Romney támogatottsága: elég lehet az állandóság?

A korábbi évek republikánus elnökjelöltségi küzdelmeitől eltérően, az idei évben nehéz megjósolni, hogy ki lesz a végső befutó. Minden eddiginél fontosabbá vált meggyőzően szerepelni a vitákon, hiszen az erősorrend pillanatok alatt képes megváltozni. Csupán egyetlen jelölt van, aki január óta stabilan őrzi viszonylag magas népszerűségét: Mitt Romney.

Csak nézőpont kérdése, hogy Romney jelenlegi helyzetét negatívnak vagy pozitívnak aposztrofáljuk. Tekinthetjük negatívnak, hiszen a volt massachusettsi kormányzó úgy tűnik se előre, se hátra nem tud mozdulni a népszerűségi versenyben, amelyben a republikánus választók nagyjából egynegyede támogatja. Viszont jó hír számára, hogy hónapról hónapra állandó a támogatottsága, miközben potenciális ellenfelei, Perry és Cain népszerűsége az utóbbi időkben hullámvasútszerűen ingadozott. Kérdés, hogy mire lehet elég ez a pozíció Romney számára?

Erősebbek azok a hangok, amelyek azt a bizonyos poharat félig üresen látják. Azt mondják, hogy Romney már elérte népszerűségi maximumát, nem tud megújulni, nem érdekli az embereket, és képtelen lesz elhúzni a többi jelölttől.

Ha azonban kellő optimizmussal szemléljük a kialakulóban lévő helyzetet, úgy találhatjuk, hogy Romney-nak nincs oka az aggodalomra. Ez a típusú értelmezés abból indul ki, hogy a volt kormányzó január óta tartó állandó támogatottsági szintje aranyat ér. A The Wall Street Journal/NBC News január óta hétszer végzett széleskörű közvélemény-kutatást a republikánus előválasztásokkal kapcsolatban, amelyekben Romney mindvégig 20% és 30% között mozgott. Tavasszal ezt az eredményt a lehetséges jelöltek mellett, míg az utóbbi időkben a tényleges kihívók ellenében érte el.

Miközben Rick Perry támogatottsága az augusztus végén mért 38%-hoz képest, október elejére 16%-ra csökkent és Herman Cain támogatottsága 5%-ról 27 százalékra nőtt, Romney népszerűsége változatlanul 23%-on stagnált. De ami ennél is fontosabb, hogy a jelölt támogatói csoportjai között nem találunk nagyobb torzulásokat. A magukat republikánusnak vallók nemtől és ideológiai beállítottságtól függetlenül hasonló mértékben szavaznának rá. Habár kicsit gyengébb az igazi konzervatívok és a Tea Party szimpatizánsok körében, ez a gyengeség kevésbé hangsúlyos, mint ahogy azt sokan képzelnék.

Ráadásul ő a legnépszerűbb második választás a republikánusok preferenciájukban, ami egyértelmű jele annak, hogy a maradék 75% is valamennyire szívesen venné a jelöltségét, miközben az igazi konzervatívok 60%-a úgy nyilatkozott, hogy alapvetően pozitív érzései vannak Romney-val kapcsolatban. Az egyetlen kellemetlen adat Romney számára az, hogy az előválasztók 40%-a tudna találni valamilyen kifogást, amiért nem szavaznának rá az általános választásokon, amennyiben ő lenne a jelölt.

Peter Hart demokrata közvélemény-kutató szerint Romney olyan típusú jelölt, aki az emberből „tiszteletet, de nem szenvedélyt” vált ki. Az ilyen jelöltek néha buknak, mint Michael Dukakis, vagy Bob Dole, de néha sikeresek, mint George H. W. Bush. A sorsuk azon múlik, hogy megtalálják-e megfelelő időt az indulásra.