Fellángolt az utódlás kérdése a Vatikánban

Miután XVI. Benedek pápa bejelentette, hogy hónap végén lemond tisztségéről, rögtön elindultak a találgatások az utód személyét illetően. Február 28-án este nyolc órakor Szent Péter trónusának megüresedésével ismét kezdetét veszi a sede vacante, azaz a megüresedett trón időszaka. A katolikus egyház vezetői összesereglenek Rómába, hogy megválasszák az Örök város és a katolikus világ püspökét. A korábbi évszázados forgatókönyvektől eltérően azonban a megüresedett trón egykori birtokosa még él. A hátralévő idő a lehetséges utód kilétének latolgatásától lesz hangos. Nagy az esélye az első latin-amerikai, illetve színesbőrű pápa megválasztásának is.

XVI. Benedek lesz 598 év után az első katolikus egyházfő, aki lemond a Bíborosok Kollégiuma által ráruházott hivatalról, amelyet a hagyomány értelemében Szent Péter utódai halálukig viselnek. A pápa megválasztása során ugyanis a Konklávé (az új egyházfő megválasztására összegyűlt testület) tagjait döntésükben maga a Szentlélek vezérli, ezért az aktus Isten akaratának visszautasításaként is értelmezhető. A pontifikátus „idő előtti” felfüggesztésének precedensét egyébként V. Celesztin pápa teremtette meg, akit a 1294-ben választottak meg kompromisszumos jelöltként. A szerzetes életű egyházfő lemondását követően magányban élt, amíg utódja hatalmát féltve börtönbe nem vetette.

Celesztinhez hasonlóan maga Benedek sem lelkesedett túlságosan megválasztásáért. Sokan gondolják úgy, hogy túl nagy keresztet vett a vállára, idejét szívesebben szentelte ugyanis teológiai munkáinak megírásának. Néhai elődjével, II. János Pállal ellentétben sokkal inkább  tudós alkat volt, mintsem az emberekkel jól szót értő és közöttük járó lelkipásztor. A vatikanológia különbséget tesz e két személyiség kötött, és ennek fontos szerepe lehet a következő egyházfő megválasztásában is, hiszen elképzelhető, hogy Benedeket egy XXIII. Jánoshoz (őt sokan a „Jó pápának”, a rómaiak pedig egyszerűen Papa Giovanninaknak becézték) vagy éppen II. János Pálhoz hasonlatos nyitott személyiség követi, aki képes lehet helyreállítani az egyház megtépázott renoméját.

XVI. Benedek lemondása elsősorban megromlott egészségi állapotának tudható be. A pápa ugyancsak lelkipásztor testvére, a Regensburgban tevékenykedő Georg Ratzinger elmondása szerint az idős egyházfőnek már a járás is nehézséget okozott, orvosa pedig eltiltotta a transzatlanti utazásoktól.

Hatalmi játszmák

Szent Péter trónja örökösének megválasztásában természetesen a Vatikán színfalai mögötti játszódó alkuk jelentős szerepet játszanak. Már a Sixtusi kápolna ajtajának bezárulta előtt megkezdődnek az alkudozások és szövetségkötések. (Erre a linkre kattintva 3D-ben nézhet körbe a Sixtusi kápolna beslejében.) Az egyházon belüli változásokat előmozdítani vágyók és a konzervatívok ellentéte a II. Vatikáni Zsinat óta egyre aktuálisabb. A tét nem kisebb, mint az egyház doktrínáinak adaptálása és lehetőség szerinti átmentése, újrafogalmazása a modern 21 század igényeinek megfelelően. A két tábor erőviszonyainak függvényében emelkedhet valaki Szent Péter örökébe.

Előfordulhat, hogy egyik párt sem tud felülkerekedni a másikon, ilyenkor kerülhet sor egy kompromisszumos jelölt megválasztására, amilyen egyébként maga II. János Pál is volt. Bevett szokás volt a régebbi századokban, hogy az ideiglenes patthelyzetet egy idősebb egyházfő megválasztásával oldották fel, akinek regnálása várhatóan nem tartott hosszú ideig. Így került a trónra az „első modern pápa”, XIII. Leó is, ám a számításokkal ellentétben 25 éves pontifikátusával egy igen jelentős fejezetet hagyott maga mögött az egyház történetében.

