Több felajánlásra lenne szükség a menekültek befogadásához

Július 20-án soron kívüli ülést tart az EU belügyminiszteri tanácsa, miután a tárcavezetők csütörtöki találkozóján nem sikerült elegendő felajánlást összegyűjteni az olasz és görög menekülttáborokból két év alatt más tagországokban áthelyezni kívánt 40 ezer személy „elosztásáról”. Az EU-n kívül regisztrált és a tagállamokba áttelepíteni kívánt 20 ezer személyre viszont még „túl is jegyeztek” a tagországok.

Felemás eredménnyel zárult az EU-belügyminiszterek nem hivatalos egyeztetése csütörtök este Luxembourgban. Az informális találkozótól a soros luxemburgi EU-elnökség azt remélte, hogy lényegében sínre teszi a június 25-26-i EU-csúcson elfogadott menekültügyi döntés gyakorlati végrehajtását.

Emlékezetes, hogy az állam- és kormányfők ekkor megerősítették összesen 60 ezer „tényleges menekült” ideiglenes európai uniós elhelyezését a tagállamokban, ez utóbbiak önkéntes felajánlásai alapján. A határozat egyúttal kilátásba helyezte, hogy a „különleges helyzetben lévő” tagországok külön elbánásban részesülhetnek majd. A csúcs zárónyilatkozata ugyan nem említett országneveket, de a találkozót vezető Donald Tusk állandó EiT-elnök bejelentette, hogy jelenleg – a nyugat-balkáni menekültáradat miatt – Bulgária és Magyarország számíthat ilyen „különleges elbánásra”.

A magyar kormányfő ennek alapján már a csúcson jelezte, hogy Magyarország a kilátásba helyezett 60 ezres „bevándorló keretből” nem óhajt egyetlen személyt sem átvenni.

A június végi csúcson az is eldőlt, hogy míg a kétféle – 20 ezres és 40 ezres – keretszámról a tagállamok többségi szavazással döntenek, addig az egyes országok egyéni felajánlása önkéntes alapon történik, és végső jóváhagyása politikai szinten történik, ahol csak a konszenzus az elfogadott, azaz senki sem leszavazható. A döntés kompromisszum volt a mindenáron kötelező kvótákat, (és – a csomag egészére többségi szavazást feltételező – „közösségi döntéshozási módszert”) szorgalmazó bizottsági javaslat, illetve a sok esetben ettől elzárkózó tagállami álláspontok között.

A csúcstalálkozó elvi elvárásként azt is célul tűzte ki, hogy a tagországok július végéig jussanak megállapodásra a menekültbefogadási eljárás pontos menetéről. Diplomáciai források szerint a július 1-ején kezdődött luxemburgi elnökség azonnal munkához is látott, és kétoldalú alapon az egyes tagországokat megkeresve már előzetesen elkezdte tesztelni, hogy kitől hány menekült befogadására számíthat.

A vállalkozást kezdettől fogva bonyolította, hogy igazából kétféle keretről van szó: az egyik az EU határain kívül – többnyire Törökországban, vagy például Jordániában – várakozó menekülttömegből 20 ezer, ENSZ által „hitelesített” szíriai és eritreai menekült európai uniós befogadását (áttelepítését) jelenti, beleértve ezek tagországok közötti elosztását. A másik (a 40 ezer fő) esetében a már EU-területen – Olaszországban és Görögországban – lévő bevándorlókból 24 és 16 ezer személy áthelyezése a cél más uniós tagállamba.

Mindez azért érdekes, mert elsősorban az utóbbival szemben főként kelet- és közép-európai országok körében erős fenntartások élnek. Különösen magyar részről, ahol az egész áthelyezési gyakorlattal nem értenek egyet, emellett sérelmezik, hogy a vonatkozó bizottsági javaslat teljesen figyelmen kívül hagyta azt a tényt, hogy idén a Magyarországon regisztrált menedékkérők száma magasabb volt, mint a görög, vagy olasz területen bejelentkezetteké.

