Kitekintő.hu Ha nyitott vagy a világra.
A Trump kabinet idén nyáron előrukkolt új Ázsia politikájával, a stratégia azonban első ránézésre csak az elmúlt évtizedekben szokásos forgatókönyvek izmosabb változatának tűnik. Az új megközelítés merkantilista jellemvonásokat tartalmaz, ellentmond a szabad és nyitott regionális rend fogalmának, kereskedelmi háborút szít Kínával, valamint vámokkal sújtja a térségbeli államokat.
A Trump kabinet idén nyáron végre elérkezettnek látta az időt és előrukkolt egy új megközelítéssel az Ázsia politikájával kapcsolatban, aminek a „Szabad és Nyitott Indo-Csendes-Óceáni stratégia” nevet adta. A megnevezés először az Ázsiai és Csendes-óceáni Gazdasági Együttműködés konferencián, 2017 végén az Egyesült Államok elnöke által elmondott beszédben volt felfedezhető. A kabinet azonban ezután másfél évig hallgatott erről a témáról. Idén június 1-én megtört a jég, az amerikai Védelmi Minisztérium egy kiadványában nyilvánosságra hozta a részletes stratégiát és az ország vonatkozó cselekvési tervét.
Első ránézésre a stratégiának nincs érdemben hozzáadott értéke ahhoz képest, amit Washington a régióban az elmúlt évtizedekben megvalósított. Az ország továbbra is szeretné fenntartani kiemelt pozícióját a térségben, amihez az eddig már jól bevált módszereket alkalmazná: katonai fölény a hatékonyabban összefonódó szövetségek és stratégiai partnerségek kiterjedt rendszerével.
Ez az elgondolás lényegében nem áll távol attól az elképzeléstől, amit Hillary Clinton, illetve Jeb Bush elnökjelöltként 2016-ban felvetett. A stratégia legfontosabb fejezete taglalja az Egyesült Államok jövőbeli terveit Kínával kapcsolatban. Az ország Kína politikáját régóta az elhatárolódás – elköteleződés furcsa keveréke jellemzi, az új vezetés azonban inkább tekinti az ázsiai nagyhatalmat fenyegetésnek, semmint partnernek.
Donald Trump amerikai elnök beszél az észak-karolinai Greenville-ben tartott választási nagygyűlésen 2019. július 17-én. Trump újraindul az elnökségért a 2020-as elnökválasztáson. MTI/AP/Gerry Broome
Mivel Trump már hosszú ideje azzal érvel, hogy Japán és Dél-Korea az Ázsia politika potyautasai, sokan izgatottan várták mennyiben lesz más az új amerikai irányelv. A Szabad és Nyitott Indo-Csendes-Óceáni stratégiában foglaltak szerint az ország továbbra is fenn akarja tartani elsődleges szerepét a térségben – már ami legalábbis a geopolitikai vonatkozásokat illeti. Ez azonban szakítást is jelent a múlttal, ugyanis a stratégia hangsúlyosan különválasztja annak gazdaságpolitikai vonulatait.
Az elmúlt időszak stabil és virágzó regionális rendje, ami már akkor is az Egyesült Államok hegemóniáján alapult, erős gazdasági és politikai érdekek összefonódásának eredményeképpen valósulhatott meg. Washington nemcsak a béke megőrzésében játszott főszerepet a térségben, hanem kulcsfontosságú kiviteli piacként és közvetlen külföldi befektetési forrásként is.
Kína nagyhatalommá történő felemelkedése magával hozta az ázsiai térség stratégiai és gazdasági érdekeinek átrendeződését is. Attól függetlenül, hogy az itteni országok jelentősebb kereskedelmi forgalmat bonyolítanak le Pekinggel, mint Washingtonnal, az utóbbi állam továbbra is fontos befektetési forrás maradt. Így az is kijelenthető, hogy a szóban forgó országoknak a jövőben sem áll szándékában elfordulni az Egyesült Államoktól. Azonban az amerikai kabinetnek azt is szem előtt kell tartania, hogy amennyiben szeretné fenntartani az országának kiemelt szerepét a régióban, valamint visszaszorítaná Kína egyre növekvő befolyását, tudomásul kell vennie, hogy itteni szövetségeseinek már másfelé is vannak komoly elköteleződéseik.
