Három méterre Merkeltől

Hetek óta másról sem szóltak a hírek, mint Angela Merkel budapesti látogatásáról. Mindenki azt találgatta, milyen témákat érint majd a német kancellár és a magyar miniszterelnök, és ennek milyen hatása lesz a magyar-német kapcsolatokra. Az Andrássy Gyula Budapesti Német Nyelvű Egyetem hallgatóiként mi is úgy vártuk Merkel asszonyt, mint gyermekek a Mikulást. Azzal a különbséggel, hogy mi pontosan tudtuk: számunkra ez a látogatás biztosan ajándékot jelent majd, nem virgácsot.

Izgalommal teljes várakozással léptünk be az egyetem kapuján. Elvégre, nem minden nap találkozhat az ember a német kancellárral. Pláne nem láthatja őt ilyen közelről. Pedig akkor még nem is tudtuk, pontosan hol ülünk majd. 

Három méterre ültem a német kancellártól

Bent már nagy volt a sürgés-forgás, igazi csapatmunka kellett az esemény lebonyolításához. A biztonsági intézkedéseket követően megkaptuk az ültetőkártyáinkat, melyekről kiderült, hogy az Andrássy Egyetem hallgatóiként mindannyian a pódiumon kapunk helyet. Angela Merkel mellett. Tőle nagyjából három méterre. Azt hiszem, erre egyikünk sem számított. A politikusoknak ez már nyilván nem jelent akkora kiváltságot, minket, hallgatókat viszont ritkán ér ilyen megtiszteltetés. Az biztos, hogy lesz mit mesélni majd az unokáknak.

Vissza nem térő lehetőség

A rektori köszöntők és a díszdoktorrá avatás után Angela Merkel kapott szót, ezt követően pedig eljött a hallgatók ideje.

A látogatáson belül a hallgatók számára minden bizonnyal ez volt az a rész, mely minden szempontból a legtöbb kérdéssel járt. Egyrészt azzal az önmagunkhoz szóló kérdéssel, hogy merjük-e kihasználni a lehetőséget, merünk-e kérdést intézni Európa jelenleg legbefolyásosabb politikusához. Másrészt konkrét kérdésekkel Angela Merkelhez, hiszen a látogatásnak ez a része biztosított alkalmat arra, hogy mi, az öt kiválasztott egyetem hallgatói is szóhoz jussunk.

A feltett kérdések között voltak személyes jellegűek, és szakmaiak, aktuálpolitikaiak is. Mindenki ízlésének megfelelően választott. A célunk az volt, hogy lehetőleg olyan kérdéseket tegyünk fel, melyekre nem találunk választ minden második hírportálon.

„A békés forradalom nélkül, azt hiszem, sohasem lettem volna politikus”

A legbátrabb jelentkező azt szerette volna megtudni, mikor döntötte el Angela Merkel, hogy politikával szeretne foglalkozni, és mikor azt, hogy kancellár szeretne lenni, hiszen eredetileg fizikából diplomázott, sőt, doktorált is később. Válaszként a kancellár asszony elmondta, hogy számára meghatározó volt, ami 1989 végén történt. Ekkor ugyanis belépett a Demokratikus Ébredés Pártjába, mely a későbbiekben szövetségre lépett a Kereszténydemokrata Unióval. Ekkor egy kis időre „mentesült” a tudományos munka alól, majd végül inkább a politikánál maradt. Viszonylag gyorsan sikerült felépítenie a karrierjét, de szerinte ez csak forradalmi időkben lehetséges. Később a Kereszténydemokrata Unió elnöke lett. Ekkor fel kellett tennie magának a kérdést, hogy „Mernél-e a szövetségi kancellár posztjára, legalábbis pályázni?”. Ez 2000-ben volt, 2005-ben pedig kancellár lett. Így kell ezt csinálni.

„A nők is ugyanolyan emberek, mint a férfiak”

Részben az előzőhöz kapcsolódó volt az én kérdésem is, mely a kancellár asszonyhoz, mint nőhöz szólt: milyen tanácsokat adna nekünk, lányoknak, akik jövőben szintén politikai pályára szeretnénk lépni? Angela Merkel szerint kezdetnek nem árt egy diploma és egy kis szakmai gyakorlat. Majd hozzátette: „a nők is ugyanolyan emberek, mint a férfiak, éppen ezért, az embernek hinnie kell önmagában, mennie kell az útján, nem szabad hagynia, hogy legyűrjék, ugyanakkor nem is szabad megsértődni, ha veszítünk.” Kudarcok esetén nem szabad azt hinni, hogy azért vesztettünk, mert nők vagyunk. „Ez a férfiakkal is előfordul”- mondta.

Angela Merkel, az ember

A beszélgetés olyan hangulatban zajlott, ahogyan szerettük volna: kötetlenül, barátságosan, néha egy kis humorral fűszerezve. Angela Merkel köztünk nem kancellárként, hanem emberként volt jelen. Olyan emberként, aki szívesen mesél a múltjáról, legutóbb olvasott könyvéről, a szabadidejéről, de a világ és Európa problémáiról is. Megtiszteltetés volt számunkra mind a kérdésfeltevés, mind a válasz meghallgatása. Még kell néhány nap, mire elhisszük, hogy ez az egész valóban velünk történt.