Lehetséges utódok

XVI. Benedek bejelentését követően egyből szárnyra kaptak a hírek lehetséges utódainak kilétéről. Valamennyire könnyítik az elemzők helyzetét a pápává választhatóságot korlátok közé szorító rendelkezések, úgymint a VI. Pál által meghúzott 80 éves életkori küszöb (az ennél idősebb bíborosok nem szavazhatnak és nem is vehetnek részt a Konklávén). II. János Pál az Universi Dominici Gregis kezdetű enciklikájában fektette le a pápaválasztás máig érvényes szabályait. Ennek megfelelően maradt a 80 éves korhatár, a szavazásra jogosult bíborosok számát 120-ban maximalizálta, valamint az új egyházfő megválasztásához kétharmados többség szükségeltetik.

Vatikáni szóvivők megerősítették, hogy a XVI. Benedek örökébe lépő egyházfőt – figyelmen kívül hagyva az amúgy a Konklávé megnyitásáig szokásos 15 napos gyászperiódust – még Húsvét előtt szeretnék megválasztani. Ez elég szűkös időt szab a leendő jelölteknek a szövetségkötésre, jelenleg egyetlen személy sem akad, aki egyértelmű favoritnak számítana. XVI. Benedek alatt – bár nagy számban nevezett ki nem-európai bíborosokat is – jelentősen erősödött az olasz csoport befolyása, aki eleve a legnagyobb létszámban képviseltették magukat.

Az olaszok körében legnészerűbb  jelölt az egyházon belül igen tekintélyes püspöki székként számon tartott Milánó, Szent Borromeó Károly egykori püspökségének élén álló Angelo Scola. Őt még Benedek pápa helyezte át Velencéből Milánóba, kinevezésével egy az új evangelizációt és a keresztény-iszlám párbeszédet erősítő egyházfő kerülne Szent Péter örökébe.

Már II. János Pál utódlása körül felröppentek a hírek, miszerint eljött az ideje egy nem európai pápa eljövetelének. A régi kontinensről érkező kardinálisok legesélyesebbike a brazil-német gyökerekkel rendelkező Odilo Pedro Scherer, aki jelenleg Sao Paolo érseke. Mellette szól, hogy ő vezeti a katolikus világ legnépesebb egyházmegyéjét és nem mellesleg, brazil lévén a világ legnépesebb katolikus államából jön. Tanulmányait Rómában végezte, így az európai kultúrkörtől sem teljesen idegenként tökéletes kompromisszum lehet az európai és latin-amerikai frakciók között.

A Daily News arról cikkezik, hogy Peter Turkson személyében akár az első színes bőrű pápa léphetne Szent Péter örökébe. Az Igazságosság és Béke Pápai Kongregációjának elnöke Rómában és New Yorkban tanult, 2009 óta a Vatikánban látja el szolgálatát. „Jámbor” és ösztönös lelkipásztornak tartják, aki mellesleg jó humorérzékével is a hívők kedvence lehet. Egy 2009-ben tartott sajtótájékoztatón nem zárta ki egy színesbőrű pápa megválasztásának eshetőségét sem. „Miért is ne?” – mondta, majd megemlítve Barack Obama esetét az Egyesült Államokban hozzátette: „és ha isteni előrelátás folytán – mert az egyház Istené – ő egy színesbőrű embert látna pápának, köszönet érte neki.”

További „papabile” – azaz pápajelöltként számításba vehető kardinális az osztrák Christoph Schönborn, az olasz-argentin Leonardo Sandri és egyesek szerint Budapest-Esztergom érseke, Erdő Péter is. Az Inside the Vatican még 2007-ben Erdőt a katolikus egyház legfontosabb személyiségeinek tizes listáján a negyedik helyre sorolta, amellyel akár a pápai trónus elnyerésére is esélye lehetne – tudósított akkoriban a Magyar Nemzet. (A 2012-es top tizes listán Erdő Péter neve már nem szerepel.)

A távozó egyházfő egy botrányoktól meglehetősen megtépázott egyházat hagy hátra utódjának, bárki legyen is az. Már XVI. Benedek megválasztását követően sokan ellenérzéssel fogadták konzervatív hitbéli nézetei miatt és természetesen nem maradt érintetlen hitlerjugendes múltja sem. Pontifikátusán a legnagyobb sötét foltot a pedofil-botrányok jelentik, amely kapcsán az egyház látványosan nem tudott mit kezdeni a soraikban egyre másra felbukkanó deviáns magatartásformákat tanúsító papokkal szemben. Ehhez jött 2012 elején az ún. Vatileaks-botrány, amely a pápai állam kétes banki ügyeit és az elharapódzott korrupciót teregette ki a nyilvánosság előtt.