A világ hónapok óta figyeli az egyre mélyülő hongkongi káoszt. Twitteren hangot adni a nemtetszésnek nem elég. Washingtonnak világossá kell tennie: elvárja Pekingtől, hogy teljesítse kötelezettségvállalásait – és válaszlépésekre számíthat, amennyiben nem teszi.
A Hongkongban zajló események jól szemléltetik a Kína jelentette kihívást és az Egyesült Államok jelenlegi megközelítésének korlátait. Az USA-nak sok esetben együtt kell működnie Kínával – például az éghajlatváltozás terén -, ugyanakkor keménynek kell mutatkoznia, amikor érdekeit és az általa képviselt értékeket veszélyeztetik.
Kína gazdaságpolitikája aláássa az amerikai munkavállalók helyzetét. Katonai ambíciói és kényszerítő erejű diplomáciája Ázsia-szerte és azon túl is veszélyezteti a békét. Az otthoni elnyomás – beleértve az ujgur kisebbséggel való bánásmódot -, valamint a külföldi normák elleni támadások pedig világszerte a liberális értékek bomlasztásával fenyegetnek.
Annak ellenére, hogy Peking megígérte: fenntartja Hongkong autonómiáját, az utóbbi években rendre azon munkálkodott, hogy aláássa a kulcsfontosságú demokratikus intézményeket. A helyzet odáig fajult, hogy a városban tüntetéshullám kezdődött – a demonstrálók eleinte a kiadatási törvény tervezett módosítása ellen tiltakoztak, majd a tömeges felvonulások demokratikus reformokat követelő, az erősödő pekingi befolyást elutasító és a Carrie Lam hongkongi kormányzó távozását követelő tiltakozásokká nőtték ki magukat.
Hongkong kormánya sajnos elnyomással és növekvő erőszakkal válaszolt – a legújabb fejlemény, hogy Lam már a kínai hadsereg beavatkozását is kilátásba helyezte arra az esetre, ha “a várost hónapok óta béklyóban tartó felkelés” elfajul.
És ahelyett, hogy Donald Trump amerikai elnök kiállna a hongkongi emberek mellett, rendre ugyanazt a félreérthetetlenül világos és veszélyes üzenetet közvetíti Kína felé: az Egyesült Államokat nem érdekli Hongkong és a tüntetések üzenete, csak és kizárólag egy olyan kereskedelmi megállapodás kiharcolása, amely az elnök saját érdekeit szolgálja.
Hongkong egyedülálló szerepet játszik a globális gazdaságban, ezért gazdaságilag alapvető fontosságú Kína számára. Ez a szerep azonban csak akkor tartható fenn, ha megengedik a városnak, hogy megőrizze demokratikus irányultságát és hagyományait. Az Egyesült Államoknak szintén érdeke Hongkong folyamatos gazdasági sikere – az USA 2018-ban 67 milliárd dollárnyi kétoldalú kereskedelmet folytatott a várossal. Az erőteljes kínai beavatkozás így sokkhatást eredményezhet a globális gazdaságban, ráadásul egy már amúgy is elég törékeny helyzetben.
Az Egyesült Államok hongkongi helyzettel kapcsolatos hozzáállásának a Kínához való reális megközelítésen kell alapulnia. Ahhoz, hogy megértsük Peking motivációit, a harcias Twitter-bejegyzéseknél és a semmitmondó kétoldalú egyeztetéseknél jóval többre van szükség – nem is beszélve a koordinálatlan és sokszor eredménytelen büntetővámokról, amelyek hatása leginkább az átlag-amerikaiakat érinti.
Az Egyesült Államoknak egyértelmű üzenetet kell küldenie, miszerint ő és szövetségesei elvárják Kínától, hogy teljesítse kötelezettségvállalásait – ha pedig ez nem valósul meg, Peking kemény válaszra számíthat. Hogy célba juttassa ezt az üzenetet, a Trump-adminisztrációnak két dolgot kell meglépnie.
Először is le kell állítania a rendőri felszerelések Hongkongba irányuló exportját. A tüntetők külön, független vizsgálatot követelnek annak kiderítésére, hogy voltak-e rendőri túlkapások a demonstrálókkal szemben. Egy esetleges ilyen vizsgálat eredményének közzétételéig az Egyesült Államoknak kötelessége lenne leállítani mindennemű biztonsági, rendőri vagy megfigyelő berendezés exportját a városba.
Másodszor, ideiglenes védett státuszt kellene biztosítania a hongkongi lakosok számára, akik az Egyesült Államokba utaznak, amíg nem biztosak abban, hogy nem büntetik meg őket a békés gyülekezéshez való jog gyakorlásáért.
A jelenlegi helyzetet párbeszéd útján, békésen kell megoldani, mindazonáltal nem árt, ha az USA Kína tudomására adja, hogy Hongkongnak van egy igen erős szövetségese.
- Kapcsolódó cikkeink:
Forrás: Foreign Policy / Kitekintő