Sefcovic néhány napos felkészülés után is jó benyomást tett

Gratulált Jerzy Buzek, az EP szakbizottság elnöke Maros Sefcovicnak „az elmúlt napokban végzett tanulmányaiért”, amellyel a szlovák biztosjelölt felkészült az energia uniós témakörben esedékes alelnöki teendőkre, illetve az erről hétfőn tartott három órás EP-meghallgatásra. Sefcovic nagy tapsot kapott, és fél órán belül mindkét nagy párt méltató szavakkal értékelte szereplését.

A Szocialisták és Demokraták frakciója (balközép) „meggyőző szereplésként” méltatta (az amúgy az ő pártcsaládjukból származó) Sfecovic prezentációját és órákon át adott válaszait, de a néppárti (jobbközép) közlemény is azt emelte ki, hogy a szlovák jelölt „nagy tudásanyagról tett tanúbizonyságot”.

Az első sajtóértékelések szintén arra helyezték a hangsúlyt a meghallgatásról szóló tudósítások végén, hogy a „jelölt nem követett el semmilyen hibát” (European Voice), és hogy szinte bizonyosra vehető a szakbizottságban jelenlévő pártcsoportok koordinátorainak egyetértése Sefcovic megerősítéséről.

A szlovák biztosjelölt, aki a jelenlegi Barroso-bizottságban is alelnöki tisztet tölt be (az EU-intézményekkel való kapcsolattartás az egyik fő feladata), és akit Juncker eredetileg közlekedési biztosnak szánt leendő csapatában, a múlt hét elején tudta meg, hogy (miután túl volt már egy sikeres meghallgatáson) ejtenie kell a közlekedési témakört, és az első körében elvérzett Alenka Bratusek szlovén energia uniós alelnök-jelölt helyére kell beugrania.

Sefcovicot persze az energia- és klímapolitika nem érte teljesen váratlanul, végül is ezek a témakörök a mostani bizottságban is többnyire a biztosi kollégium egészének szintjén jelentenek már évek óta állandó vitatémát. Egyes kétkedőbb brüsszeli hangok éppenséggel pont azt tartották némileg aggályosnak, hogy a szlovák biztos a Barroso-csapatban – úgy tudni – időnként hajlott az energiatémákra nagyon is ráérezve kissé „szlovákul” szavazni (vagy érvelni), alkalmasint igazodva a szlovák kormányfő vonatkozó álláspontjához.

Megfigyelők szerint mindebből a hétfői meghallgatáson lényegében semmi nem jött elő, csupán az, hogy a jelölt jól tájékozott volt a főbb energia- és klímapoitikai témákban, és nem egy vonatkozásban határozott véleménnyel is rendelkezik.

A képviselők körében pozitív visszhangot keltett például, ahogy az energiahatékonysági, vagy a megújuló energiapolitikai célszámok kapcsán amellett érvelt, hogy mutatók önmagukért való fetisizálása helyett a tervbe vett intézkedések üzleti, ellátásbiztonsági értelmére kíván majd súlyozni.

A megújulóknál utalt például arra, hogy ezek révén az adott tagországokban saját energiaforrásokból nyílhat mód az külső ellátásfüggésen lazítani – fokozza tehát az energiaellátási biztonságot – miközben a gazdasági érdek is mellettük szól. A megújulókat támogató technológia kifejlesztése ugyanis versenyképes új iparág megteremtésére is alkalmat ad Európa számára.

Zöldeknek tetsző alapállás volt Sefcovic részéről, hogy a bioüzemenyagok támogatását csak nagyon behatárolt körülmények között – az úgynevezett második generációs bioüzemanyagok tekintetében – tudta elképzelni. Az első generációs „zöld üzemanyag” szerinte több problémát vet fel a mezőgazdasági haszonnövények kiszorításával, erdőségek irtásával és hasonlókkal, mint amennyi hasznot hajtanak.

Azt egyébként cáfolta, hogy kész volna megalkudni, és belemenni abba, hogy az energia- és iparpolitikai érdekeknek alárendeljék a klímapolitikát. Itt a jelölt mindjárt tett egy bókot az Európai Parlament felé is, amikor úgy vélte, hogy e tekintetben az első számú biztosítékot az EP jelenti majd, amely nyilvánvalóan soha nem is fogja hagyni, hogy az energiacélok bedarálják a klímaszándékokat.

Az energiahatékonysági célszám tekintetében amúgy egyértelműen felvállalta azt, hogy támogatni fogja a 30 százalékos hatékonyság-javulás kitűzését 2030-ig. Amihez még hozzátette: bár jelenleg több tagország részéről is eltökélt ellenállás tapasztalható, ám meggyőződése, hogy mindezt végül a józan ész és az egyszerű gazdasági megfontolás is ki fogja hajtani majd a tagállamokból.

Ennek kapcsán merült fel az a kérdés is, hogy most, hogy több felelőse is lesz a klíma-dossziénak – Miguel Arias Catene biztos és Maros Sefcovic alelnök -, vajon ki tárgyal majd az EU nevében az ENSZ leendő párizsi konferenciáján? Kezdetben úgy tűnt, mintha a jelölt kerülni próbálta volna az egyenes választ, de végül is kibökte, hogy: „Én (tárgyalok majd). De az álláspont kialakítása mögött a teljes bizottság munkája ott áll majd”.

Az energia-mix tagállami meghatározásának „szent tehene” kapcsán Sefcovic úgy vélte, hogy a rendszer egyfelől szabadkezet kínál a tagállamoknak a nekik tetsző energia-mix kialakítására, másfelől viszont a szabad energiaáramlásnak teret kínáló – vagy legalábbis erre törekvő – harmadik energiapiaci-liberalizációs csomag éppen hogy a nemzetállami összetételi prioritásokat kőbevésése ellen hat. Ma még nem látszik világosan, hogy pontosan hol a határvonal e kettő között, de ennek a jelenleginél egyértelműbb meghatározása megkerülhetetlen lesz – fejtegette válaszában a szlovák energiapolitikai alelnök-jelölt.

Sefcovic kész volt olyan kényes kérdésben is állást foglalni, mint a brit Hinkley Point-i atomerőmű fejlesztésének az utóbbi időben sokat vitatott kérdése. A témát több kérdező is firtatta, és a szlovák jelölt kertelés nélkül leszögezte, hogy az egész szerinte nem energiapolitikai, hanem – állami támogatási témakört érintő – versenyszabályozási ügy. Amiben, megítélése szerint, a brit kormány meggyőzően demonstrálni tudta, hogy a szigetországi helyzet és piaci körülmények elégtelensége folytán indokoltnak tekinthető a fejlesztéshez felkínált állami segítség. Ő maga is azon biztosok között volt, akik támogatták a projektet – tette hozzá.

Összességében Sefcovic láthatóan többséget meggyőző szereplése növelni látszik annak esélyét, hogy 22-én valóban sor kerülhessen a plenáris végszavazásra a leendő Juncker-bizottság elfogadásáról – mutattak rá megfigyelők a meghallgatás után.