Pontrendszerhez köthetik a bevándorlást Németországban?

Habár a munkavállalók szabad áramlása révén az Európai Unió országaiban természetes jelenséggé vált a külföldiek letelepedése, mostanában mégis egyre hevesebb vitákhoz vezet a bevándorlás politikai és társadalmi szinten is. Németország Európa egyik legkedveltebb bevándorlói célországa – a harmadik országokból érkező külföldiek tekintetében is – így a jelenlegi politikai vezetés számára különösen fontos egy megfelelő migrációs szabályrendszer kialakítása, illetve stabilizálása. A Kitekintő összefoglalójában kitér a jelenlegi németországi helyzetre és az ezt érintő politikai álláspontokra is.

Bevándorlók és megítélésük Németországban

A napi német politikában egyre sürgetőbb kérdéssé válik a bevándorlási helyzet rendezése. Alapvetően két nagy szembenálló tábort lehet megkülönböztetni: a világra és a külföldiekkel szemben nyitott németeket, illetve azokat, akik úgy gondolják, a Németországba érkező bevándorlók csupán a szociális rendszer kihasználásában érdekeltek. Ugyanakkor a valóságban természetesen ez jóval összetettebb képet mutat. A németországi helyzet megismeréséhez nagy segítséget nyújtanak számunkra a különböző OECD statisztikák, de a német Központi Statisztikai Hivatal által évente összeállított bevándorlási jelentése is. 

Az OECD statisztikái alapján a világ második legnépszerűbb bevándorlási célországa Németország – írja ezt a Der Spiegel. Az OECD 2014-es migrációról szóló kiadványa alapján 2013-ban a németországi migráció 437 000 főre becsülhető, ami jóval meghaladja az előző évi 370 000 fős létszámot. 2012-ben a lakosság közel 20 százaléka, vagyis körülbelül 16,3 millió ember tudott magáénak bevándorlói gyökereket a családjában. A bevándorlók nagy része az Európai Unió 28 tagállamának valamelyikéből származik, a harmadik országból származó külföldiek száma továbbra is csak lassú növekedést mutat. Az EU-n belül érvényben lévő személyek szabad mozgása szerencsés dolog tehát a német munkaerőpiac számára, hiszen így a beáramló munkaerő nagy része az eddigiekben is első sorban magasan képzettek közül került ki. Ugyanakkor pont ezért félő az is, hogy ha a recesszió után a többi EU-s ország gazdasága is helyreáll, akkor Németország veszíteni fog a külföldi munkavállalókból. Ennek következtében tehát kiemelt jelentőséggel bír és egyre hevesebb politikai vitákba torkollik a harmadik országból érkező bevándorlók helyzetének kérdése.

Természetesen a hivatalos számadatok mellett arról sem szabad megfeledkezni, hogy a német lakosság milyen módon viszonyul az egyre nagyobb számban érkező bevándorlói hullámokhoz. Az elmúlt hónapok során a német és az európai sajtó is számos alkalommal volt hangos az idegenellenes Pegida szervezet több tízezres tömegeket vonzó tüntetéseitől, amely alapján nem nehéz kikövetkeztetni, hogy a németek között sokan ellenzik a külföldiek letelepedését és az idegen kultúrák terjedését Németországban. Ezzel szemben meglepő eredményre jutott a Bertelsmann Alapítvány által 2015 januárjában készített felmérés, hiszen a németek vendégszeretetét vizsgáló kutatás arra enged következtetni, hogy manapság a migránsokat szívesebben fogadják Németországban, mint 3 évvel ezelőtt. A több mint 2000 ember részvételével végzett telefonos közvélemény-kutatás többek között arra is rámutat, hogy egyre többen kívánják a külföldiek magasabb szintű integrációját elősegíteni, és a migránsokkal szemben pedig növekednek a pozitív elvárások is a lakosság körében. 

Nem az a fontos, hogy ki honnan jött, hanem az, hogy ki mit tud

Az elmúlt időszakban tehát egyre hevesebb konfliktusokat okozó és rendkívül ellentétes hozzáállásokat eredményező migrációs vitában legutóbb az SPD állt elő egy új ötlettel. Az elmúlt héten Thomas Oppermann, az SPD elnöke hivatalos tervezetet nyújtott be a bevándorlás szabályozását illetően: a németországi migrációs jogrendszert kanadai mintára, egy pontrendszer bevezetésével kívánják megreformálni, adta hírül a Der Spiegel. A párt elképzelése alapján ösztönözni kéne a magasan képzett külföldi szakembereket, hogy hosszú távon Németországban telepedjenek le. Ezt azért tartják különösen fontos célnak, mert az elmúlt évek tendenciái alapján Németországot folyamatosan hagyják el az értékes tudással rendelkező szakemberek. 

