Visszatért a Liberális Demokrata Párt Japánban

Az ellenzéki konzervatív Liberális Demokrata Párt a vártnál nagyobb győzelmet aratott a vasárnapi japán törvényhozási választásokon, így vezetője, Abe Sindzó 2006-2007-es kormányzása után ismét a kelet-ázsiai ország miniszterelnökévé válhat.

A konzervatív ellenzéki Liberális Demokrata Párt (LDP) elsöprő győzelmet aratott, a kormányzó Japán Demokrata Párt (DPJ) pedig komoly bukást könyvelhetett el a vasárnapi japán előre hozott képviselőházi választásokon.

A negatív rekordnak számító 59,32%-os részvétel mellett lefolyt voksoláson az LDP 294 mandátumot szerzett, koalíciós partnerével, a buddhista Új Komeitóval (31 képviselő) közösen pedig kétharmados többséghez jutott a 480 fős alsóházban. Így ismét az LDP adhat kormányfőt (aki hat év alatt már a hetedik lesz), azután, hogy 1955-től szinte megszakítás nélkül tartó hatalomgyakorlásuknak 2009-ben vége szakadt.

A kormánypárt 230 mandátumából mindössze 57 maradt meg, nyolc miniszter veszítette el képviselői helyét, amelyre korábban sosem volt példa. Noda Josihiko kormányfő, a DPJ elnöke – aki novemberben oszlatta fel a parlament alsóházát és írta ki az előrehozott választásokat – felelősséget vállalt a vereségért és lemondott a pártvezetésről.

Bejutott a parlamentbe a frissen alakult Japán Restaurációs Párt, amely – Isihara Sintaró volt tokiói kormányzó vezetésével – 54 képviselői helyet szerzett. A vártnál rosszabb eredményt ért el az antinukleáris kampánnyal előrukkoló Japán Jövő Pártja, amely 9 mandátumot nyert el.

Abe Sindzó, az LDP elnöke, a leendő miniszterelnök – aki 2006-2007 között egy éven át már betöltötte a posztot – a vártnál nagyobb arányú sikert követően elmondta, hogy a győzelem mértéke nagy felelősséget ró rájuk. Elmondása szerint Japán „kritikus helyzetben van” mind gazdasági, mind oktatási, mind pedig a 2011-es földrengés utáni helyreállítás szempontjából. „Ki kell törnünk ebből valahogy” – mondta a dpa hírügynökség tudósítása szerint. 

Nukleáris energia

A választás egyik központi témája a 2011-es földrengés és szökőár utáni fukusimai tragédia miatt az egyes pártok nukleáris energiához való viszonya volt. A téma megosztotta a szavazókat, részben ez is az az atompárti LDP győzelmének oka. Izumi Hirosi politikai szakértő az AP hírügynökségnek nyilatkozva elmondta, hogy az LDP támogatottsága nem nőtt az előző választáshoz képest, hanem az ellenfelei között jobban megoszlottak a szavazatok. „A választási rendszer egyébként sem úgy épül fel, hogy alkalmas legyen a közvélemény artikulálására” – mondta.

Ez történt az antinukleáris-pronukleáris törésvonal mentén is, hiszen a nukleáris energiát ellenző szavazók nem tudtak egységes választói tömböt alkotni, nem úgy az LDP és az Új Komeitó tábora. Jól jelzi az antinukleáris szavazók szervezetlenségét, hogy némely választókerületekben a nukleáris energia felhasználását ellenző jelöltek több szavazatot gyűjtöttek az atompárti LDP-s ellenfelüknél, ám mivel több jelölt között oszlottak meg a szavazatok, mégis a konzervatív jelölt lett a befutó. Az LDP pedig jó eséllyel újra fogja indítani az ország 48 leállított atomreaktorának nagy részét, amely lépés ellen Tokióban és más nagyvárosokban is tüntettek.

Mégis, az LDP-re még a katasztrófa sújtotta területeken is előszeretettel voksoltak, mert az eddig kormányzó demokratáknál alkalmasabbnak tűntek a lakosság szemében arra, hogy végrehajtsák a megrekedt helyreállítási munkálatokat. 

Kavakami Jutaka, 34 éves ékszerész szerint viszont a legkorrektebb kampányt az antinukleáris Japán Jövő Pártja vezette le. Az AP-nek nyilatkozva elmondta, hogy az LDP újraindítja az atomreaktorokat, nacionalista külpolitikát fog folytatni, növelni fogja az adókat és a kisvállalkozókkal szemben a nagyvállalatoknak fog kedvezni. „Kétlem, hogy az LDP szavazói tudnák, hogy mi is a pártjuk programja.”

