Mi lesz a kínai WikiLeaks-informátorokkal?

A WikiLeaks által kiszivárogtatott táviratok elemzésekor a szakértők többnyire az abban szereplő tartalomra és az amerikaiak véleményére helyezik a hangsúlyt. Sokan boncolgatták, hogy a diplomáciai kapcsolatokra mekkora csapást jelent az elveszett bizalom, arról viszont kevés szó esik, hogy a megnevezett informátoroknak mi lesz a sorsa a nem demokratikus államokban. Kínában például eddig állítólag nem csapott le rájuk a hatalom haragja, de a nacionalista fórumokon máris gyűlölettel tekintenek a szivárogtatókra.

„Ha eljön az idő, le kell őket tartóztatni, meg kell ölni őket!” – olvasható a fenyegető mondat az egyik népszerű újmaoista weboldalon. Az anonimitásuk mögé bújó, amerikai kapcsolatokat ápoló informátorok lettek Kína új fekete bárányai: a kiszivárogtatott táviratokból számos aktívan tevékenykedő kínai blogger és Twitter-felhasználó valódi neve is napvilágra került, a diplomáciai források közt pedig több ismert értelmiségit is találunk.

Összesen 29431 olyan táviratot hozott nyilvánosságra a WikiLeaks, amely az Egyesült Államok kínai külképviseleteiről származott. Ezekben több száz akadémikus, ügyvéd, politikai aktivista osztja meg nézeteit, de akadnak tibeti szerzetesek, ujgur emberi jogi aktivisták, a Kínai Kommunista Párt tisztségviselői,, újságírók és bloggerek is, akik véleményt mondtak a kínai kormány egyes intézkedéseiről. Többük már korábban is szálka volt a kínai állam szemében, a problémás személyek az utóbbi években folyamatos megfigyelés alatt álltak. Az amerikai informátorként lebukott („védett” vagy „szigorúan védett”) kommunista párttagok jussa minden bizonnyal a megszégyenülés és hivataluk elvesztése lesz, de ennél komolyabb megtorlásra is számíthatnak – talán a Washington kezére játszó tibeti és ujgur aktivisták jövője a legbizonytalanabb. Joshua Rosenzweig, hongkongi illetőségű emberi jogi szakértő szerint a fő gondot az okozza, hogy a kiszivárogtatott dokumentumok a pártellenesség és a Nyugathoz való húzás egyértelmű bizonyítékaiként használhatók majd fel az informátorok ellen.

A borúlátás azonban mintha elkerülné a diplomáciai botrány kínai áldozatait. Pániknak egyelőre semmi nyoma, és mindeddig hivatalos eljárás sem indult az érintettek ellen – vagy legalábbis a sajtó nem adott hírt róla. Azonban nem teljesen alaptalan az aggodalom, mert például Afrikában már többen megsínylették a hirtelen jött hírnevet: két, a táviratokban megnevezett zimbabwei tábornokot hazaárulással vádolnak, egy etióp újságíró pedig hazája elhagyására kényszerült, miután neve kitudódott és zaklatni kezdte a rendőrség.

Nem félnek?

Az ügyben érintett Vang Csen-jü (Wang Zhenyu) pekingi ügyvéd például a Global Times című, angol nyelvű kínai kormánylapnak elmondta: gyakran találkozott amerikai diplomatákkal, hogy megvitassák a Kínában megvalósítható reformtörekvéseket. „Egyelőre semmi sem történt velem, és arról sem hallottam, hogy másnak baja esett volna” – nyilatkozta a szigorúan védett személyként nyilvántartott informátor. Értetlenül áll a fokozódó közhangulat előtt, hiszen „a globalizáció korát éljük. Teljesen hétköznapi dolog, hogy az ember külföldiekkel kommunikáljon. Mindig egyenes voltam, és nincs rejtegetni valóm” – vélekedett.

Ho Vej-fangot (He Weifang), a Pekingi Egyetem jogi karának oktatóját nyolc, a WikiLeaks birtokába jutott távirat is említi. Az iratok védett státuszú informátorként hivatkoznak a professzorra, akit – állítása szerint – egyáltalán nem zavar, hogy neve ezúttal ilyen kontextusban került a nyilvánosság elé, bár a „védettséggel” kapcsolatban már vannak kételyei. Ho szerint a jövőben sem okozhat problémát számára nagykövetségi megbízottakkal érintkezni, hiszen ez rendszerint „csak szimpla kommunikáció” – nyilatkozta.

A közfigyelem középpontjába került Jü Csiendzsung (Yu Jianrong) professzor, a Kínai Társadalomtudományi Akadémia kutatója is. Jü aktív és ismert internetes blogger, az ő nevét az augusztus végén kiszivárogtatott táviratok közül legalább 18 említi. Az Akadémia professzora korábban már több esetben felemelte szavát a kínai földművesek mellett, ellenezve a helyi kormányzatok kirekesztő, a kistermelőket ellehetetlenítő földpolitikáját. A kínai internetes közösségben vita kerekedett Jü megítéléséről, ugyanis egy személyes ellenfele, Fang Csou-ce (Fang Zhouzi) mikroblogján amerikai informátornak és képmutatónak nevezte a professzort. Ellentétük egy 2005-ös szakmai nézeteltérésre vezethető vissza, de Fang sikeresen kihasználta a WikiLeaks nyújtotta támadó felületet és a táviratok felhasználásával kritizálja a professzort.

Ugyancsak a „szigorúan védett” személyek közt szerepelt Jü Csia-fu (Yu Jiafu), a Hszinhua állami hírügynökség korábbi munkatársa (japán és koreai külügyi szakértő), ő azonban jelenleg 18 éves börtönbüntetését tölti. Az idősödő újságírót még 2009-ben ítélték el, miután államtitoksértés vádjában bűnösnek találtatott: Jü Csia-fu a vádak szerint Kína külpolitikai érdekeit sértő információkat szolgáltatott Japán számára.

Nagy kérdés, hogy hosszabb távon milyen következményekkel kell szembenézniük a kiszivárgott táviratokban szereplő kínaiaknak és a közvélemény értesülhet-e a bosszúról. Mindenesetre megjegyzésre érdemes, hogy a kínai nyelvű állami lapoknál valamivel gyengébb – vagy annak ítélt – cenzúra alatt álló Global Times a megszólaltatott informátorokon keresztül igyekszik bizonyítani: nincs félnivalójuk az amerikai diplomatákkal szóba álló elvtársaknak.