Mások isszák meg az amerikai-kínai technológiai harc levét

Egyetlen termék sem játszott akkora szerepet a világgazdaság és a katonai erőviszonyok alakításában, mint a félvezetők. Ennek ellenére az 556 milliárd dolláros iparág évekig nem sok figyelmet kapott a washingtoni, tokiói és más fejlett világbeli fővárosok kormányaitól. Az utóbbi időben a chipek az Egyesült Államok és Kína közötti verseny egyik fő csataterévé váltak, a harcnak azonban számos más ország és nagyvállalat is a kárát látja.

A gazdaság kevés más része függ ennyire kevés vállalattól – állítja Chris Miller történész a „Chipháború: harc a világ legkritikusabb technológiájáért” című könyvében:

  • a Taiwan Semiconductor Manufacturing (TSMC) gyártja a világ legfejlettebb mikroprocesszorainak szinte mindegyikét;
  • a holland ASML de facto monopóliummal rendelkezik a legfejlettebb áramkörök gyártásához szükséges ultraibolya litográfiai gépek terén;
  • két dél-koreai óriás uralja a memóriachipek piacát;
  • illetve három amerikai székhelyű cég felelős a félvezető szoftverek ellenőrzéséért.

Ezek az úgynevezett fojtópontok egy olyan hiperhatékony iparág jellemzői, amely évente több mint egy billió terméket képes előállítani. Miller, az amerikai és orosz külpolitika professzora szerint nem véletlen, hogy az Egyesült Államok és szövetségesei ellenőrzik a legtöbbet, lévén a második világháború után a Szilícium-völgy úttörői – ilyen pédául a Fairchild Semiconductor és az Intel – megszilárdították Amerika technológiai fölényét.

Az sem véletlen, hogy az amerikai gyártás külföldre történő kiszervezésére irányuló későbbi törekvések egybeestek a Japánnal és Ázsia többi részével történő kereskedelmi és befektetési kapcsolatok elmélyítésére irányuló amerikai erőfeszítésekkel. Az olcsó és bőséges munkaerő lehetővé tette a vállalatok számára, hogy csökkentsék költségeiket: az ázsiai vezetők jobban fizető munkahelyeket és gazdasági növekedést hirdettek, cserébe Washington mélyebben integrálta szövetségeseit az amerikai gazdaságba. Az 1970-es évek végére az olyan vállalatok, mint az Intel és a Texas Instruments több tízezer munkavállalót foglalkoztattak Dél-Koreában, Tajvanon és Délkelet-Ázsiában.

Idővel azonban néhány ázsiai gyártó elegendő szakértelmet és befolyást halmozott fel az ellátási láncban ahhoz, hogy megkérdőjelezze az USA dominanciáját. Japán az 1980-as években előzte meg először az Egyesült Államokat a memóriachip-gyártás terén, amit nem sokkal később Dél-Korea megdöntött. Jelenleg Tajvan az éllovas; nemcsak a világ vezető szerződéses chipgyártójával büszkélkedhet, hanem a chipek összeszerelésével, tesztelésével és csomagolásával foglalkozó vezető vállalatokkal is.

Andy Grove, az Intel korábbi főnöke előrelátóan figyelmeztetett arra, hogy a alapanyag-gyártás elhagyása kizárhatja a gyártókat a jövőbeni feltörekvő iparágakból. Nem véletlen, hogy az egykori amerikai úttörő most azért küzd, hogy utolérje a 356 milliárd dolláros TSMC-t és a dél-koreai Samsung Electronics-t a chipgyártás terén. Eközben a természeti katasztrófák és a Covid-19 világjárvány felfedték, milyen törékenyek is valójában az ellátási láncok, amelyeket Miller „a rosszul sikerült globalizáció tökéletes képeként” ír le.

A chip-vezető szerep gyengülése és az ellátási láncok sebezhetőségének fokozott tudatossága együttesen új irányba tereli meg az amerikai technológiai politikát: a nemrégiben elfogadott CHIPS and Science Act 53 milliárd dollárt biztosít a félvezető-fejlesztés és -gyártás visszahozatalára az Egyesült Államokba.

