Egymásnak feszülnek az EU-n belüli pénzügyi érdekek

Először szenteltek vitát a tagállamok európai ügyi miniszterei hétfőn a dán elnökség által elkészített tárgyalási dobozoknak, amelyek a többéves pénzügyi kerethez kapcsolódó nyitott kérdéseket veszik számba. A Magyarország érdeklődésére leginkább számot tartó vita a kohéziós és a közös agrárpolitika jövőjéről áprilisban kerül sorra.

A nyitott kérdéseket számba vevő tárgyalási dobozokról tartott első vitával a dán elnökség hétfőn megadta a startjelet a várhatóan az év végéig elhúzódó érdemi tárgyalásokra az EU következő, 2014 és 2020 közötti többéves pénzügyi keretéről. A majdani keretmegállapodás általános részeire, horizontális kérdéseire és a két legnagyobb tétel, a közös agrárpolitika és a kohéziós politika kivételével a költségvetési fejezetekre fókuszáló vita ismételten rávilágított arra a mély árokra, ami költségvetési kérdéseket illetően a közösségi büdzsé nettó befizetői és nettó haszonélvezői között húzódik.

A nézetkülönbségek egyértelmű jeleként az ülést megelőzően a költségvetési kérdésekben közeli nézeteket valló hét tagállam, Finnország, Svédország, Hollandia, Németország, Franciaország, Nagy-Britannia és Ausztria közös dokumentumban nyomatékosította azt a szándékát, hogy az egyes költségvetési fejezeteknél megtakarítást tart szükségesnek az Európai Bizottság kiinduló javaslatához képest. Később a vita során a csoport több tagja is közölte, hogy legalább 100 milliárd euróval csökkenteni kívánja a leendő többéves keretköltségvetés főösszegét az Európai Bizottság javaslatához képest, és arra is felhívta a figyelmet, hogy 2011-es árak helyett folyó árakon kellene kiszámolni a költségvetést. Miként arra az ülést követően Győri Enikő, a külügyminisztérium európai ügyi államtitkára rámutatott, továbbra sem világos, hogy a csoport tagjai a 100 milliárd eurós megtakarítást a tényleges kifizetésekre, vagy a pénzügyi kötelezettségvállalás szintjére értik.

Az ülést követően magyar kezdeményezésre külön is tárgyalóasztalhoz ült annak a 16 országnak a képviselője, amelyek a jövőben is erős kohéziós politikában gondolkodnak, és egyre inkább úgy látják, hogy a nettó befizető országok által szorgalmazott megtakarítások, illetve a más politikai területeket érintő kiadások felfuttatása a felzárkóztatás rovására történhet. Ezért a magyar államtitkár jelzése szerint a többéves keretköltségvetésről tartandó következő, áprilisi tanácsi vita előtt a kohézió barátai egy összehangolt álláspontot kívánnak elfogadni. Érdekesség, hogy két tagállam, Csehország és Spanyolország egyelőre mindkét, ellentétes érdekeket képviselő országcsoport találkozóin részt vesz.

Nicolai Wammen, dán európai ügyi miniszter az ülést követően elismerte, hogy a mostani volt valószínűleg a leglágyabb és legkevésbé ellentmondásos vita az uniós politikák finanszírozásáról, előrevetítve azt, hogy a következő, áprilisi ülésen, amikor a közös agrárpolitika és a kohéziós politika kerül terítékre, már kevésbé udvarias lehet a hangnem. Ezzel együtt a hétfői vitán is csak nagyon kevés olyan kérdés volt, amit egyetértés övezett.

