térségben, de a terület megtisztítása és a radioaktív hulladék eltüntetése már magában is nehézségekbe ütközik, hiszen kevés tapasztalat áll rendelkezésre ezen a téren és területről területre változhat a módszer, amelyek hatékonysága erősen kérdéses. Mindez ráadásul rengeteg pénzbe kerül és a radioaktív hulladék tárolása sincs megoldva. Egyes területeken pedig a sugárzás minden erőfeszítés ellenére továbbra is sokszorosa a megengedett határértéknek.

Sokan viszont nem is akarnak visszatérni régi lakhelyükre, hanem szívesebben élnek a kompenzációs pénzből máshol, ahelyett hogy visszaköltöznének akár olyan településekre is, amelyeket biztonságosnak nyilvánítottak ugyan, de híján vannak munkahelyeknek, boltoknak, nem üzemelnek a városokban iskolák, kórházak. Sokan ráadásul nem hisznek a Tepco biztonsággal kapcsolatos állításainak, hiszen a vállalattal szembeni bizalmat megrengette legutóbb a radioaktív víz szivárgásának kiderülése és az sem segítette, hogy az évekig tartó hanyagságot is megúszhat, csak mert az energiaipari vállalatok hagyományosan szoros kapcsolatot ápolnak a bürokratákkal és a vezetéssel.