Pszeudoegyház és más egyéb ínyencségek Nagy Sándor földjén

Macedóniában ismét romantikus konfliktusok szítják a levegőt, most éppen kétségbe vonták a Macedón Pravoszláv Egyház független státuszát. A bolgárokkal és a görögökkel kialakult, elhúzódó konfliktusaik már-már a térség utolsójává avanzsálták „Nagy Sándor örököseit” az európai uniós tagságért folytatódó versenyben. Október 16-án nyilvános lesz az Európai Bizottság éves közleménye a macedón integráció jövőjéről, túl sok újdonságra nem számíthatunk.

Macedóniáról kevés hír szokott megjelenni a világsajtóban, de még a szűkebb régió médiájában is általában csak romantikusnak titulált konfliktusaival tudja felhívni magára a figyelmet. A 2013-as esztendőt ismét a konfliktusokkal telített évek besorolású mappába archiválhatják a politikai elemzők, hiszen a belpolitikában és a szomszédállamokkal folytatott kapcsolatokban sem sikerült túl sok kompromisszumos döntést hozniuk a macedón döntéshozóknak. A legfrissebb botrányok egyike a hír, hogy nem rég ünnepelték a szerbiai Nis városában a milánói ediktum 1700. évfordulóját, ahol a konstantinápolyi pátriárka, I. Bartolomeosz nem mást állított a macedónok szerint, mint hogy a Macedón Pravoszláv Egyház (MPC) és a Montenegrói Pravoszláv Egyház pszeudo, azaz hamis egyházak, nem a pravoszláv kereszténység rendje szerint működnek. Az MPC státusza Macedónia 1991-es függetlenségének kikiáltása óta rendezetlen, ugyanis az egyházi jog szerint továbbra is a Szerb Pravoszláv Egyház alá tartozik. Ennek értelmében kánoni egység létezik a szerb és a macedón egyház között, ennek ellenére azonban Macedóniában autókefál, azaz önálló egyháznak tekintik az MPC-t. Mi több, pontosan ezért a Szerb Pravoszláv Egyház nem is ismeri el önálló egyháznak az MPC-t, hanem egy szakadár egyházat, a Pravoszláv Ohridi Arhiepiszkopátust (POA) tekinti az ország egyetlen, jogilag ténylegesen pravoszláv felekezetű intézményének. A pravoszláv vallás egyházai nem ismerik el az MPC-t, ezért sincs patriarchális szinten a macedónoknak legfőbb vallási intézményük. Az egyházak rendezetlen ügye nehezíti meg leginkább Szerbia és Macedónia között a kapcsolatok normalizálását, függetlenül attól, hogy sok szakértő szerint Belgrád továbbra is sok téren irányító szerepet játszik a macedón belpolitikában.

Macedónia kapcsolata többi szomszédjával sem nevezhető felhőtlennek, kiváltképpen amiatt, hogy Görögország és Bulgária történelembitorlással, kultúra-kisajátítással és jószomszédi viszonyokat sértő magatartással vádolja Macedóniát. Aligha okoz meglepetést majd Macedóniában, ha október 16-án az Európai Bizottság éves jelentése ismét nem ad zöld utat az Európai Unióhoz való csatlakozáshoz. Görögország és Bulgária 2009 óta folyamatosan kilátásba helyezi a vétó lehetőségét az Európai Tanácsban, ha Macedónia úgy kezdi meg a csatlakozási tárgyalásokat, hogy nem rendezte vitás kérdéseit Szófiával és Athénnal. Azok pedig szép számban gyűltek össze az elmúlt két évtizedben. Bulgáriával többek között 2013-ban is sikerült egy újabb diplomáciai botrányba keverednie Macedóniának, azt követően, hogy egy szerbiai történelmi kiállításon Goce Delcsev XX. századi bolgár forradalmárt megpróbálták macedónnak beállítani. A heves bolgár tiltakozásoknak köszönhetően a szerb rendezők azonnal levették a macedón jelzőt a neves történelmi személyiség neve elől, ugyanakkor azzal védték magukat, hogy Macedóniából utasították őket a macedón származás feltüntetésére. Erősen megkérdőjelezhető ugyanakkor ez a szerb magyarázkodás, hiszen a neomacedonizmus ideológiája, amely nyomán Macedóniában jó húsz éve elterjedt és elfogadott álláspont szerint Nagy Sándor makedónjainak örökösei népesítik be a kis balkáni állam területét, szintén Belgrádhoz köthető.

Ha már esett szó a szerb és bolgár kapcsolatokról, érdemes a görög szálnak is nagyobb figyelmet szentelni, hiszen Athén a sokat vitatott Macedónia névnek a kisajátítása miatt blokkolja Szkopje útját az Unió felé. Idén a görög külügyminiszter, Evangleosz Venizelosz egyértelműen kifejtette, hogy addig nem lesz tárgyalás a csatlakozásról ameddig nem születik egy földrajzi névvel ellátott, erga omnes használatú új államnév. Macedónia a mai napig azt a stratégiát erőlteti, hogy jogi vagy diplomáciai úton próbálja igazát bebizonyítani a névvitát illetően, ugyanakkor figyelmen kívül hagyja, hogy az ENSZ 1993-as határozatában is egyértelműen állást foglal a Görögországgal folytatandó diplomáciai egyeztetések és kompromisszumos megoldás érdekében. Ezt az álláspontot burkoltan az ENSZ Nemzetközi Bírósága (ICJ) is alátámasztotta 2011-ben, amikor ugyan igazat adott Macedóniának abban, hogy Görögország jogszerűtlenül vétózta meg 2008-as NATO-csatlakozását, viszont, mivel a két ország bilaterális kapcsolatait rendező 1995-ös Ideiglenes Megállapodás javarészt politikai és nem jogi indíttatású megállapodás, csak enyhe megrovásban részesítheti Athént tette miatt.

Történhetnek ugyan diplomáciai egyeztetések, ám szinte előre garantálható, hogy 2014-ben sem fognak elkezdődni a csatlakozási tárgyalások Macedónia és az Európai Unió között. Bulgária szocialista külügyminisztere, Krisztián Vigenin a napokban hangsúlyozta, hogy a két államnak új jószomszédi kapcsolatokról szóló szerződést kell aláírni annak érdekében, hogy valamelyest csökkenjen a feszültség és Bulgária engedélyezze a csatlakozási tárgyalások megkezdését. A bolgár ellentét még a kisebb probléma a szkopjei vezetés előtt, a görögök álláspontja az elmúlt években szinte semmit sem változott és függetlenül attól, hogy a macedón diplomácia szinte minden eszközt bevetett az integráció előrelendítése érdekében, nem másította meg véleményét.

Macedónia a sokak által értelmetlennek tartott nacionalista politikája miatt egyre mélyebb elszigeteltségbe kerül a térség többi államával szemben. Van abban logika, hogy sürgősen kell kreálni egy ősi kultúrához visszavezethető nemzeti eredetet, hiszen az ország jelentős albán kisebbségének népszaporulata egy-két évtizeden belül azt eredményezheti, hogy a macedónok kisebbségbe kerülnek és így akár a nehezen megteremtett szuverén állam léte is veszélybe kerülhet. Más kérdés azonban, hogy manapság már egyre kevésbe elfogadható az a tézis, hogy romantikába burkolt, antik múltat kereső politika irányítson egy államot.