A Mol-sztori amerikai szemmel: II. rész

Komolyan érdekelte a budapesti amerikai nagykövetséget a Mol sorsa – ezt a Wikileaks által nyilvánosságra hozott táviratokból is tudhatjuk. A diplomaták figyelemmel követték a 2007-es osztrák felvásárlási kísérletet, majd azt a 2009-es ügyletet is, melynek során egyetlen éjszaka alatt, Gyurcsány Ferenc távozásának zűrzavarában orosz kézre játszották át a Mol 21 százaléknyi részvénypakettjét, melyet végül 2011-ben vásárolt vissza az Orbán-kormány mintegy 500 milliárd forintért.

Indul a harc az oroszok ellen

Az orosz Szurgutnyeftyegaz 2009. március 30-án jelentette be, hogy megvásárolta az ÖMV-től annak 21,2 százalékos Mol-részvénypakettjét, jelentette április 2-án kelt táviratában a budapesti amerikai nagykövetség. Mint arra a diplomaták is felhívták a figyelmet: a tranzakcióra alig egy héttel azután került sor, hogy Rutterstorfer ÖMV-vezérigazgató bejelentette: az osztrák cég még legalább egy évig nem válik majd meg magyar részvényeitől.

Április elsején az Országgyűlés Külügyi Bizottsága rendkívüli ülésre gyűlt össze, hogy megvitassák a fejleményeket. Ahogy a tanácskozáson meghallgatott Hernádi Zsolt Mol-vezérigazgató elmondta: a Szurgut korábban semmilyen nemzetközi szerepet nem vállalt, soha nem tárgyalt a Mollal a részvényvásárlásról, így teljesen érthetetlen, hogy most miért fizetett kétszeres árat a részvényekért. Hernádi biztos volt benne, hogy a Szurgut szándékai ellenségesek. Ezt erősítették meg Mosonyi György Mol-elnök és Varró László, a Mol stratégiai igazgatójának információi is, akik elmondták a követségi alkalmazottaknak: a magyar vállalat igyekszik felkészülni az ellenséges felvásárlás kivédésére.

A követségi távirat emlékeztetett arra is: a Szurgut bevásárlására alig egy hónappal azután került sor, hogy Gyurcsány Ferenc immár sokadik alkalommal Moszkvában járt, ahol többek között a Mol is együttműködési megállapodást írt alá a Gazprommal. A diplomaták idézték Németh Zsoltot is, aki szerint a „kormány vagy béna kacsa, vagy Oroszország ügynöke” az akvizícióban. A követség megszólaltatta Kaderják Pétert, az Országos Energia Hivatal korábbi igazgatóját is, aki szerint „elképzelhetetlen, hogy a kormánynak vagy a titkosszolgálatoknak ne lett volna előzetes tudomása egy ilyen mértékű tranzakcióról, amire ráadásul a miniszterelnök lemondása idején került sor”.

A kormány nevében a követségnek nyilatkozó Banai Károly természetesen minden vádat tagadott. Banai, aki maga is részt vett Gyurcsány moszkvai tárgyalásain elmondta: az oroszok ígéretet tettek a kormányfőnek arra, hogy az összes ilyen akcióról előzetesen értesítik Budapestet. A tanácsadó elmondta: sem az oroszokkal, sem az osztrákokkal folytatott egyeztetéseken nem merült fel, hogy az ÖMV átadná részvényeit a Szurgutnak. Ennek ellenére Magyarországon gyorsan egyetértés alakult ki arról, hogy az ÖMV egyértelműen az oroszok ügynökeként vásárolta fel a Mol részvényeit. Ezt erősítette meg Bayer Mihály Nabucco-nagykövet is, aki elmondta: bár bizonyítékai nincsenek, a részvényeladás egy olyan orosz-osztrák stratégia része lehet, amelynek részleteire csak a jövőben derül majd fény.

Mit akarhat a Szurgut?

