A kínai és az orosz vakcina-diplomácia

Miközben a nyugati országok már most annyi adag oltóanyagot igyekeznek felhalmozni, amennyire valószínűleg nem is lesz szükségük, Kína és Oroszország taktikázik: boldog-boldogtalannak juttatnak a saját fejlesztésű vakcináikból.

Noha biztató volt látni, hogy a hét legfejlettebb ipari ország (G7-ek) vezetői múlt heti virtuális értekezletükön megállapodtak a koronavírus-járvány elleni válaszlépések összehangolását célzó együttműködés erősítéséről, illetve arról, hogy több pénzt fordítanak a szerényebb jövedelmű országok oltóanyag-ellátására életre hívott COVAX beszerzési programra, ezek egyelőre csak szavak.

A tények ennél sokkal szomorúbb képet mutatnak: a gazdag és szegény országok közti vakcina-ellátási különbség már akkora, hogy mindössze 10 országban adták be az összes Covid-oltás 75%-át, miközben 130 államba még egyetlen adag vakcina sem érkezett. António Guterres ENSZ-főtitkár igazságtalannak és tarthatatlannak nevezte a helyzetet.

A COVAX persze örvendetes erőfeszítés, de az idei célkitűzésben a tagországok lakosságának csupán 20%-ának beoltása szerepel, ami korántsem elegendő.

Kína és Oroszország igyekeznek kihasználni a helyzetet

A gond az, hogy ez a késlekedés meghosszabbítja a járványt, s egyúttal lehetővé teszi a geopolitikai riválisok számára, hogy kitöltsék a keletkezett űrt. Kína és Oroszország nem is vesztegeti az időt, már el is kezdték világszerte „kiszórni” a saját fejlesztésű oltóanyagaikat – természetesen vagy nagyon olcsón, vagy ingyen -, miközben Európa és Észak-Amerika a lassú gyártással és elosztással, illetve a járvány harmadik hullámával küzd.

Ráadásul a megosztásról szóló mindennemű párbeszéd ellenére a nyugati szövetségesek továbbra is prioritásként kezelik magukat; Kanada még saját maga számára is igénybe vette a COVAX-ot.

Mindezek fényében Kína és Oroszország még önzetlenebbnek tűnik a szegény országok szemében, az eredményeket pedig nem is lehet vitatni:

• Szerbia oltási kampánya a második leggyorsabb Európában az Egyesült Királyság mögött, köszönhetően a kínai és orosz vakcináknak;
• Mexikóba nemrégiben 24 millió adag Szputnyik V orosz oltóanyag érkezett;
• Afrikában – ahol a COVAX egyébként igen vegyes érzelmeket vált ki – ezek az oltások szintén egyre nagyobb teret hódítanak, lévén bár a nyugati vakcinák egyes esetekben hatékonyabbnak bizonyulnak, drágábbak és bonyolultabb a szállításuk.

A kínai vakcinák elterjedtsége:

Egy tökéletes világban nem számítana, honnan származnak a gyógyszerek. Mivel sajnos a világ nem tökéletes, a vakcinák mára a hatalom eszközeivé váltak; a világjárvány embert próbáló egy éve után a nemzeti önvédelem és a külpolitika kulcsfontosságú elemének tekintik őket. Hogy csak egy példát említsünk: a Háárec című újság értesülése szerint Izrael a közelmúltban megállapodást kötött, hogy több százezer Szputnyik V-t vesz Szíriának egy fogolycsere-program részeként.

A Nyugat is játszhatja ezt a játékot?

Az egyik felvetett stratégia a vakcina-kiszállítások „Marshall-terve” Kelet-Európában. A probléma az, hogy az ambiciózus oltásdiplomácia a hazai támogatáson múlik, és ez az, ahol az EU különösen gyengén teljesít.

A gyártási technológia megosztása járható út lehetne, legalábbis addig, amíg komolyan el nem tudják kezdeni a dózisok nagymértékű disztribúcióját a szegényebb országokban. Theodore Murphy, az Európai Tanács afrikai programjának igazgatója azt javasolta az EU-nak, hogy abban segítsen az afrikai országoknak, hogy maguk tudjanak vakcinát gyártani. Ez persze időbe telhet, ugyanakkor ezzel felgyorsítható az oltási program, ráadásul a szállítással sem kellene vesződni.

Forrás: Bloomberg / Kitekintő