Rezeg a léc az Északi Áramlat alatt

Hivatalos forrásból nem megerősített információk szerint a Bizottság megtagadhatja a mentesség megadását az infrastruktúrához való hozzáférés uniós szabályai alól a Gazprom fővállalkozásában megépíteni tervezett Északi Áramlat 2. gázvezetéktől, mégpedig azon az alapon, hogy a projekt nem javítaná az EU energiabiztonságát.

Tavaly decemberben hét tagállam – köztük Magyarország – levélben hívta fel az Európai Bizottság figyelmét az Északi Áramlat kibővítésére vonatkozó orosz-német beruházás energiabiztonság szempontjából kedvezőtlen hatásaira. És bár a testület még csak a tervezett beruházás előzetes vizsgálódásainál tart, úgy tűnik, hogy osztja a hét tagállam – Lengyelország, Szlovákia, Magyarország, Románia és a három balti állam – állam által jelzett aggályok némelyikét.

„Jelenleg is vizsgáljuk, hogy a harmadik uniós energiacsomag rendelkezései milyen mértékben érvényesek a gázvezeték Balti-tenger alatt húzódó szakaszára” – közölte múlt héten egy EU-illetékes újságírók egy szűkebb csoportjának, köztük a BruxInfo tudósítójának adott nyilatkozatában. Mások ugyanakkor már azt is tudni vélik, hogy az energiapolitikai főigazgatóság jogi véleménye szerint az Északi Áramlat 2. belépési pontja (ahol tehát a leendő gázvezeték eléri a szárazföldet uniós joghatóság alá esik, következtetésképpen teljes mértékben alkalmazni kell rá a harmadik energiacsomag rendelkezéseit.

Ugyanezen forrás úgy tudja, hogy a főigazgatóság megítélése szerint a gázvezeték nem lenne jogosult a harmadik energiacsomag– így a harmadik felek infrastruktúrához való szabad hozzáférésének – szabályai alóli átmeneti mentességre, mert nem javítaná az energiaellátás biztonságát.

Az EU energiaellátás-biztonsági kritériumai értelmében minden tagállamnak legalább három forrásból kellene földgázhoz jutnia, hogy ne váljon egyoldalúan függővé egyetlen energiaszállítótól. „Ha megépül, a gázvezeték egyetlen szállítási útvonalon koncentrálná a földgáz importját, ami már jelenlegi formájában is csak 50 százalékos kapacitás mellett működik” – mutatott rá a már említett EU-forrás.

Ráadásul az eddigi becslések szerint, ha megépülne az Északi Áramlat második, kiterjesztett verziója (két új gázvezeték), akkor az orosz Gazprom részaránya a német gázimportból 40-ről 60 százalékra emelkedne.

A harmadik és negyedik gázvezeték (Északi Áramlat 2) megépítésére összeállt konzorcium engedélyezési kérelme jelenleg az illetékes német hatóságok előtt fekszik, amelyeknek kell majd hivatalosan benyújtaniuk a Bizottságnál a kapacitás-lekötési szabályok alól való átmeneti mentesség (a megtérülési költségek miatt a gázvezeték kapacitásainak maximum 50 százalékát lehet átmenetileg a beruházónak saját maga számára félretenni) megadására vonatkozó kérelmet.

Brüsszel ugyanakkor korábban már jelezte, hogy kereskedelmi projektnek tekinti a beruházást, aminek megépítésében életképessége (és nem valamiféle központi döntés) kell, hogy legyen a meghatározó szempont. Sokan ugyanakkor azt szeretnék, ha a Bizottság hatalmi szóval állítaná le a projektet. Egyesek ugyanakkor élnek a gyanúperrel, hogy Jean-Claude Juncker és csapata nem mer ujjat húzni Németországgal, a beruházás fő haszonélvezőjével.

Az Északi Áramlat megduplázása annyira kényes ügy, hogy az olasz miniszterelnök, Matteo Renzi jóvoltából az Európai Tanács decemberi ülésén is napirendre került.

A hét ország panaszlevele a Bizottsághoz az Északi Áramlat ügyében

December elején írt levelükben a hét ország energiaminiszterei rámutattak, hogy az ukrán tranzitútvonal megkerülése (elemzők szerint az új projekt elsősorban ezt célozza) a tranzitdíjakból származó bevételek jelentős mértékű csökkenését eredményezné Ukrajna számára és veszélybe sodorná az elavult ukrán gázszállítási rendszer fenntartását. Ez nem mellékesen évi 140 milliárd köbméternyi importkapacitás kiesését jelentené az EU-nak, ami nagyjából háromszor annyi mennyiség, mint az Északi Áramlat kapacitása.

A levél arra is felhívja a figyelmet, hogy az ukrán rendszerhez fizikailag kapcsolódó más kelet-európai tranzitországok is elveszítenék jelenlegi pozíciójukat, és az orosz szállítóval szemben jelenleg a gázszállítási kereskedelmi szerződések terén meglévő alkupozíciójuk megőrzése is megkérdőjeleződne, ami végső soron tovább növelné a sebezhetőségüket.

Ha megépülne az Északi Áramlat második verziója és az ukrán tranzitútvonal kiiktatódna, az EU-ba irányuló orosz gázszállítás lényegében teljes volumene Észak-kelet Németországban lépne be az Unióba (az Északi Áramlat 1. és a Yamal mellett), ami a levél írói szerint ugyancsak hozzájárulhat az európai ellátásbiztonság gyengüléséhez a jelenlegi státus quo-hoz képest (aminek része Ukrajna, a szlovák és a magyar, valamint a román tranzitrendszer).

Egy további észrevétel szerint az Északi Áramlat kibővítése esetén Nyugatról keleti irányban kellene szállítani a gázt a már meglévő infrastrukturális összeköttetéseken keresztül, amelyeknek korlátozott a kétirányú gázáramlást lehetővé tevő kapacitásuk. Következésképp, a kelet-nyugati irányú gázáramlás a belső piacon akadályokba ütközne, és a keleti és déli országoknak, továbbá Németország délkeleti részének a maradék, szűkösnek mondható forrásokért kellene versenyezniük egymással.

„Ez a 2009-es gázválság előtti piaci állapotokhoz nagyon hasonló helyzetet idézne elő, amikor a kelet-nyugati irányú gázáramlás volt a meghatározó” – olvasható a levél szövegében.

A hét ország arra is emlékeztet, hogy minden új szállítási útvonal létrehozásának vagy a meglévő szállítási kapacitások kiterjesztésének összhangban kell lennie az EU hosszú távú stratégiai érdekeivel. Ezzel összefüggésben hangsúlyozzák, hogy „az Ukrajnán keresztül vezető szállítási útvonal fenntartása az EU stratégiai érdeke”.

A levél írói arra is nagy hangsúlyt fektettek, hogy valamennyi projektnek maradéktalanul meg kell felelnie az EU hatályos jogszabályainak, és mindenekelőtt a harmadik energiacsomag rendelkezéseinek – különös tekintettel a tulajdonosi szétválasztás és a harmadik fél hozzáférésének elvére -, továbbá nem korlátozhatja a versenyt a piacon.

„Amennyiben a projekt nem összeegyeztethető az uniós jogszabályokkal, az Európai Bizottságnak határozott lépést kell tennie a probléma orvoslása érdekében, az energiapiacon az egészséges környezet biztosítása érdekében” – áll a levélben.