Válságkezelés

Az LDP a legtöbb választót gazdasági válságkezelő ígéretei révén nyerte meg. A kampány során gazdaságélénkítő lépésekkel, a jen makacsul erős, és ezzel az ország exportőreit sújtó árfolyamának gyengítésével kecsegtette szimpatizánsait a párt, és már a győzelmük hírére, december 17-én másfél éves negatív rekordot állított be a japán jen az amerikai dollárral szemben.

Abe kedden találkozott a japán jegybankelnökkel, Sirakava Maszaakival, mielőtt a monetáris tanács szerdán összeült volna. Abe elmondta, hogy a jegybank által februárban megállapított 1%-os inflációs célt (amellyel az évtizedek óta tartó deflációs időszaknak vetnének véget) monetáris könnyítések révén duplázzák meg, emeljék két százalékosra.

A japán gazdaság kiújuló válságát jelzi, hogy novemberben már az ötödik hónapja regisztrált kereskedelmi deficitet a hagyományosan exportorientált ország. Abe a kampányban azonnali gazdaságélénkítő lépéseket ígért. Ennek első lépcsője az említett monetáris politikai változtatás, de emellett december 19-én, szerdán Komura Maszahiko LDP-alelnök bejelentette, hogy 10 ezer milliárd jenes (25 ezer milliárd forint) élénkítő csomaggal próbálják meg mozgásba lendíteni a lelassult gazdaságot.

Komura a japán Nikkei üzleti napilap tudósítása szerint elmondta, hogy a csomagot részben a tavalyi költségvetési többletből, részben tartalékokból, részben pedig új kölcsönökből kívánják finanszírozni. Emellett pedig a parlament által nemrégiben elfogadott – az LDP által is támogatott – áfa-duplázási terv eltörlését is fontolóra veszik annak a fogyasztásra gyakorolt negatív hatásai miatt.

Japán adóssága már meghaladja a GDP-je kétszeresét, ám ennek többsége hazai érdekeltségű kölcsön, ezért mindeddig elkerülte egy, az európaihoz hasonló adósságválság.

Nacionalizmus és külkapcsolatok

Abe Sindzó a győzelmét követően nem adott egyértelmű választ arra, hogy meg kívánja-e látogatni a Jaszukuni szentélyt, amely a japán háborús halottaknak – köztük háború bűnösöknek – állít emléket Tokióban, és a környező országok szerint a japán nacionalizmus egyik jelképe. Abe októberben (pártelnöki posztja elnyerését követően) ellátogatott ide, amivel felháborította Dél-Koreát és Kínát, amelyek átélték a japán megszállást. Öt évvel ezelőtti miniszterelnöki esztendeje alatt nem ment el a Jaszukuniba, amely cselekedetét a vasárnapi választások előtt „a leginkább megbánt” miniszterelnöki tettének nevezett.

További aggodalomra adhat okot, hogy győzelmét követően Abe kijelentette: nem hajlandó tárgyalni a Japánban Szenkaku-, Kínában Tiaojü (Diaoyu)-szigetek néven ismert terület hovatartozásáról, amely Tokió fennhatósága alá tartozik, de Peking is sajátjának tartja. Emellett Abe a kétharmados alsóházi többséggel az alkotmány háborút tiltó kilencedik cikkének módosítását is tervez, amelynek révén növelhetné Japán védelmi kiadásait, illetve a katonai együttműködés mértékét az Egyesült Államokkal.

Többek közt ez a szövetségi kapcsolat lehet a gátja annak, hogy Abe valóban konfrontatív külpolitikát kövessen kormányzása alatt. Az USA viszonya továbbra is jó Japánnal (bár Abe ennek rombolásával vádolta a Noda-kormányt), nem csoda, hogy Barack Obama amerikai elnök – miután gratulált Abe választási sikeréhez – elmondta, hogy a „japán-amerikai szövetség az ázsiai-csendes-óceáni térség fejlődésének és békéjének sarokköve”. Igaz, hogy Abe is „tesz” azért, hogy ne legyen a viszony tökéletesen harmonikus, kedden egy üzletemberekkel történő egyeztetésen véletlenül az csúszott ki a száján, hogy milyen jót telefonált Bush elnökkel, majd korrigálta magát.

A konfrontációk ellen szól az is, hogy Abe az előző miniszterelnöksége idején is azon dolgozott, hogy helyreállítsa Japán kapcsolatait Dél-Koreával illetve Kínával. Emellett pedig belső nyomásra is elállhat a szomszédokkal való viaskodástól, ugyanis az LDP koalíciós partnere, az Új Komeitó meglehetősen pacifista nézeteket vall. Így könnyen lehet, hogy a nacionalista retorikával csak az erre fogékony választókat kívánta megszólítani, valójában viszont nem lesz olyan külpolitikája Japánnak, mint azt a kampány alapján várnánk.