Feszültséget generál Trump új Ázsia stratégiája

A Trump kabinet idén nyáron előrukkolt új Ázsia politikájával, a stratégia azonban első ránézésre csak az elmúlt évtizedekben szokásos forgatókönyvek izmosabb változatának tűnik. Az új megközelítés merkantilista jellemvonásokat tartalmaz, ellentmond a szabad és nyitott regionális rend fogalmának, kereskedelmi háborút szít Kínával, valamint vámokkal sújtja a térségbeli államokat.

A Trump kabinet idén nyáron végre elérkezettnek látta az időt és előrukkolt egy új megközelítéssel az Ázsia politikájával kapcsolatban, aminek a „Szabad és Nyitott Indo-Csendes-Óceáni stratégia” nevet adta. A megnevezés először az Ázsiai és Csendes-óceáni Gazdasági Együttműködés konferencián, 2017 végén az Egyesült Államok elnöke által elmondott beszédben volt felfedezhető. A kabinet azonban ezután másfél évig hallgatott erről a témáról. Idén június 1-én megtört a jég, az amerikai Védelmi Minisztérium egy kiadványában nyilvánosságra hozta a részletes stratégiát és az ország vonatkozó cselekvési tervét.

Első ránézésre a stratégiának nincs érdemben hozzáadott értéke ahhoz képest, amit Washington a régióban az elmúlt évtizedekben megvalósított. Az ország továbbra is szeretné fenntartani kiemelt pozícióját a térségben, amihez az eddig már jól bevált módszereket alkalmazná: katonai fölény a hatékonyabban összefonódó szövetségek és stratégiai partnerségek kiterjedt rendszerével.

Ez az elgondolás lényegében nem áll  távol attól az elképzeléstől, amit Hillary Clinton, illetve Jeb Bush  elnökjelöltként 2016-ban felvetett. A stratégia legfontosabb fejezete taglalja az Egyesült Államok jövőbeli terveit Kínával kapcsolatban. Az ország Kína politikáját régóta az elhatárolódás – elköteleződés furcsa keveréke jellemzi, az új vezetés azonban inkább tekinti az ázsiai nagyhatalmat fenyegetésnek, semmint partnernek.

Donald Trump amerikai elnök beszél az észak-karolinai Greenville-ben tartott választási nagygyűlésen 2019. július 17-én. Trump újraindul az elnökségért a 2020-as elnökválasztáson. MTI/AP/Gerry Broome

Mivel Trump már hosszú ideje azzal érvel, hogy Japán és Dél-Korea az Ázsia politika potyautasai, sokan izgatottan várták mennyiben lesz más az új amerikai irányelv. A Szabad és Nyitott Indo-Csendes-Óceáni stratégiában foglaltak szerint az ország továbbra is fenn akarja tartani elsődleges szerepét a térségben – már ami legalábbis a geopolitikai vonatkozásokat illeti. Ez azonban szakítást is jelent a múlttal, ugyanis a stratégia hangsúlyosan különválasztja annak gazdaságpolitikai vonulatait.

Az elmúlt időszak stabil és virágzó regionális rendje, ami már akkor is az Egyesült Államok hegemóniáján alapult, erős gazdasági és politikai érdekek összefonódásának eredményeképpen valósulhatott meg. Washington nemcsak a béke megőrzésében játszott főszerepet a térségben, hanem kulcsfontosságú kiviteli piacként és közvetlen külföldi befektetési forrásként is.

Kína nagyhatalommá történő felemelkedése magával hozta az ázsiai térség stratégiai és gazdasági érdekeinek átrendeződését is. Attól függetlenül, hogy az itteni országok jelentősebb kereskedelmi forgalmat bonyolítanak le Pekinggel, mint Washingtonnal, az utóbbi állam továbbra is fontos befektetési forrás maradt. Így az is kijelenthető, hogy a szóban forgó országoknak a jövőben sem áll szándékában  elfordulni az Egyesült Államoktól. Azonban az amerikai kabinetnek azt is szem előtt kell tartania, hogy amennyiben szeretné fenntartani az országának kiemelt szerepét a régióban, valamint visszaszorítaná Kína egyre növekvő befolyását, tudomásul kell vennie, hogy itteni szövetségeseinek már másfelé is vannak komoly elköteleződéseik.

A Csendes-óceáni Partnerség, mint sikeres előd

Ezt a változást észlelve döntött úgy az Obama-adminisztráció, hogy a Csendes-óceáni Partnerség és Szabadkereskedelmi Egyezmény elnevezésű programját állítja az ázsiai irányvonalának középpontjába. Ezzel igyekezett hangsúlyozni az USA  szerepét egy olyan térségben, ahol már inkább Kína vált egyre meghatározóbb kereskedelmi gazdasági tényezővé.

Az Amerikai Egyesült Államok 2015 októberében kötötte meg 11 állammal a Csendes-óceáni Partnerségi Megállapodást (TPP). A dokumentum egyebek mellett tartalmazta a kereskedelmi korlátok nagy részének lebontását, közös szabványok kialakítását számos iparágban, valamint kitért a környezetvédelmi és munkaügyi szabályozásra is.

Az egyezmény egyik legfőbb célja a verseny előmozdítása, az eltérő állami bürokráciák csökkentése, valamint a gazdasági kapcsolatok fejlesztése volt. A TPP egyik fontos kitétele volt, hogy a felek nem fogják leértékelni a nemzeti valutájukat annak érdekében, hogy ezáltal versenyelőnyre tehessenek szert. A partnerség főbb rendelkezései a szellemi tulajdon védelmére, az adatokon alapuló kereskedelem előmozdítására, valamint a munka és a környezet magas színvonalának fenntartására összpontosítottak.

