A brit szociális ellátás reformja: miért és hogyan?

Az egymást követő brit kormányok évtizedeken keresztül halogatták a szociális ellátás kérdését, mígnem annak rendezése elkerülhetetlenné vált. Az elavult brit rendszer sürgős átalakításra szorul, ezt mára már mindenki belátja. Július 4-én az úgynevezett Dilnot-bizottság egy évnyi munkáját követően közzétette végleges jelentését, amelyben javaslatot tesz a probléma megoldására.

Mielőtt a Dilnot-bizottság jelentéséről esne szó, nem árt megvizsgálni, hogyan is néz ki az a rendszer, amely ma reformra szorul. Jelenleg Nagy-Britanniában a felnőtt szociális ellátás az idősebb generációk, és a fiatalabb, rokkant állampolgárok számára elérhető. Ez mindent takar, az otthoni ápolás (pl. hospice-szolgáltatás) költségeitől egészen a gondozóotthonokban történő elszállásolásig, bizonyos feltételek mellett.

Hogy valaki jogosult-e állami támogatásra, azt két kritérium alapján állapítják meg: a vagyoni helyzetét és a szükségleteit veszik vizsgálat alá. Annak, akinek a megtakarításai meghaladnak egy, jelenleg 23.250 fontnyi küszöböt, magának kell állnia ápolásának minden költségét. Amennyiben az illetőnek szüksége van gondozóotthoni ellátásra, akkor a fentebbi küszöbbe beleszámít ingatlanának értéke is, kivéve, ha van egy partner, aki továbbra is az adott ingatlanban fog élni.

Ez azt a sokak által igazságtalannak titulált helyzetet idézte elő, hogy a becslések szerint évente 20 ezer ember kényszerül otthonának eladására, hogy fedezni tudja költségeit. Ennek oka, hogy az elmúlt években az ingatlanárak emelkedtek, viszont ezt a vagyonvizsgálatnál használt korlát nem követte. Ebből következően ha a gondozott bárminemű ingatlannal rendelkezik, akkor könnyedén meghaladja a küszöböt, s nem részesülhet állami segítségben.

Ám azoknak is, akik megfelelnek a vagyonvizsgálatnak, még át kell esniük egy másik szűrőn, amelynél a szükségleteiket vizsgálják meg. Az önkormányzatok csak akkor kötelesek segítséget nyújtani, ha az illető megfelel egy bizonyos küszöbnek. Négy ilyen küszöb létezik az angol rendelkezések szerint (alacsony, közepes, alapvető, kritikus), ezek közül az önkormányzatok választhatják ki, pénzügyi helyzetüket figyelembe véve, hogy melyiket veszik figyelembe, s ez alapján kit támogatnak.

A probléma ezzel, hogy a népesség átlagéletkora az elmúlt időszakban folyamatosan nőtt, s az elkövetkező 20 évre előrevetítve 1,6 millóval több ápolásra szorulóval számolnak. Mindez – párosítva az önkormányzatok költségvetésére nehezedő nyomással – azt eredményezte, hogy fokozatosan szigorítottak a jogosultsághoz szükséges kritériumokon. Jelenleg az önkormányzatok háromnegyede (egészen pontosan 122 a 148-ból) csupán az alapvető, illetve kritikus igényekkel rendelkezők számára nyújt támogatást. A gyakorlatban ez annyit jelent, hogy ha az illető nem szorul az egész nap folyamán gondozásra, nem kap állami segítséget.

Az említett költségek koránt sem alacsonyak: a 65 év feletti idősek egynegyede több, mint 50 ezer font értékű számlára számíthat ápolásáért, egytizedük pedig 100 ezer font feletti összeggel kell, hogy számoljon.

Demográfiai háttér

A rendszer legfőbb hátránya, hogy elavult. Amikor 1948-ban létrejött, a cél egy szociális védőháló létrehozása volt a társadalom legkiszolgáltatottabb rétegei számára. De ez a támogatás csupán rövid távra lett tervezve. Az 1940-es évek végén csak néhány évig éltek az emberek nyugdíjba vonulásukat követően.

Ma már más a helyzet. A brit népesség átlagos várható élettartama nőtt. Sokan még 20 évig élnek, miután otthagyják a munkát, s várhatóan a mostani fiatal generáció élete harmadát fogja nyugdíjasként eltölteni. Az egészségügy fejlődésének köszönhetően a népesség hosszabb ideig él, viszonylag jó egészségi állapotban. Viszont ez nem jelenti azt, hogy nincs szükségük segítségre olyan alapvető napi teendőikben, mint az étkezés, az öltözködés, avagy a tisztálkodás. Kutatások szerint a 65 év feletti angolok háromnegyedének válik szükségessé az ápolása, s mivel hosszabb ideig élnek, így a gondozásuk összköltsége is jóval magasabb.

Ám nem ez az egyetlen probléma. Az öregedő népesség sürgető tényező a reformok szempontjából. A „baby boom”-generáció, másképpen fogalmazva, a második világháború utáni népességrobbanáskor születettek mostanra érik el a nyugdíjazási korhatárt, s ahogy a világháborút követően a népesség száma, úgy most várhatóan az ápolásra szorulók száma ugrik meg jelentős mértékben, további terheket róva a kormány és az önkormányzatok költségvetésére.

A Dilnot-jelentés

A Dilnot-bizottság 2011. július 4-én tette közzé végleges jelentését, amelyben megoldási tervet javasol a brit szociális ellátási rendszer reformjára. Ha a tervezet elfogadásra talál, kivitelezéséhez négy évnyi idő szükséges.