A Csendes-óceáni Partnerség, mint sikeres előd
Ezt a változást észlelve döntött úgy az Obama-adminisztráció, hogy a Csendes-óceáni Partnerség és Szabadkereskedelmi Egyezmény elnevezésű programját állítja az ázsiai irányvonalának középpontjába. Ezzel igyekezett hangsúlyozni az USA szerepét egy olyan térségben, ahol már inkább Kína vált egyre meghatározóbb kereskedelmi gazdasági tényezővé.
Az egyezmény egyik legfőbb célja a verseny előmozdítása, az eltérő állami bürokráciák csökkentése, valamint a gazdasági kapcsolatok fejlesztése volt. A TPP egyik fontos kitétele volt, hogy a felek nem fogják leértékelni a nemzeti valutájukat annak érdekében, hogy ezáltal versenyelőnyre tehessenek szert. A partnerség főbb rendelkezései a szellemi tulajdon védelmére, az adatokon alapuló kereskedelem előmozdítására, valamint a munka és a környezet magas színvonalának fenntartására összpontosítottak.
Azonban a jelenlegi amerikai vezetés az egyik legelső intézkedésével kiléptette az országot az elődje által elindított Csendes-óceáni Partnerségből, helyette létrehozta a „Szabad és Nyitott Indo-Csendes-Óceáni stratégiát”, amely viszont nem tartalmaz gazdasági fejezetet.
A Trump kabinetnek, a nyers merkantilizmus alapelvén nyugvó, az ázsiai térségbe irányuló kereskedelmi megközelítése lényegében ellentmond a szabad és nyitott regionális rend fogalmának. Mi sem bizonyítja ezt jobban, mint a jelenleg tapasztalható és egyre inkább elhúzódó kereskedelmi háború Peking és Washington között. A helyzetet súlyosbítja, hogy Trump jelentős mértékű kereskedelmi vámokkal sújtotta Japánt, és Vietnámot, újratárgyalta az ország Dél-Koreával fennálló kereskedelmi megállapodását, valamint a tervei között szerepel Ausztrália megcsapolása is.
Az ázsiai térség országai egyre inkább két egymással rivalizáló, revizionista nagyhatalom harapófogójába kerülnek. Kína célja annak elérése, hogy a szomszédos államokat minél inkább a maga irányába kötelezze el, így alakítva át a régió stratégiai rendjét. Az Egyesült Államok is hasonló álmokat kerget, ám ő ezt a saját javát szolgáló, rövidtávú alkukkal igyekszik elérni.
Az amerikai Indo-Csendes-óceáni stratégia jelenlegi formájában egy torzszülött, amely geopolitikai versenyt szít Kínával. Elméletben tartalmaz gazdasági vonatkozásokat is, a gyakorlatban azonban ez nem mutatható ki. Helyette inkább merkantilista jelleget ölt, amely hosszútávon káros lehet az amerikai érdekekre. Nem mellékes hátránya a stratégiának az sem, hogy felkavarja a térségbeli nyugalmat, elidegeníti az állam ottani szövetségeseit, partnereit, valamint hozzájárul a régió gazdasági kapcsolatainak növekvő politizálódásához.
Összességében kijelenthető, hogy ameddig az Egyesült Államok vezetése olyan gazdasági megközelítést alkalmaz az ázsiai térségben, amelynek során csupán politikai eszközökkel akarja elérni ottani céljait, szinte megvalósíthatatlanná válik a szabad és nyitott regionális rend régóta vágyott elképzelése.
- Kapcsolódó cikkeink:
Forrás: East Asia Forum ; szemlézte: Pallos Judit