A pontrendszer részleteiről egyelőre annyit tudni, hogy a letelepedni vágyók a nyelvtudásuk és a képzettségük alapján kapnának pontokat, figyelembe véve a fennálló németországi munkaerő-szükségletet is. A kvótákat évente, az egyes ágazatokra külön-külön szabályozva határoznák meg. Az így kiosztott munkavállalási engedélyeket három évre bocsátanák ki, csak ezután lehetne határozatlan időre meghosszabbítani, feltéve, hogy az illető a jövőben várhatóan képes biztosítani saját maga megélhetését. Oppermann elképzelése szerint a pontrendszert eleinte kísérleti jelleggel lehetne bevezetni, később döntenének csak arról, hogy érdemes-e azt véglegesíteni. Az SPD elnöke kiemelte, hogy a jelenlegi bevándorlási szabályozás túlságosan széttöredezett, így egy egységesített és könnyen átlátható rendszer segítségével jelentős külföldi munkavállalói csoportokat csábíthatnának Németországba.

A koalíciós partner elutasítja Oppermann tervezetét

A CDU, vagyis az SPD koalíciós partnere azonban máris megvétózni látszik Oppermann javaslatát, számol be arról a Der Spiegel egy másik cikke. Michael Grosse-Brömer, a CDU/CSU ügyvivőjének nyilatkozata értelmében a pontrendszer bevezetése nem szükséges ahhoz, hogy munkaerőt vonzzanak az országba. Habár Németországnak valóban szüksége van bevándorlókra a munkaerőpiacon, a német gazdasági szereplők elégedettnek tűnnek a jelenleg érvényben lévő szabályozással, hiszen Németországnak megfelelő bevándorlási jogrendszere van – tette hozzá Grosse-Brömer. Mindezek ellenére az a lehetőség még nincs kizárva, hogy a jövőben a meglévő szabályokat megreformálják: bár a CDU nem kíván alapjaiban új törvényt hozni, készen állnak a meglévő szabályokon javítani és főként elősegíteni a külföldiek magasabb fokú integrációját. 

Korábban már egyébként a CDU főtitkára, Peter Tauber is javasolta a bevándorlási törvény megváltoztatását, de akkor ez a párton belül ellenállásba ütközött: többek között a belügyminiszter, Thomas de Maziere és a CDU elnöke, Volker Kauder is ellenezte azt.  Angela Merkel kancellár egyelőre nem kívánt állást foglalni az ügyben, azonban úgy véli, az SPD javaslata alapos átgondolást igényel. 

A bevándorlás szabályozása valódi megoldást jelentene Németország számára?

A hatoldalas hosszúságú munkaprogramban Oppermann azt is megemlíti, hogy Németországnak csak akkor sikerülhet úrrá lennie a demográfiai jelenségekkel szoros összefüggésben álló, csökkenő munkaerő-kínálat okozta problémán, ha a bevándorlást az előző évek szintjéhez közelin tudják tartani. A legfrissebb számítások alapján Németországban várhatóan 2025-ig 6,7 millióval fog csökkeni a keresőképesek száma. 

Ezt a kérdést azonban az SPD egy másik párttagja, Bolkay Öney – Baden-Württemberg integrációért felelős minisztere – is fenntartásokkal kezeli. A miniszter álláspontja szerint – bár a tervezet fontos kérdéseket érint – a német munkaerőpiac helyzetén csak oly módon lehet javítani, ha elsőként a belső problémákat is felszámolják. Bolkay Öney hangsúlyozta: meg kellene vizsgálni a Németországon belüli szituációt is, többek között, hogy mi lehet az oka annak, hogy a megemelt gyermekgondozási segély ellenére is tovább romlanak a demográfiai mutatók. Továbbá milyen módon lehetne megakadályozni, hogy a német, magasan kvalifikált munkaerő a rossz munkakörülmények (alacsony bérek) miatt elhagyni kényszerüljön az országot?

Az integrációért felelős miniszter ugyanakkor a tervezet fő hiányosságának azt tartja, hogy az nem számol a bevándorlási rendszer megváltoztatásának jelentős következményeivel. Ahogy az a Frankfurter Allgemeiner Zeitungban olvasható, Öney szerint nem szabad elfelejteni, hogy bizonyos felmérések alapján a németek egy jelentős része nem kíván további bevándorlói hullámot látni, így viszont felmerül a kérdés, hogy csak azért, mert a gazdaságnak szüksége lenne bevándorlókra, felülről – minden más tényezőt figyelmen kívül hagyva – érdemes-e serkenteni a bevándorlást. 

További kétségek merültek föl azzal kapcsolatban is, hogy mi lesz a sorsa a Németországban letelepedett külföldieknek, ha egyszer már nem lesz rájuk szüksége a német gazdaságnak. Végül pedig döntőtényezőként szolgálhat az ügyben a bevándorlás serkentésének anyagi vonzata is: ha egy újabb bevándorlói hullám éri el Németországot, akkor a harmadik országból érkező külföldi munkavállalók számára nagyszabású integrációs programokat is kéne készíteni, amely a központi költségvetésre jelentős terheket róna. 

Javaslatokban és főként véleményekben tehát nincs hiány, azonban egyelőre úgy tűnik hosszú út áll még a német politikai színtér előtt mielőtt a pártoknak sikerülne a migrációs kérdéskörben egy, a legtöbb fél számára megnyugvást hozó megoldást találni.