A budapesti követség a moszkvai amerikai misszió segítségével megpróbálta felderíteni azt is, mit akarhat a Szurgut, és kik állnak a vállalat mögött. A moszkvai informátorok azonban csak azt tudták megerősíteni, hogy nagyon keveset lehet tudni a vállalatról, amely sokak szerint Vlagyimir Putyin orosz miniszterelnök személyes vagyontárgyai közé tartozik. A beszámoló szerint a Szurgutnak „állítólag” húszmilliárd dolláros készpénztartalékai vannak, így a Mol felvásárlása nem biztos, hogy megáll a 21 százaléknál, ugyanis az orosz cégnek vannak olyan tartalékai, amelyekből magasan a tőzsdei árak felett tud további részvényeket vásárolni. A bizonytalanságra jellemző, hogy a moszkvai anyagban megemlítik: egy elemző szerint a Mol-felvásárlás csak annyit bizonyít, hogy a Szurgut valóban rendelkezhet azzal a bizonyos húszmilliárdos bankszámlával.

Arról, hogy mit akar a Szurgut új beszerzésével, a követség sem tudott egyértelműen állást foglalni. A távirat több elemzői véleményt is idéz, melyek szerint az oroszok vagy finomítói kapacitást akartak szerezni, vagy a Mol gázvezetékei felett akarták megszerezni az ellenőrzést, bár a magyarok inkább azt a nézetet osztották, hogy az oroszok a Mol ellenőrzésén keresztül igazából a Nabuccót akarták ellehetetleníteni.

Az amerikai nagykövetség megjegyezte azt is: bár a magyar pártok végletekig megosztottak a kormányválság miatt, a Mol ügyében azonnal összezártak a hazai politikai szereplők. A követség szerint azonban a magyaroknak csak korlátozott eszközök álltak rendelkezésre az orosz támadások visszaverésére. Varró László tájékoztatása szerint a lex Mol egyetlen részvényesnek sem ad 10 százaléknál nagyobb szavazati jogot, azonban a Mol menedzsmentjéhez hasonlóan a Szurgut is trükközhet, amennyiben részvénycsomagját több részre osztja, és strómanokon keresztül képviselteti magát a Mol vezetésében. Ezt a módszert korábban a Mol maga is alkalmazta, így nem igazán lett volna hiteles, ha megtámad egy ilyen orosz próbálkozást. A követség szerint a Mol részvényeinek 36 százaléka volt „baráti kézben”, míg 14 százalékot a szintén támogatónak számító cseh CEZ és az ománi állami olajvállalat ellenőriz, így a menedzsment helyzete egyelőre biztosítottnak tűnik.

Az amerikaiak szerint a Mol nagy veszélybe került az osztrák-orosz ügylet miatt, és nehéz küzdelemre számíthat a Szurgut ellenében. A követség emlékeztetett: a Szurgutnak hatalmas készpénz-tartalékai vannak, így sikeresen vívhat egy hosszabb csatát is a magyar olajcégért, amelyet súlyosan megviselhet a harc, hiszen likviditása nem teszi lehetővé a komolyabb részvényvásárlásokat, ahhoz mindenképpen banki hitelre lett volna szüksége a Molnak. A részvényekért folyó harc azonban elvonhatta volna a forrásokat a befektetésektől, így a korábban tervezett, és az amerikaiak által is fontosnak tartott interkonnektorok kiépítése is komoly késedelmet szenvedhetett volna.

Összeesküvés? Milyen összeesküvés?

A budapesti távirattal párhuzamosan Bécsben is folyt az adatgyűjtés az Ausztriát is lázban tartó tranzakcióról. Az osztrákok azonban nem lepődtek meg annyira, mint a magyarok. Mint azt a bécsi követség forrásai elmondták: az ÖMV már régóta el akarta adni a Molban meglévő részesedését, főleg azok után, hogy 2008 nyarán az Európai Bizottság nyilvánvalóvá tette: egy esetleges ÖMV-Mol összeolvadás esetén az osztrák vállalatnak több értékes vagyontárgyát, például a schwechati finomítót is el kellett volna adnia. A jelentés szerint az ÖMV ezután döntött úgy, hogy túlad részvénycsomagján, amire már csak egy alkalmas vevőt kellett találnia.

Az eladás nagy tetszést aratott a bécsi elemzők körében, akik örömmel vették tudomásul, hogy az osztrák cég egy rossz piaci periódusban is nyereségesen tudott túladni hosszú évek alatt felhalmozott Mol-részvényein. A rendelkezésre álló adatok szerint az ÖMV mintegy 200 millió eurót keresett az üzleten, amit a tőzsdén is örömmel vettek tudomásul, ugyanis az olajcég részvényeinek árfolyama a bejelentést követően meredek emelkedésnek indult.