Újra fellángoló balkáni határviták

Az 1945 után az öreg kontinenst sújtó legsúlyosabb konfliktus, a délszláv háború lezárását követően 20 évvel a jugoszláv utódállamoknak még mindig számos, az együttélés időszakából hátra maradt problémával kell szembenézniük, amelyeknek pusztán csak egyik komponense az egymás közti határok rendezése. Egy ilyen vita azonban nem csupán a kapcsolatok normalizálódását és a gyógyulási folyamatot mérgezheti súlyosan, de veszélyes precedenst is teremthet a közeljövőben a mindig is „gyúlékonynak” és instabilnak számító régióban.

Múlt hét pénteken Filip Vujanović montenegrói elnök nem írta alá az ország új boszniai nagykövetének kinevezési okmányait, amelyet értetlenséggel vegyes felháborodással fogadott a szarajevói politikai elit. A hivatalos indoklás szerint a barátságosnak nem igazán mondható gesztus kiváltó oka az a néhány hónappal ezelőtt nyilvánosságra hozott, értelmiségiek és különféle bosnyák úgynevezett „nem-kormányzati szervezetek” (NGO) által támogatott, saját meglátásuk szerint bizonyítékokkal alátámasztott álláspont, amely a Podgorica által ellenőrzött tengerparti sáv egy szakaszát történelmi alapon visszakövetelné.

A bosnyák szándékok természetesen egész Montenegróban heves ellenállást és dühös tiltakozást váltottak ki, amelyet a legnagyobb ellenzéki párt, a balközép „Pozitivna Crna Gora” igyekezett becsatornázni, harciasabb fellépést és a külügyminiszter, Igor Lukšić parlamenti meghallgatását követelve. Vezetőjük, a BalkanInsight.com hírportál által is idézett Darko Pajović szerint „egyetlen arasznyi montenegrói területet sem fognak átengedni senkinek”. Podgorica szemszögéből azért is tűnnek érthetetlennek a felmerülő területi igények, mivel Bosznia-Hercegovina 2006-ban a jelenlegi kiterjedésével ismerte el az ország függetlenségét, hat év tárgyalássorozat után pedig tavaly májusban befejeződött a határrendezés technikai procedúrája is, amelyet mindkét fél szentesített még novemberben.

A bosnyák államfői jogköröket gyakorló háromfős elnökség drasztikus válaszlépéseket helyezett kilátásba a nyilvános sértés miatt, amely akár montenegrói nagykövetük visszahívását is jelentheti, habár ezt még hivatalos körökből senki sem erősítette meg. Mladen Bosić, az alsóház szerb alelnöke ugyanakkor meglepőnek és meglehetősen durvának minősítette Vujanović elnök múlt heti lépését, személy szerint ugyanis nem látná akadályát egy, a határok kérdéséről folyó őszinte párbeszédnek. A politikus biztosította a sajtó képviselőit országa békés szándékairól az ügy mielőbbi rendezése céljából, ezért a parlament alkotmány-, és igazságügyi bizottsága nyílt vitára kívánja bocsátani a problémát, jelentésüket pedig már elküldték a boszniai Szerb Köztársaság (Republika Srpska) törvényhozó testületének is közvetlen érintettségük miatt (a vitatott sávval szomszédosTrebinje az ő irányításuk alá tartozik).

A szóban forgó mintegy 75 négyzetkilométernyi, öt falvat és a Sutorina folyót magában foglaló terület alig néhány kilométerre fekszik Herceg Novi városától az Adriai-tenger partján, amellyel Bosznia-Hercegovina a már meglévő, Neum melletti tengeri kijárata mellé még további egyre is szert tenne. Habár a partszakasz a negyvenes évek végéig valóban közigazgatásilag a bosnyákoké volt, montenegrói nemzetközi jogászok, korábbi diplomaták és a hatóságok is egyöntetűen a Badinter Bizottság 1991-es állásfoglalására hivatkoznak, amely alapján a Jugoszlávia széthullásával megszülető államok határainak követniük kell a korábbi tagköztársasági területi felosztást.