Ismét tiltakoznak a németországi muszlimok

A német belügyminiszter, Hans-Peter Friedrich újabb rossz pontot szerzett az országban élő muszlimoknál. Ezúttal az iszlamizmus ellen akart kampányolni, de nem a jó módszerrel.

A legfrissebb vita két központi fogalma az úgynevezett „Eltűnt!” plakát és a körözési plakát. Az elsővel gyerekeket, családtagokat, barátokat keresünk, akik eltűntek, és hazavárjuk őket. A másikkal bűnözők után nyomozunk. Jelen esetben azonban az eltűntek egyben elkövetők is, radikális muszlimok, iszlamista terroristák. 

Előzmények

Mindez azzal kezdődött, hogy egy megtört anya panaszlevelet írt a német belügyminiszternek. Leírta, hogy a lánya szélsőséges elveket valló muszlimok társaságába került, idővel ő maga is azzá vált, majd egy nap már nem ment haza. Amikor az édesanya be akarta jelenteni gyereke eltűnését, azzal a ténnyel kellett szembesülnie, hogy nincs kihez fordulnia. A rendőrségnek nem hatásköre ez a speciális eset, más pedig nem foglalkozik ilyesmivel. A levél hatására a belügy létrehozott egy tanácsadó központot a Migrációs és Menekültügyi Hivatalon belül. Idén január óta létezik egy telefonszám, amelyen a „károsultak” bejelentést tehetnek. Csakhogy szinte senki nem él a lehetőséggel. Az első fél évben mindössze 20 hívás érkezett a központba, ennek is közel a fele újságíróktól. Annak érdekében, hogy a segélyszervezet mindenki által ismert legyen, a minisztérium 300.000 eurót fordított reklámtevékenységre: internetes kampányok, újsághirdetések, köztéri plakátok. Az akcióért a minisztérium terrorizmus elleni osztályát tették meg felelősnek.

A probléma kiváltója az volt, hogy a muszlim és a radikális szót egy szövegkörnyezeten belül kellett alkalmazni annak érdekében, hogy az üzenet elérje a célközönségét. Ezzel viszont a hatóságok ismét magukra haragították a társadalom muszlim tagjait. A reakciók meglehetősen hektikusak voltak, egyes vallási szervezetek egyenesen az iszlamista szó eltörlését követelték a kormánytól. Kérésüket azzal magyarázták, hogy nem tartják etikusnak a vallás és a terrorizmus fogalmának összekapcsolását. Úgy tűnt, sikerül megoldást találni: személyes sorsok, valós emberek jelentek meg az utcákon kicsi plakátok formájában, akik a szélsőséges vallási nézetek áldozataivá váltak. A muszlim egyesületek kérésére az iszlamista szót eltüntették belőlük, vallási fanatikusokról és terrorcsoportokról tájékoztatnak a felhívások. Csakhogy ezek a papírlapok inkább hasonlítanak körözési fotókra, mint egy anti-iszlamista kampány részeire. 

Valaki nem mondott igazat

Augusztusban beindult a kampány, a vallási szervezeteket pedig azonnal felemelték a hangjukat ellene. Tiltakozásukban a német politikai ellenzék is támogatta őket, mondván, hogy a kormány programja veszélyezteti az országban nagy nehezen kialakult integrációs klímát. A belügyminisztérium közleménye szerint a muszlimok képviseletei nem éltek panasszal. Némi cinizmussal úgy fogalmazott a hivatal szóvivője, hogy az egyetlen muszlim észrevétel a Hassan név írásmódjával kapcsolatban merült fel, miszerint a törökök egy s-sel, az arabok kettővel írják. A képviseletek nem így emlékeznek. Szó szót követett a helyi sajtókban, de hogy ki nem mondott igazat, az nem derült ki. Ali Kizilkaya, az Iszlámtanács szóvivője a vitát követően úgy nyilatkozott, hogy „ha a kijelentések ennyire ellentmondóak, talán el kellene gondolkodni azon,   mi okozza a hibát a felek közti kommunikációban”. 

A konfliktus forrása

Friedrich hivatalba lépését követően szinte azonnal összetűzésbe került az iszlámmal. A volt köztársasági elnök, Christian Wulff kijelentését, miszerint az iszlám Németország része, tagadta. Ezzel egy addig kiépült, jónak nevezhető viszonyt sikerült lerombolnia a kormány és a muszlimok érdekképviseletei között. Bár sor került a bocsánatkérésre, a bizalmatlanság megmaradt. Ezt követően az új belügyminiszter meg akarta mutatni, hogy ő is van olyan jó, mint elődje. Programot hirdetett a terrorizmus ellen, s a muszlimok segítségét kérte. A kommunikáció azonban ezúttal sem volt sikeres, ők ugyanis mindezt úgy értelmezték, hogy váljanak besúgókká, árulják el családtagjaikat, barátaikat. A terv megbukott, Friedrich pedig ismét gyűlölt személlyé vált. 

A vallási vezetők szerint a mostani kampány azért született meg, hogy a minisztérium a saját útján járhasson, ne kelljen együttműködni a muszlim szervezetekkel, „kiléphessen a nem kívánt kapcsolatból”. Ez az oka, hogy most sem akarnak együttműködni a hivatalos szervekkel.

A Hüriryet „bevállalta”

Minden felhang ellenére tehát a kampány élt, szeptemberben már a kiválasztott újságokban is visszaköszöntek a plakátok kicsinyített képei. Még a németországi török sajtó berkein belül is sikerült támogatókat találni, így került be a programba a Hürriyet és a Zaman című lapok. „Nem tagadjuk, féltünk az olvasóink reakcióitól” – nyilatkozta a Hürriyet egyik alkalmazottja. Úgy tűnt, tényleg van mitől tartaniuk. Miután kirobbant a Mohamed prófétát gyalázó videó körüli vita, az újság felmondta a minisztériummal kötött megállapodást. A nemzetközi események nemcsak a lapra hatottak így, hanem maga a belügy is visszakozni látszott. Egy jelentésben azt közölték a médiával, hogy az óriásplakátok kifüggesztése egy szerencsétlen esemény miatt eltolódik. Ennél konkrétabb magyarázattal nem szolgáltak, tehát nem tudni, hogy a terv ezen része megvalósul-e valaha is. Az viszont tény, hogy a hirdetőtáblák bérlése október 1-jén lejárt, és egyelőre senki nem jelezte azok meghosszabbítását.