Oroszország piszkos pénzzel szennyezi be Európa banki elitjét

Még azok számára is, akik nem követték nyomon az utóbbi hetek európai bankokat érintő botrányait, a régió néhány hitelezőjét sújtó pénzmosási vádak hulláma elég ok arra, hogy reményvesztetten fordítsák el tekintetüket.

Az SVT svéd televíziós csatorna a hozzá eljutott dokumentumokra hivatkozva február végén közölte, hogy a Swedbank is részese lehetett annak a nyolc éven át tartó sokmilliárd eurós pénzmosási ügynek, amelynek eddigi gyanúsítottja a dán Danske Bank volt. Az állítások szerint a svéd bankóriásnál mintegy 4 milliárd eurónak megfelelő összeget mostak tisztára Észtországban működő leánycégén keresztül.

Az ügy tavaly szeptemberben pattant ki, amikor a Danske Bank által megrendelt korábbi független vizsgálat kimutatta, hogy 2007 és 2015 között mintegy 200 milliárd euró folyt át a dán nagybank észtországi leányvállalatán, 15 ezer devizakülföldi ügyfél számláin keresztül. A tranzakciók jelentős része gyanúsnak bizonyult, több tízmilliárd eurót moshattak ilyen módon tisztára. A piszkos pénzek főleg Oroszországból érkeztek.

A Swedbank úgy került a képbe, hogy az SVT megszerezte a két bank ügyfelei között 2007 és 2015 között végrehajtott tranzakciókról szóló kimutatások egy részét, és a titkosított dokumentumok alapján úgy tűnik, hogy a Danske Bank észtországi fiókján átfolyó mintegy 200 milliárd euróból csaknem 4 milliárdnyi a Swedbank észtországi leánycégétől lett elutalva úgy, hogy a feladók és/vagy a címzettek fantomcégek voltak.

Az ügy azóta még több “áldozatot” követelt, állítólag további hat bank érintett: a Nordea, a Deutsche Bank, a Raiffeisen, a Rabobank, a Turkiye Garanti Bankasi és az ABN Amro holland fiókja.

Bármi is lesz a helyzet kimenetele, egy dolog biztos:  az európai bankoknak rendre problémát okoz a jogellenes pénzmozgások felderítése, ami kétségtelenül tovább növeli a megfelelőségi költségeket. Az, hogy jelenleg nem létezik egy egységes európai uniós szerv, amelynek feladata a pénzmosás elleni küzdelem, csak tovább súlyosbítja a töredezett felügyelet hiányosságait. Ráadásul az amerikai szabályozók egyre inkább nyomást gyakorolnak a pénzügyi cégekre, hogy figyeljenek oda jobban a rendszerek és ellenőrzések minőségére, és ne csak a mérlegeikre.

A legtöbb amerikai cégtől eltérően az európai bankok általában több joghatóságon keresztül működnek. Az, hogy a fent említett hitelezők nevét hirtelen megkérdőjelezhető tranzakciókkal hozzák összefüggésbe tükrözi azt a nehézséget, amellyel a bankok a platformok és a távoli országokban lévő pénzeszközök kezelése során szembesülnek, ahol például a nyelvi különbségek bonyolítják az ellenőrzést. A befektetők és a szabályozók önelégültté váltak az olyan kockázatokkal kapcsolatban, amelyek mindig is jelen voltak a határokon átnyúló üzleti tevékenységekben.

Az alapkezelők sok-sok éven át előnyben részesítették az észak-európai országok bankjait, ami által segítették őket az értékük növelésében. A Swedbank és a Nordea egyaránt az eszközeik könyv szerinti értékén (vagy afölötti értéken) kereskedik, míg a versenytársaknak számító Deutsche Banknak és UniCreditnek meredek árengedményeket kellett tenniük. A Skandináviának az 1990-es években nyújtott mentőcsomagok utáni “nagytakarítás” lehetővé tette a régió hitelezői számára, hogy erős pozícióból vészeljék át a globális pénzügyi válságot. Látszólag egyszerű, szilárd kereskedelmi banki modelljük biztosította, hogy fenntartsák a befektetők bizalmát, főként úgy, hogy dél-európai társaik az elmúlt évtizedben számos közel-egzisztenciális válsággal szembesültek.

A felismerés, hogy miközben ezek a látszólag megfontolt bankok Svédországban, Finnországban, Dániában és Norvégiában a növekedést hajszolták, addig balti egységeik az orosz bűnözők központjává váltak, széles körű újraértékelést von maga után. A befektetők egyre inkább ráébrednek, hogy a banki ügyekben a biztonság relatív dolog.

Forrás: Bloomberg / MTI / Kitekintő