Brüsszel és a Mikó-ügy

Az Európai Bizottságnak a hazai igazságügy helyzetéről készített jelentéséből egyértelműen kiderül, hogy Victor Pontáék elvesztették a média- és propagandaháborút nemzetközi porondon.

A jelentés kertelés nélkül rámutat a Ponta-kormány kifogásolt intézkedéseire, és konkrétan követel több olyan lépést, amelyek az unió két-három héttel ezelőtt még létező bizalmának visszanyeréséhez szükségesek. Pontáékat nem védték meg az európai szocialisták. A vezető európai szocialista politikusok nyilatkozatai is jelezték már napokkal ezelőtt, hogy a szocialisták csak bizonyos mértékben állnak ki romániai párttársaik mellett, ez a határ viszont nagyon messze volt attól a feltétel nélküli támogatástól, amit Ponta és Antonescu bizonyára remélt. A jelentés politikai jellegű része szinte kizárólag az elmúlt két hét történéseire vonatkozik, így a Demokrata Liberális Párt (PDL) és Băsescu joggal mondja, hogy a jogállamiság Brüsszel általi megkérdőjelezése kizárólag a Szociálliberális Szövetség (USL) felelőssége.

Ugyanakkor a technikai rész sem fest rózsás képet a hazai igazságügy működéséről. Főleg azért nem, mert a mostani jelentés az elmúlt öt évet értékeli. Az igazságügy figyelemmel kísérését eredetileg öt évre tervezte az unió csatlakozásunk pillanatában, ezért volt indokolt a mostani összegző értékelés. Az eddigi éves jelentésekben – főként az öt éves időszak vége fele – a pozitívumok már túlsúlyba kerültek, ezért is volt sokkoló a mostani drasztikus jelentés. De visszatérve a technikai részre, az alapos szakértői elemzés rámutat a román igazságszolgáltatás valamennyi rákfenéjére, amelyért viszont kétségtelenül a PDL és maga Băsescu is hibás, akárcsak a rendszer működését szabályozó intézmények, mint például a Legfelső Bíróság vagy a Legfelső Igazságszolgáltatási Tanács.

Az államfő leváltásáról szóló népszavazás miatt az Unió vezetői a jogállamiság tiszteletben tartására helyezték a hangsúlyt. Ettől volt hangos a nemzetközi média is, ami rendkívül kedvezőtlen helyzetet teremtett a sepsiszentgyörgyi Székely Mikó Kollégium ügye számára. Mint ismert, vérlázítóan igazságtalan alapfokú bírósági ítélet nyomán az iskolaépületet ismét államosították, a református egyházat – amely jogos tulajdonosa az épületnek –kártérítés kifizetésére kötelezik. Markó Attila államtitkárt és Marosán Tamás volt egyházi jogi tanácsadót három-három év letöltendő börtönbüntetésre ítélték, Silviu Clim igazságügyi minisztériumi volt tanácsadó pedig három év felfüggesztett börtönbüntetést kapott. Joggal aggódtak az ügy iránt érdeklődők, hogy mit lehet tenni akkor, amikor egész Európa az úgynevezett Băsescu-éra jogállamiságát védelmezi. A helyzet azonban nem ilyen egyszerű, hiszen a jelentés sorra veszi a román igazságszolgáltatás működésének visszásságait. Az üggyel foglalkozóknak elsősorban azt kell Európa tudomására hozniuk, hogy a Băsescu-korszakban sem működött jól az igazságszolgáltatás, amely kétségtelenül sokat fejlődött – erősödött önállósága –, de távolról sem volt még az a megbízható és tévedhetetlenül működő rendszer, amelyben európai mércével osztogatták az igazságot.

A jelentés konkrétan beszél arról, hogy a román igazságszolgáltatás „következetlensége” továbbra is megoldatlan probléma, amely „a rendszer egyik nagy hiányossága”. Az értékelés szerint ennek oka részben az, hogy a bírák nem tudatosítják eléggé az ítélkezés egységes jellegének fontosságát, ami a „bírói függetlenség túlzott” felértékelésével magyarázható. Persze, a jelentés főként abból a szemszögből veti fel ezt a problémát, hogy hasonló bűncselekmények esetében a bírák különböző büntetéseket szabnak ki, de annyiban a Mikó-ügyhöz is kapcsolódik a rendszer következetlensége, hogy az egyháznak az iskolaépület fölötti tulajdonjogát már megállapította 2006-ban a brassói ítélőtábla. Brassóban egyféleképpen ítélnek, Buzăuban pedig más törvények érvényesek? A Mikó-ügy is tehát jelzi, hogy a jogállamisággal a Băsescu-korszakban is bajok voltak, akárcsak most. Nem is lehet ez másként, és maga a korszakolás sem indokolt, hiszen az igazságszolgáltatás egy olyan gépezet, amelyben reformokat csak nagyon lassan lehet végrehajtani. A rendszer működik már évtizedek óta jól vagy rosszul, de egy személy körüli belpolitikai vita miatt, röpke két hét alatt nem fog megváltozni. A jelentés maga is igazolja, hogy öt év is mennyire rövid idő lehet a mélyreható reformok végrehajtásához.

Mindezek ellenére bizonyára nem könnyű ráirányítani a figyelmet a Mikó-ügyre, amikor a legfőbb cél az, hogy minél több korrupt politikust találjon az igazságszolgáltatás. Ennek a korrupciós kényszernek a gátlástalan érvényesítése viszont nem a jogállamiságot fogja megerősíteni, hanem éppen azt fogja megszüntetni, hiszen a tulajdonhoz való jog nélkül nem létezhet jogállam.

A fenti írás a Szabadság.ro oldalon jelent meg, szerzője Borbély Tamás.