Elsősorban a kohéziós országok bírálták az Európai Bizottságnak a makrogazdasági feltételességre vonatkozó javaslatát, amelynek értelmében a jövőben az előzetesen vállalt makrogazdasági célok teljesítésétől tennék függővé a kohéziós, a strukturális, a vidékfejlesztési és a halászati alapok maradéktalan kifizetését. Miként arra többek között Győri Enikő is rámutatott, ez az elv nem kezeli egyformán az uniós tagállamokat, miután azok kitettsége különbözik a szóban forgó alapok esetében. Több kohéziós ország ezért azt sürgette, hogy a makrogazdasági kondicionalitás elvét terjesszék ki valamennyi uniós kiadási tételre. Janusz Lewandowski költségvetési biztos ugyanakkor a BruxInfo kérdésére úgy vélte, hogy jogilag ez aligha lehetséges, hiszen a közvetlen agrártámogatásoknál például azért sem lehetne alkalmazni ezt az elvet, mert a támogatás alanyai termelők, nem pedig országok.

A magyar államtitkár szerint az a számos tagállamtól hallott érvelés is erősen sántít, miszerint azért kell nagy megtakarításokat elérni az uniós büdzsében, mert a kormányok odahaza is nadrágszíjmeghúzásra kényszerülnek. Ez a megközelítés egyszerűen hibás – szögezte le Győri Enikő, aki felszólalásában az áfa-elszámoltathatóságának megőrzéséért is síkra szállt és egyetértett a költségvetésen kívüli tételekre vonatkozó bizottsági javaslattal. Külön is kiemelte annak szükségességét, hogy a növekedés és versenyképesség javítását célzó kiadásokat tartalmazó első költségvetési fejezetnél a kiválóság elve mellett arra is nagyobb figyelmet fordítsanak, hogy a kutatásban és az innováció terén kevésbé versenyképes tagállamok cégei is hasonló eséllyel pályázhassanak támogatásokra. Győri jelezte, hogy hamarosan napvilágot lát egy magyar javaslat, aminek lényege egy bónuszrendszer létrehozása az olyan konzorciumok számára, amelyekben a kohéziós országok kutatóintézetei és vállalkozásai is helyet kapnak.

A magyarok mellett más kohéziós országok is fontosnak nevezték a vitán, hogy a kohéziós politika külön költségvetési alfejezet legyen, ahogy a jelenlegi többéves keretköltségvetésben, és válasszák el azt a Bizottság által javasolt Európai Összekapcsolási Eszköztől, amelyből páneurópai infrastruktúra-fejlesztéseket finanszírozna Brüsszel.

A tagállamok egy jelentős része jelezte, hogy nem elégedett az Európai Bizottság által az adminisztratív kiadásokon tervezett 5 százalékos megtakarítással és további erőfeszítésekre ösztönözte a Bizottságot, amelynek nevében ugyanakkor Maros Sefcovic alelnöke arra hívta fel a figyelmet, hogy a testület már eddig is olyan reformokat hozott, amelyek révén 2020-ig 9 milliárd eurót lehet megspórolni, ezen felül újabb vágások pedig már alááshatnák a ráadásul egyre nagyobb hatásköröket kapó Bizottság színvonalas működését. Megfigyelők szerint az adminsiztratív kiadások 2014 és 2020 között 50-60 milliárd eurót tennének ki, ezért ezen a kiadási tételen túl sok pénzt nem tudna megspórolni az EU.

Nicolai Wammen, az ülésen elnöklő dán miniszter a BruxInfo kérdésére válaszolva elmondta, hogy Koppenhága a tárgyalási dobozokban nem javasolt főösszeget a kiadásokra, és más állításokkal ellentétben a tárgyalások során nem azt a megközelítést követi, hogy először megszabják az összeget, majd ehhez igazítják a politikákat és a kiadásokat. Arra is felhívta a figyelmet, hogy az első igazán fontos állomás júniusban következik, amikor az elnökség az Európai Tanács elé terjeszti a véglegesnek szánt tárgyalási dobozokat. Ez azonban még nem jelenti a történet végét, hiszen ezt követően a ciprusi elnökség alatt folytatódnának a tárgyalások a jól beazonosított még nyitott kérdésekről.