Hatmillió olasz egészsége forog veszélyben

Egy frissen kiadott jelentés szerint az ipari szennyezés következtében rohamosan növekszik a fertőzésnek kitett személyek, a daganatos megbetegedések és a halálos áldozatok száma egyes olasz iparvidékek közelében. Rendkívül súlyos a helyzet a dél-olaszországi Tarantóban, ahol a nagyfokú környezetkárosítás miatt eljárás folyik Európa legnagyobb acélgyártó üzeme ellen. Míg a zöldek és a lakosok egészségüket, addig a folyamatos fertőzésnek kitett dolgozók állásukat féltik. A környezetvédelmi miniszter az olasz acélgyártás elleni nemzetközi összefogástól tart.

Egészségügyi szükséghelyzet Olaszországban

Olaszországban a gyárak por- és füstkibocsátásai következtében mintegy hatmillió olasz él magas környezeti kockázatú területeken. Az egészségügyi miniszter jelentése szerint a kohászati üzemek, bányák, teherkikötők, szeméttelepek és hulladékégetők környékén a halálozási arány 15 százalékkal magasabb, mint az ország többi részén. A nápolyi szeméthegyek csak a jéghegy csúcsai; jóval nagyobb gondot jelent a maffia által kezelt hulladéktömeg, amelyet a déli régiók földjei nyelnek el. Az illegálisan eltüntetett hulladék a talajon keresztül mérgezi a táplálkozási láncot. Ami az ipari szennyezést illeti, szintén az azbeszt által fertőzött dél-olasz iparvidékek követelik a legtöbb áldozatot. Ezeken a területeken 2003 és 2008 között 32 százalékkal emelkedett a mellhártyarák halálos áldozatainak száma, amely így elérte az átlag háromszorosát.

„Vörös riasztás” Tarantóban

A legkomolyabb egészségügyi kockázattal rendelkező területek listáját az olasz csizma sarkában fekvő Taranto városa vezeti, köszönhetően Európa egyik legnagyobb itt található acélgyártó üzemének, az ILVA olasz acélgyártó vállalat legfontosabb létesítményének. A tarantói gyárnak egy rendkívül sűrűn lakott városrész ad otthont. Az Egészségügyi Minisztérium idén októberben nyilvánosságra hozott jelentése szerint a városban a daganatos megbetegedések valószínűsége a nők körében 100 százalékkal magasabb, mint a régió többi területén. A halálozási arány az egy év alatti gyerekeket illetően is emelkedett. A legveszélyeztetettebb zónákban a táplálkozási lánc fertőzöttségét igazolják a lakosság körében végzett vizsgálatok; a gyár 15 kilométeres körzetén belüli tanyák állattenyésztőinek vérében talált mérgező anyagok mennyisége kiugróan magas.

Az ILVA elleni eljárás

Az ILVA genovai és tarantói üzemei által kibocsátott szennyezőanyagok környezetkárosító hatása már évtizedek óta komoly viták forrása; 2002-ben Genovában több kokszolót is leállítattak, miután bebizonyosodott, hogy a gyárnak otthont adó negyedben a halálozási arány jelentősen magasabb, mint a város más részein. A szennyezés elleni normák megsértésének vádjával már többször indult büntetőeljárás a gyár vezetősége ellen; idén júliusban környezeti katasztrófa okozása miatt házi őrizetre ítélték a tulajdonost, Emilio Rivát és Luigi Capogrossót, a tarantói üzemvezetőt is. Ezzel egy időben lezárták a gyár több létesítményét.

Negatív nemzetközi kampány is lehet a háttérben?

A problémák ellenére az ILVA nem fogja elhagyni a várost; csaknem félmilliárd eurót fektet az üzem szanálásába – jelentette be Corrado Clini környezetvédelmi miniszter. Feltételezése szerint „egyes európai és Európán kívüli ipari társaságok abban reménykednek, hogy a kezdeményezés sikertelen lesz. Sok olyan eszköz áll rendelkezésükre, amelyek negatívan befolyásolják a törekvéseket”. Az európai acéltermelésre nehéz idők köszöntöttek, és „ha Európa legnagyobb kohászati központja bezárna, annak sokan örülnének” Olaszországon kívül. A miniszter a környezetvédelmet ötvözné a növekedéssel és az európai versenyképességgel. Az Európai Bizottság ipar- és vállalkozáspolitikáért felelős biztosa, Antonio Tajani kérésére a Bizottság még októberben napirendre tűzte az acélgyártás versenyképességének kérdését.

„Igazságot Tarantónak”

Az Egészségügyi Minisztérium jelentésének eredményei több mint riasztóak; a tarthatatlan körülmények ellen tiltakozott az „Igazságot Tarantónak” elnevezésű, környezetvédőkből és városlakókból verbuválódott csoport. Az olaszországi Zöldek elnöke a tárgyalások folytatását sürgeti, mondván „a tarantói lakosok megérdemlik és követelik, hogy ne a betegségek gócpontjában, hanem egy tiszta városban élhessenek”. Sürgős beavatkozást és hatékonyabb megelőzést szorgalmaz Ettore Attolini tartományi tanácsos és Renato Balduzzi egészségügyekért felelős miniszter. Utóbbi ígérete szerint az új környezetvédelmi engedélybe a környezetvédelmi mellett az egészségügyi előírások is bekerülnek majd. „Én nem tudom szembeállítani az egészséget a munkával. Kétség sem fér hozzá, hogy az egészség alapvető fontosságú, de a munkanélküliségnek is komoly következményei lehetnek az egészségre” – nyilatkozta a miniszter.

Egészség vs. munkahelyek

A probléma kapcsán egyelőre feloldhatatlan ellentét körvonalazódik a munkához való jog és az egészséghez való jog között. A környezetszennyező gyárak természetesen rengeteg munkaerőt szívnak fel, így ezen üzemek vagy egyes részeik bezárása következtében jelentős tömegek maradnának állás nélkül. Márciusban a megélhetésüket féltő ILVA dolgozói vonultak fel, tiltakozva az üzemrészek bezárása ellen.

A „22-es csapdája”

Nem csak Taranto városa él folyamatos vörös riasztás alatt; meglehetősen súlyos a helyzet Triesztben, a szicíliai Gelában és a szardíniai Porto Torresben és Portoscusóban; az utóbbi településen a legnagyobb a hörghurutos és asztmás megbetegedések aránya felnőttek és gyerekek között egyaránt. A „22-es csapdája” itt is visszaköszön: a siralmas és egyre romló egészségügyi körülményekre a környezetszennyezést előidéző üzemek bezárása jelenthetne gyógyírt, ez esetben azonban a munkanélküliség réme fenyeget. A gyárak környezettudatos átszervezése sok pénzt emésztene fel, amely az olasz iparban nem áll rendelkezésre – különösen a gazdasági válság közepette.