Franciaország szerepe elveszett a görög válság megoldásában

A francia politikai elit nem mehet el nyaralni addig, amíg valamilyen megoldás nem születik a görög válsággal kapcsolatban. Franciaországnak, mint a görögök második legnagyobb hitelezőjének, fontos az adósságválság kimenetelének az iránya. Míg azonban a jobboldali pártok a görögök kilépését sem tartják ördögtől való ötletnek, addig a kormányzó baloldal megengedőbb a szélsőbaloldali Ciprasz-kormánnyal szemben.

Franciaországban július 14-től kezdődően hivatalosan is kezdetét veszi a nyári szezon. Párizs kiürül, a Cote d’Azur megtelik nyaralókkal, a politikai, gazdasági élet is lecsendesedik és beköszönt a két hónapig tartó uborkaszezon. Ez a július azonban nem a szokásosnak megfelelően kezdődött: a görög válság mind a kormánypárti, mind az ellenzéki politikusokat arra aktivizálta, hogy megoldást találjanak a válságra, ami egyben remek lehetőséget nyújtott arra is, hogy kritizálhassák politikai ellenfeleiket.

Franciaországnak több szempontból is fontos a hellén krízis kérdése, egyrészről Németország után Görögország második legnagyobb hitelezői 44,9 milliárd euróval, másrészről a francia kormánynak diplomáciailag is meg kell mutatnia, hogy a francia-német tandem működőképes, Párizs Berlin egyenrangú partnere.

A Le Figaro szerint, a kormányzat felől a június végén kiújult görög válságról kevés szó esik, s mind Francois Hollande, köztársasági elnök, mind Manuel Valls, miniszterelnök részéről „csupán” a folyamatos munka tapasztalható. Francois Hollande egyszer telefonon beszél a görög elnökkel, máskor személyesen fogadja Angela Merkelt Párizsba, hogy megvitassák a vasárnapi szavazás eredményét és a várható lehetőségeket. E duó kiegészül Michel Sapin pénzügyminiszterrel. Egyes vélemények szerint a három kormánypárti politikus szinte teljes „szimbiózisban” dolgozik, amint valaki tárgyal, rögtön értesíti kollégáját. Ezzel próbálják közvetíteni a világ felé, hogy a kormány dolgozik és olajozottan mennek a dolgok. Ám a közvéleménynek nagyon keveset nyilatkoznak, emiatt a sajtó és az ellenzék is szóvá tette, hogy a francia kormányzat álláspontja csak elejtett fél mondatokból ismerhető meg.

Az ellenzék különösen intenzíven hallatja hangját, igaz, a Republikánusoké meglehetősen megosztott a görög kérdést illetően. A legradikálisabbak, mint például az egykori köztársasági elnök Valéry Giscard d’Estaing szerint a görögök a július 5-i voksolással egyszerűen nemet mondtak a monetáris unióra, ezért „ki kell őket tenni az eurózónából”. Alain Juppé, a Republikánusok egyik elnökjelölt-esélyese azt írta blogjában, hogy a „görögök már képtelenek teljesíteni az eurózóna elvárásait, s benntartani őket minden áron az eurózónában árthat a közös valutát használó országoknak”. A jobboldaliak egyetértettek abban, hogy Francois Hollande képtelen sikeresen kezelni ezt a válságot, s ezt Nicoals Sarkozy, a Republikánusok elnöke is megerősítette a TF1 csatornának adott interjújában. Igaz, ő megengedőbb volt a görögökkel, mint a fent említett politikustársai. „Teljesen egészében osztom Francois Hollande és Manuel Valls véleményét abban, hogy találni kell egy kompromisszumot. De van egy éles vonal közöttünk: a megoldás nem szabad, hogy csökkentse az eurózóna tagországainak a hitelességét.”

Nem tartja járhatónak útnak azt sem, hogy az eurózóna úgy hitelez a görögöknek, hogy azok nem vállalnak semmilyen szerkezeti reformot sem. Kiemelte továbbá a franciák felelősségét és szerepét a válságkezelésben, amelyben szerinte Francois Hollande elbukik: Hol a francia vezetés? Hol egy vízió? Hol a francia-német tandem?” – tette fel a kérdéseket, majd megjegyezte, hogy Francois Hollande nem csinált semmit, nem adott hozzá semmi használhatót a krízis megoldásához, továbbá a kormány nem rendelkezik B tervvel sem arra az esetre, ha nem születne megoldás a görögök és az eurózóna országai között.

A konzervatív Republikánusok mellett a szélsőséges Nemzeti Front is kifejtette a véleményét a görög helyzettel és a vasárnapi referendummal kapcsolatban. Marine Le Pen a párt vezetője szerint a „nemek szabadsága, egy lázadás az európai diktátumok ellen, mivel bármi áron meg akarják tartani a közös pénzt (az eurózóna tagországai a szerk.), még úgyis, hogy ezért embertelen és haszontalan megszorításokat kell bevezetni”. Majd az Európai Uniót egy szektának nevezte, ahol Mario Draghi, az Európai Központi Bank vezetője, nem más mint a „nagymester”.

A kormányzat véleményére egészen július 8-ig kellett várni, amikor is Manuel Valls egy parlamenti vitában kifejtette álláspontját.„Görögország bent tartása az eurózónában és az Európai Unióban az egyik legfontosabb geopolitikai és geostratégiai kérdés. Meggyöngíteni Görögországot, az azt jelentené, hogy saját magunkat gyöngítjük meg” – jelentette ki Manuel Valls a a francia törvényhozásban. Hozzátette, hogy egy határozott, kemény és erős megegyezés szükséges az eurózóna és Görögország között, azonban „Franciaország a végsőkig elmegy, hogy segítsen Görögországnak, de a görög kormánynak is segítenie kell saját magán.” Egyes vélemények szerint megnyugtatólag Francois Hollande-nak is kamerák elé kellene állnia, elmagyarázva a jelenlegi görög adósságválság problémáját a francia állampolgároknak, de ez egyelőre várat magára, ahogyan a görög-uniós kötélhúzás végeredménye is.

S hogy mit gondolnak a franciák? Az Ifop által nemrég közölt felmérés szerint Francois Hollande-nak igencsak aktivizálnia kellene magát, hogy megerősítse szerepét a válságkezelés folyamatában. Arra a kérdésre, hogy „Azért hogy kilábaljunk a mostani pénzügyi válságából Ön kinek ad bizalmat?” a franciák 24 százaléka válaszolta azt, hogy Francois Hollande-nak, míg 44 százalékuk inkább bízik Angela Merkel német kancellárban.