A belügyminiszterek mostani informális ülésén – egyelőre csak a nem hivatalos egyeztetések szintjén -, előzetes jelleggel kellett volna közel kerülni a majdani felajánlási számokhoz, majd pedig legkésőbb július 28-án a tagországi állandó képviselők (nagykövetek) tanácskozásán végleges hatállyal kellene a végrehajtást lehetővé tevő pontos befogadási számokban megállapodni.

Ez a jelek szerint az EU-n kívül lévő 20 ezer fős keret esetében lényegében teljesült. A csütörtöki informális ülés után legalábbis az elnöklő Jean Asselborn – aki országa külügyminisztersége mellett a bevándorlásügyi tárcát is vezeti – arról beszélt, hogy a 20 ezer főre még „túljegyzés” is érkezett, (igaz, ez részben abból is adódott, hogy erre a kontingensre önkéntes alapon befogadási készséget jelzett a nem EU-tag Norvégia, Svájc és Liechtenstein is). Asselborn szavait utóbb megerősítették francia és német kollégái (Bernard Cazeneuve és Thomas de Maiziere) is.

Nem hivatalos jelzések szerint ugyanakkor egyelőre csak 35 ezer fő körül tart az áthelyezésre váró személyek tagállami „előjegyzése”. Ennek oka nem kis részt az, hogy a kelet-európaiak többsége a 40 ezer főhöz kalkulált bizottsági elosztási kulcsoknál csak kisebb hányad befogadására mutatott hajlandóságot. A baltiak például durván a bizottsági szám felére mutattak nyitottságot, ami nem kis részt abból fakad, hogy ezek az országok nem értenek egyet a bizottsági elosztási kulcs súlyozásával. (Az említett kulcsban bizottsági elképzelések szerint 40 százalékos súllyal nyom latba a befogadó ország lélekszáma, 40 százalékkal a GDP, valamint 10-10 százalékkal a munkanélküliség és népességarányosan az eddigi befogadási ráta.)

Egyes delegátusok szerint igazából már maga az „elosztási kulcs” is paradox akkor, amikor önkéntes felajánlás az elosztási alapelv. Bizottsági részről viszont úgy tartják, hogy viszonyításul és az elvárások érzékeltetésére változatlanul hasznos szerepet tölthetnek be az említett kulcsot, amelyeket éppen ezért – az EiT júniusi állásfoglalása ellenére – továbbra sem vontak vissza. A kelet-európaiak többsége viszont legfeljebb a népesség és a GDP szerinti súlyozással ért egyet – ezek alapján mentek most például el a bizottsági kvóták feléig a balti országok is -, elvárnának viszont egy „befogadási képességet” kifejező mutatót is.

Egyébként szintén a bizottsági kulcsok súlyozásával van gondja Spanyolországnak is, ahol viszont a kormány a munkanélküliséget reprezentáló 10 százalékot kevesli.

A luxemburgiak azért vannak gondban, mert az EU28 ilyen esetekben igazából csak 25 tagországok jelent: Dánia, Írország és Nagy-Britannia ugyanis kimaradási joggal bírnak a belügyi együttműködésből. Mellettük a jelen esetben Bulgária és Magyarország az említett „speciális helyzet” és „különleges elbánás” miatt tarthat igényt akár a „nulla menekült” alapállásra is. Mindeközben úgy tudni, hogy Ausztria és Spanyolország pedig egyelőre semmilyen felajánlást nem tett még. És az eredmény, hogy csütörtök estig nem is jött össze a 40 ezer fő.

A legnagyobb felajánlást (9000 fő) egyébként Németország tette (ami egy kicsit még több is, mint a bizottsági kulcs szerint előírt 8763 személy), de Berlin – mellesleg Franciaországhoz és Hollandiához hasonlóan – ahhoz kötötte vállalása fenntartását, hogy a kelet-európai tagországok „mutassanak nagyobb szolidaritást” – véli tudni késő esti jelentésében a brüsszeli Politico.

A soros elnökség e patthelyzet láttán döntött úgy, hogy bár júliusra formális belügyminiszteri találkozót a féléves munkaterv eredetileg nem tervezett, ám július 20-ára Brüsszelbe mégis összehívnak egy rendkívüli tanácsülést, további esélyt adva arra, hogy az Európai Tanács elvárásait teljesítve a hó végéig megszülethessen a megállapodás.