Mindeközben Kína már régóta nemzetbiztonsági fenyegetésként azonosította a „fojtogató” amerikai beszállítói láncokat, és több száz milliárd dollárt költ arra, hogy leszoktassa magát a külföldi technológiáról. A Huawei telekommunikációs berendezésgyártó vállalat elleni amerikai szankciók felgyorsították ezeket az erőfeszítéseket, ami Miller szerint felhívja a figyelmet arra, hogy a fojtópontok „nem végtelenül tartósak”. Válaszul Washington fokozta a kereskedelmi és befektetési korlátozásokat: szeptemeber elején megtiltotta az AMD és az Nvidia tech-cégek cégek számára, hogy egyes fejlett mesterséges intelligencia chipeket Kínába exportáljanak.

A harc igazi vesztesei

Ez a fokozódó rivalizálás Tajvant, Dél-Koreát és Japánt rendkívül kellemetlen helyzetbe hozza, lévén mindhárom ország nagyban függ Kínától mint legnagyobb kereskedelmi partnerüktől. Ha azonban az Egyesült Államok sikeresen visszaállítja a fejlett chipgyártást, akkor valamelyik vagy mindegyik szövetségesének piaci részesedése csökkenni fog.

A Kínával kapcsolatban álló multinacionális óriáscégek is érintettek lesznek: az Nvidia becslései szerint mintegy 400 millió dollárnyi értékesítés kerül veszélybe. A dél-koreai Samsung és az SK Hynix számára pedig még súlyosabb a dilemma: mindkettő az USA-ban szeretne terjeszkedni, de a CHIPS-törvény egyik rendelkezése kimondja, hogy az amerikai támogatások igénybevételéhez 10 évig tilos lesz Kínában bővíteniük vagy korszerűsíteniük a chipkapacitásukat. A Nikkei adatai szerint a két vállalat jelenleg a memóriachipek 20%-át, illetve 40%-át gyártja Kínában.

A helyzet eszkalálódása

Könyvében Miller még tovább megy, és olyan agresszív eszközöket is számításba vesz, amelyeket Washington és Peking eddig még nem vetett be: az USA például nyomást gyakorolhat a TSMC-re, hogy a legújabb technológiáit egyszerre vezesse be az Egyesült Államokban és Tajvanon, vagy arra kényszerítheti, hogy többet fektessen be Amerikában, míg Kína nyomást gyakorolhat a külföldi vállalatokra, hogy adjanak át technológiát helyi társaiknak, vagy megkövetelheti az Apple-hez hasonló vállalatoktól, hogy helyi alkatrészeket vásároljanak.

A legnagyobb eszkalációt természetesen a Kína és Tajvan közötti katonai konfliktus jelentené. A sziget félvezetőgyártó létesítményeinek működésképtelenné válása „katasztrofális” lenne a világgazdaság számára, mivel a világ 37%-kal kevesebb számítástechnikai teljesítményt állítana elő, és legalább fél évtizedbe telne a kapacitás újjáépítése – fogalmaz a szakértő.

Noha ez még mindig egy szélsőséges forgatókönyv, tagadhatatlan, hogy a konfliktus egyre élesedik, amin nyilvánvalóan az sem segít, hogy az USA nyit Tajvan felé, sőt mi több, Joe Biden amerikai elnök nemrégiben egyértelműen kijelentette, hogy egy esetleges kínai támadás esetén katonákat küldene Tajvan védelmére.

  • Kapcsolódó cikkünk:

Forrás: Reuters / Kitekintő

Hozzászólások ()

Friss hírek

A világszerte népszerű lager Olaszországból (x)

Olaszország hazai gyártású sörei közül az egyik legismertebb a Peroni, amely szerte a világon kedvelt márka. A Forma-1 futamok iránt rajongók is ismerhetik, ugyanis az Aston Martin egyik fő támogatója. A cikkben annak járunk utána, hogy mit érdemes tudni erről a sörről.

Read More »