A javaslat a régi, 23.500 fontnál megállapított küszöb helyett 100 ezer fontban határozná meg azt az alsó határt, amely felett önköltségessé válik a szociális ellátás. Két ok miatt hagyná meg a bizottság a jelenlegi, vagyon alapján történő besorolást. Egyrészt, belátják, hogy a költségvetés jelenlegi helyzetét tekintve nem megvalósítható a teljesen ingyenes szociális ellátás. Másrészt, ezzel szeretnék megoldani, hogy a legrosszabb anyagi helyzetben levőknek ne kelljen fizetniük az ápolásért.

Ám akiknek a vagyona az új, 100 ezer fontos küszöb felett lenne, sem kellene attól tartaniuk, hogy minden vagyonukat elveszítik. A következő fő pont az élethossziglan felmerülő költségekre egy 25 és 50 ezer font közötti értékű felső határt állapítana meg. A bizottság tagjai szerint az ideális mennyiség itt 35 ezer font. Ezt az ellátásban részesülőnek kell állnia, efölött az állam vállalja át a költségeket. Így senki sem veszítheti el a vagyonának 30 százaléknál nagyobb részét.

Habár a korlát nem vonatkozik, a BBC kifejezését idézve, az úgynevezett „hotel-költségekre”, értve ezalatt az élelmiszer- és szállásköltségeket, a Dilnot-bizottság úgy vélekedik, szükséges lenne egy általános díj bevezetése e téren, amely évi 7-10 ezer font körül mozogna. Ez tulajdonképpen egyenlő a minimális összeggel, amelyet  az állami nyugdíj és egyéb juttatások egy 65 év feletti ember számára biztosítanak.

Emellett a javaslat tanácsolja a bonyolult önkormányzati rendszer helyett egy egységes, állami küszöb bevezetését az egészségügyi szükségletek meghatározásánál, hogy ne a lakhelytől, és a helyi önkormányzat álláspontjától függjön az, hogy valaki kap-e ellátást.

Andrew Dilnot így nyilatkozott a BBC-nek a jelentésről:

A felnőtt szociális ellátás finanszírozásának ügye túl sokáig lett elhanyagolva. A jelenlegi rendszer átláthatatlan, igazságtalan és fenntarthatatlan. Az emberek félelemben élnek, amiatt aggódva, hogyan fogják kifizetni ellátásukat. Egy felső korlát meghatározása a élethossziglan felmerülő kiadások esetében, amelyekkel az emberek szembekerülhetnek, lehetővé teszi nekik, hogy előre tudjanak tervezni, hogyan rendezzék ezeket a költségeket.

Fogadtatás

A jelentéssel kapcsolatban a kormányzat részéről két fő kritika fogalmazódott meg: pénzügyi és politikai szempontú.

A szigeroszágban 14 milliárd fontnyi összeget fordítanak jelenleg szociális ellátásra. Andrew Dilnot állítása szerint a reform csupán 1,7 milliárd font többletköltséget jelentene, a 700 milliárdos közkiadások mindössze 0,25 százalékát. Viszont ez az összeg akár 50 százalékkal is nőhet, ha a már korábban említett „baby boom”-generáció is nyugdíjba vonul, és az ápolásra szorulók táborát gyarapítja.

A Dilnot-bizottság már folytatott tárgyalásokat az Államkincstárral, ahol a kormányzat képviselői aggodalmukat fejezték ki, miszerint hogyan lehet további összegeket előteremteni a jelenlegi pénzügyi helyzetben. Andrew Lansley egészségügyi miniszter a BBC-nek elismerte, a pénz előteremtése továbbra is kihívás marad, állítva, egy ilyen változtatás „jelentős költségekkel” jár.

A másik probléma, ami felmerül a tervezet kapcsán, politikai jellegű. A BBC egyik szerkesztőjét, Nick Robinsont idézve: „Az emberek hajlamosak nem a jó hírekre, – a költségeket maximalizálják – hanem a rosszakra figyelni – a korlát alatti költségekre, vagy a „hotel-költségekre”, amelyeket nem érint a korlátozás.”

A miniszterek legfőbb félelme, hogy az állampolgárok őket okolják majd a változtatás rossz vonatkozásaiért, s nem ismerik el sikereiket, s mindez ráadásul csaknem kétmilliárd fonttal többe kerül a kormánynak.

A brit miniszterelnök cáfolta az olyan találgatásokat, miszerint a bizottság jelentése „halva született ötlet” és a miniszterek rögtön irattárba tennék.

„A miniszterelnök üdvözli a jelentést”, közölte a Guardian című brit napilappal egy kormányszóvivő. „Az egész terület komplex, és sokoldalú. Nyilvánvaló, hogy az egész finanszírozási kérdést nem lehet elkülönítve vizsgálni. Mindig is mondtuk, hogy van ára , de nem fogunk meghátrálni az ügytől.”

A javaslat széles támogatásra talált a jótékonysági szervezetek és jóléti csoportok körében. Michelle Mitchell, Nagy-Britannia egyik legnagyobb időseket támogató segélyszervezetének, az Age UK-nek az elnöke a BBC-nek úgy nyilatkozott: már ideje volt cselekedni.

A szociális ellátás krízishelyzetben van. Kiszolgáltatott emberek élnek ellátás nélkül, ebből fakadóan rosszabbodik az állapotuk, és végül kórházi ápolásra szorulnak, sokkal nagyobb költséget jelentve így az államnak. Nem folytathatjuk tovább azt, amit jelenleg teszünk.

Andrew Dilnot a Guardiannak úgy nyilatkozott, nem számít arra, hogy a miniszterek azonnal elfogadják a javaslatot. Személy szerint örülne, ha jövő tavaszig elkészülne egy kormányzati jelentés, mely 2014-ig tűzné ki a terv megvalósítását.