Azonban a jelenlegi amerikai vezetés az egyik legelső intézkedésével kiléptette az országot az elődje által elindított Csendes-óceáni Partnerségből, helyette létrehozta a „Szabad és Nyitott Indo-Csendes-Óceáni stratégiát”, amely viszont nem tartalmaz gazdasági fejezetet.

A Trump kabinetnek, a nyers merkantilizmus alapelvén nyugvó, az ázsiai térségbe irányuló kereskedelmi megközelítése lényegében ellentmond a szabad és nyitott regionális rend fogalmának. Mi sem bizonyítja ezt jobban, mint a jelenleg tapasztalható és egyre inkább elhúzódó kereskedelmi háború Peking és Washington között. A helyzetet súlyosbítja, hogy Trump jelentős mértékű kereskedelmi vámokkal sújtotta Japánt, és Vietnámot, újratárgyalta az ország Dél-Koreával fennálló kereskedelmi megállapodását, valamint a tervei között szerepel Ausztrália megcsapolása is.

A hatalmon lévő amerikai vezetés hozzáállásában teljesen elkülöníti egymástól a kereskedelmi és stratégiai politikát, ami szintén ellentmond a szabad és nyitott regionális rendnek, továbbá teljesen félreértelmezi a globalizáció korában mára jellemzővé vált nemzeti érdekek összefonódásának természetét.

Az ázsiai térség országai egyre inkább két egymással rivalizáló, revizionista nagyhatalom harapófogójába kerülnek. Kína célja annak elérése, hogy a szomszédos államokat minél inkább a maga irányába kötelezze el, így alakítva át a régió stratégiai rendjét. Az Egyesült Államok is hasonló álmokat kerget, ám ő ezt a saját javát szolgáló, rövidtávú alkukkal igyekszik elérni.

Az amerikai Indo-Csendes-óceáni stratégia jelenlegi formájában egy torzszülött, amely geopolitikai versenyt szít Kínával. Elméletben tartalmaz gazdasági vonatkozásokat is, a gyakorlatban azonban ez nem mutatható ki. Helyette inkább merkantilista jelleget ölt, amely hosszútávon káros lehet az amerikai érdekekre. Nem mellékes hátránya a stratégiának az sem, hogy felkavarja a térségbeli nyugalmat, elidegeníti az állam ottani szövetségeseit, partnereit, valamint hozzájárul a régió gazdasági kapcsolatainak növekvő politizálódásához.

Összességében kijelenthető, hogy ameddig az Egyesült Államok vezetése olyan gazdasági megközelítést alkalmaz az ázsiai térségben, amelynek során csupán politikai eszközökkel akarja elérni ottani céljait, szinte megvalósíthatatlanná válik a szabad és nyitott regionális rend régóta vágyott elképzelése.

  • Kapcsolódó cikkeink:

Forrás: East Asia Forum ; szemlézte: Pallos Judit

Felkapott hírek

Friss hírek

Pénz és remény nélkül tengetik életüket a dél-koreai fiatalok

Számunkra sem ismeretlen az a kifejezés, hogy valaki “ezüstkanállal a szájában született”. Ezen a metaforán elindulva, Dél-Korea fiataljai is eképpen fogalmazzák meg a társadalmi státuszukat, csak épp nekik a kevésbé szerencsésekre is van egy elterjedt kifejezésük: ők a “dirt spoon-ok”, azaz piszkos kanalak, míg a gazdag családok sarjai a “gold spoon-ok”, azaz arany kanalak. Ezek a fogalmak tehát ott is évtizedek óta léteznek, azonban az elmúlt években a politikai életben is jóval nagyobb visszhangot kaptak, aláásva Mun Dzse In dél-koreai elnök népszerűségét.

Read More »

Milyen alternatívái vannak a pálmaolajnak?

Ez egy igazi "csoda-termék", amelyet a cukrászattól az építőiparig szinte mindenütt használnak. Pálmaolaj-függőségünknek azonban a környezet látja kárát, lévén olajpálma-ültetvények létesítése céljából napi 20 hektárnyi esőerdőt tüntetnek el a föld színéről, jelentős mértékben hozzájárulva ezzel a klímaváltozáshoz.

Read More »

Nagy pénz, nagy foci – a világ leggazdagabb klubtulajdonosai

Az amerikai sportokkal ellentétben az európai sportkultúrában nincsen jelen a fizetési sapka fogalma, amely kiegyenlítené a csapatok költéseit, és kiegyensúlyozottabbá tenné a bajnokságokat. Így a jelenlegi piaci körülmények között egy futballcsapat sikerességének releváns tényezője, hogy mennyire gazdag a csapat tulajdonosa.

Read More »

A honlap további használatához kérjük fogadja el a sütik használatát. További információt adatvédelmi tájékoztatónkban és a sütik kezelésére vonatkozó tájékoztatónkban talál.

A süti beállítások ennél a honlapnál engedélyezett a legjobb felhasználói élmény érdekében. Amennyiben a beállítás változtatása nélkül kerül sor a honlap használatára, vagy az "Elfogadás" gombra történik kattintás, azzal a felhasználó elfogadja a sütik használatát.

Bezárás